A jóga célja a gyakorlatokon túl: megtartani az egyensúlyt mindenben

Szelle Viktória jógaoktató számára a jóga gyakorlása magát az életet jelenti. Több mint húsz éve foglalkozik a négy-ötezer éves, eredetileg a tudat átalakítását, illetve a karma és az újjászületés körforgásából való megszabadulás elérését szolgáló indiai vallási módszerekkel és technikákkal, azaz a jógával, mely mára a nyugati adaptációjában vallásos hátterét elvesztve inkább a testi-lelki egészség megőrzésére és helyreállítására szolgál.

– 1999-ben egy barátomtól hallottam először a jógáról. Szinte észrevétlenül kúszott az életembe, és azonnal a „rabjává” váltam. Leginkább olyan kérdések foglalkoztattak már egészen fiatalon, hogy ki vagyok, mi az élet értelme. Elindultam hát egy útkeresésen. Mivel Pápán nem igazán volt lehetőség a tanulásra, szombatonként Budapestre jártam, egy román mester által vezetett jógarendszerbe. Személyre szabott programot kaptam, majd minden nap egyedül gyakoroltam otthon évekig – idézte fel a kezdeteket.

Lassan késztetést érzett addigi tapasztalatai továbbadására, hogy megmutathassa, mennyire pozitív hatással van az életére.

Elvégzett két budapesti jógaiskolát, 2008 óta hivatása a jóga oktatása.

– Először pár barátnővel kezdtem. Folyamatosan workshopokon vettem részt, időközben elvégeztem más jógastílus oktatói képzéseit is. Kétszer jártam Indiában, a jóga őshazájában, ahol különböző iskolákban gyakoroltam, hogy fejlesszem magam, mert számomra nagyon fontos a személyes megtapasztalás. Majd elkezdett kinyílni a világ, úgy éreztem a jógát több mindennel összefüggésbe lehet hozni, ezért más jellegű képzésekbe (agykontroll, pránanadi, intuíciófejlesztés) is belefolytam. Az ELTE-n andragógia, felnőttoktató szakon diplomáztam. Okleveles természetgyógyász is lettem, életmód tanácsadó és terapeuta szakon. 2011-ben eljutottam Ázsiába, részt vettem egy háromhetes buddhista körutazáson Indiában és Nepálban, mely rengeteget formált rajtam. További thaiföldi, kínai, laoszi utazásaim szintén sokban változtatták a szemléletemet, hozzáállásomat. Az utazást már egyfajta terápiaként is elkezdtem alkalmazni a csoportos thaiföldi útjaimon. A keleti kultúrákból rengeteget tanulhatunk, ezt igyekszem továbbadni itthon – mondta el Szelle Viktória jógaoktató, aki úgy látja, a jógázás divatosabbá válásával egyre több önjelölt jógaoktató is megjelenik.

– Azt gondolják, ha valaki évek óta eljár csoportokba, és szépen kivitelezett gyakorlatokat hajt végre, az már tudja azt oktatni is. Ezzel valahol leértékelik a végzettséggel, tapasztalatokkal rendelkező tanár szerepét. Nem véletlenül vannak ilyen képzések, iskolák, mert ott nem csak a gyakorlatokkal foglalkozunk, hanem egyebek mellett azzal, hogyan kell tanítani a jógát mélyebb szinteken. Ehhez persze idő kell, tanítói tapasztalat, ember- és önismeret. Egy oktató feladata elsősorban az, hogy a jóga valódi küldetését adja át. Felelősséggel tartozik a hozzá fordulókhoz, segíti, vezeti őket az úton. Mindehhez felkészültnek illene lenni – vélekedik Szelle Viktória.

A sok gyakorlás, tanulás, a befektetett idő, energia meghozza a gyümölcsét. Folyamatosan egyre mélyebb önismeretre, megtapasztalásra tesz szert, sokkal jobb barátságban van önmagával, mint régebben. – Mindezek által másoknak is tudok segíteni, kiegyensúlyozottabban élhetek. Amennyire lehet, élvezem és értékelem azt, ami van, örülök az apróbb dolgoknak is – mosolyodik el, majd lendületesen azzal folytatja, az ember arra is rájön útközben, hogy nem kell mindennek tökéletesnek és rendben lennie. Sokat tanulhatunk a hibáinkból, akár a fizikai gyakorlásunkon keresztül is, mert egyre jobban megismerjük a testünk határait, jelzéseit.

Ezek pedig az önismeret felé vezetnek, ahol a figyelem elkezd a külvilágról áthelyeződni befelé.

A fejlődést ekkor már nem a testi gyakorlatok tökéletes kivitelezésében találhatjuk meg, sokkal inkább abban, hogy közben milyen emberré válunk, milyen a viszonyulásunk önmagunkhoz, embertársainkhoz és a világhoz. Mint mondja, egyre inkább kerüli a felszínes dolgokat. Hogy ilyen jótékony hatásokat el tudjunk érni, nem mindegy, milyen a hozzáállásunk: divatból, csak testedzés céljából gyakoroljuk-e a jógát, vagy szeretnénk mélyebbre merülni a témában, önmagunkban.

– Vannak, akik átesnek a ló túloldalára, célként leginkább a bravúrosan elvégzett gyakorlatokat tűzik ki és nem foglalkoznak a lelki oldallal. Vagy épp annyira befelé fordulnak, hogy szép lassan kezdik elveszíteni a kapcsolatot a külvilággal. Nem ez lenne a cél, hanem az egyensúly megtalálása mindenben. A jóga eredetileg a hinduizmus indiai kulturális környezetében fejlődött ki. Sokszor tapasztalom, hogy muszáj átalakítani, érthetővé tenni a tanításokat, mert túl egzotikus az európai kultúra számára, de közben az eredeti célját meg kezdi elveszíteni. Sokan azt gondolják, hogy ha valaki elkezd jógát gyakorolni, szigorú szabályok betartásával és lemondásokkal teheti csak meg, akár a vallását is meg kell változtatnia. Ilyenről szó sincs. Senki nem követel tőlünk semmit, persze erkölcsi javaslatok, etikai szabályok, előírások vannak, melyeket a hagyomány szerint Patandzsali hindu bölcs fogalmazott meg, de mindenkinek a lelkiismeretére, döntésére van bízva, betartja-e ezeket. Ilyenek az erőszakmentesség, nem-ártás, igazmondás és igazságosság, a tulajdon tisztelete, önmegtartóztatás, önfegyelmezés, birtoklásmentesség, tisztaság, megelégedettség, önfegyelem, öntanulmányozás – magyarázza a jógaoktató, aki csoportosan, heti két órában oktat.

– Többféle stílus létezik. Én az áramló (flow) jógát tanítom, mely kicsit dinamikusabb irányzat, és a hatha jógát, mely az egyik legismertebb út, a legszélesebb körben terjedt el a nyugati világban. Összetett rendszer test- és légzőgyakorlatok, relaxáció, meditáció és erkölcsi útmutatások alapján – vallja Szelle Viktória, aki zárásként megjegyzi, a jóga terápiás módszerként is alkalmazható, manapság már orvosok, pszichiáterek is ajánlják, számos jótékony hatásáról számolnak be.

– Mindenki más okból talál rá. Sokan csak a mindennapi stresszt szeretnék levezetni, másokat az egészséges életmód, a testmozgás érint meg benne, van, aki leginkább a személyisége fejlesztésére használja.

Aki az eredeti jóga útját járja, az nem csak egy edzésnek, gimnasztikának éli meg.

Az izmaink erőssége, alakunk változása, a hajlékonyságunk csak mellékhatások, nem cél. Nemcsak abban a másfél órában jógázunk, hanem a gyakorlás közben megszerzett tapasztalatokat – jobb esetben – ki is visszük az életbe, beépítjük a mindennapi cselekedeteinkbe. Itt kezdődik a jóga lényege, valódisága, ahogy lelépünk a jógaszőnyegről. Ahogy gondolkodunk, beszélünk, lélegzünk, szeretünk, dolgozunk, házimunkát végzünk, nevelünk, ahogy megéljük az életünket. A figyelmünk egyre inkább befelé kezd irányulni, és egyszer csak meghalljuk lelkünk hangját. Lecsendesülnek a bennünk tomboló érzelmek, gondolatok. Megtanulunk szabadon, szívből élni, a jelenben létezni, örömtelibbnek lenni. Jobban értékelni azt, ami van. A jóga élni tanít.