Paradicsom a belvárosban: 130 fajtát gondoz kertjében a veszprémi postás

- Eleinte chilipaprikával próbálkoztam, most is van néhány tő, de ez a veszprémi talaj vagy éghajlat nem tetszik a chilinek. Aztán egyszer megláttam egy lila paradicsomot az interneten, Indigo rose-nak hívták a fajtát, ebből rendeltem egy csomaggal. Nem hittem el, hogy van ilyen, de tényleg lila lett a termés. Innentől tudatosan kerestem a különleges formákat és színeket – meséli Miczák László.

Idén körülbelül kétszáz tő paradicsomot ültetett el a kertben, 130 fajtát. Ennél sokkal többfélét is tudna, de nincs több hely. A sok fajta előnye, hogy válogatni is tud, ami az egyik évben nem válik be, azt a következő évben már nem ülteti. Sok a befőzési paradicsom is, tavaly az egyik bokron egy 790 grammos paradicsom termett.

- Biotermesztő vagyok, nem használok vegyszereket. Vannak nehezebben kezelhető problémák, például tavaly rengeteg poloska volt. A leghatásosabbnak a poloska ellen az áztatott csalánlé bizonyult, amibe teszek egy kevés reszelt fokhagymát is, és ezzel permetezek. Működik, de folyamatosan kell csinálni, mert három napig használ, utána visszajön a poloska. A paradicsombokrok alsó leveleit szoktam még leszedni, mert a paradicsom gombás betegségei általában az alsó levelekről indulnak. Kacsozni is szoktam, hogy ne leveleket, hanem paradicsomot növesszen a növény. Birkatrágya levével öntözök, és kávézaccal trágyázok. A körzetemben egy büfében gyűjtik nekem, kéthetente ötkilónyi kávézaccot el tudok hozni, ami nagyon jó a növényeknek.

Miczák Lászlót a fél város ismeri, hiszen postás, körzete a Dózsaváros.

- Sok minden érdekel, hentes a szakmám, kézbesítőként dolgozom, paradicsomot termesztek és fürjeket tartok, fürjtojást termelek. Tíz évet dolgoztam hentesként. Hajnaltól késő délutánig tartott a munka, gyakran hétvégén is. Nem akartam munkával tölteni a teljes életemet, és úgy láttam, hogy ugyanennyit máshol is tudok keresni. Egy ismerős javaslatára jelentkeztem a postához, és föl is vettek. Egy évig helyettesítő voltam, aztán az egyik kolléga elköltözött, és megkaptam a körzetet a Dózsavárosban. Most is itt vagyok, 21 éve ez az állandó körzetem. Szerintem ez a legjobb körzet a városban, én nagyon szeretem. Ez a munka ráadásul kiszámítható, a hétvége szabad, délutánonként pedig marad annyi időm, amivel még lehet kezdeni valamit.

László először fürjeket kezdett tartani, mert gyerekkorában édesapja már tartott ilyen madarakat. Akkor még nem volt ekkora igény a fürjtojásra, de azóta sokat változott a világ. Egy hónapot készült a tartásra, elolvasta az összes fellelhető szakirodalmat, megkérte a szükséges engedélyeket. Végül száz fürj költözhetett az édesapa által készített ketrecekbe.

- Száz fürjet tartok, ez a gazdasági fürj vagy más néven a japán fürj. Négyhetes állományt veszek, ezek a tojástermelést néhány héten belül kezdik, és évente cserélem az állományt. A madarak havonta átlagosan kétezer tojást termelnek. A nyerset inkább egészség- kúrán lévők viszik, ők reggelente öt nyers tojást elfogyasztanak. Készítünk füstölt, pácolt tojást is, van, aki ezt nagy uborkásüveggel kéri, abba negyven darab belefér. Így azért elfogy. Nem eladásra, de magunknak szoktam pástétomot is készíteni. A tojást megfüstölöm úgy, hogy a fűrészporba keverek egy kis szárított rozmaringot is, ez pikáns ízt ad neki. Aztán ledarálom, megy bele vaj, mustár, só, bors, hagyma. Ezt a pástétomot aztán lehet szalámibélbe tölteni, jó ajándéknak is.

Lászlót sokan kérdezik, hogy miért nem csinálja nagyban, hiszen keresik a termékeit, lenne rá igény, és akkor jobban kereshetne.

- Én úgy érzem, hogy ez a rendszer így kerek, egész. Nincs a fejem fölött egy nagy vállalkozás, ami miatt nem tudnék jól aludni. Ha több fürjet akarnék tartani, vagy több zöldséget termeszteni, azt már itt nem lehetne. Bérelni kéne területet, kéne már segítség is. Szerintem az emberek sokszor nem veszik észre, hogy addig mennek előre – mert sosem elég -, amíg akkora terhet tesznek a vállukra, hogy belerokkannak. Ha több az állat, nagyobb a rizikó, nagyobb a veszteség lehetősége. Az állatot ráadásul folyamatosan etetni kell, nem lehet félrerakni, ha éppen nem jó a piac. A fürjtojás ugyan egy hónapig eláll, de ha nálunk véletlenül marad, néhány nap után feldolgozzuk. A munkám miatt hatalmas az ismeretségi köröm, és ez lehetővé azt is, hogy ne kelljen piacoznom, itthonról elvisznek mindent.

László azt meséli, hogy vannak ügyfelei, aki a külföldi nyaraláson csak azért mennek be a helyi gazdaboltba, hogy postásukat paradicsommaggal lepjék meg. Ezt aztán elülteti, felneveli, és visz egy kicsit a termésből. Legjobban azt értékeli, hogy ha egy tojásos lecsóra vágyik, csak lemegy a fürjekhez tojásért, a kertből szed paprikát és paradicsomot, meg kihúz néhány hagymát. Veszprém belvárosában ezt kevesen tudnák utána csinálni.