Segítség a neten karantén idején – tapolcai tréner mesélt tapasztalatairól

– Bármilyen segítő szakmáról is van szó, márciusban hasonló kérdésekkel küzdöttünk: hogyan oldható meg egy klienssel vagy csoporttal való foglalkozás a bezártság ideje alatt? Legtöbbünk első reakciója erre a kérdésre az volt, hogy sehogyan. Mivel a személyes találkozások egyszerűen nem pótolhatók, viszont munkánk alapvető esszenciáját adják. Azóta eltelt két hónap, és mi is újragondoltuk, újraterveztük a munkánkat, sőt már új tapasztalatokat is szereztünk. Az online beszélgetések nem csupán a home office-ba kényszerült emberek számára lettek mindennaposak.

A koncertek, színházi előadások, képzések, fejlesztési workshopok is áthelyeződtek a számítógépekre, és sokunk meglepetésére sokkal élvezhetőbbek és hasznosabbak, mint ahogyan arra először számítottunk. Persze felmerül a kérdés, hogy pótolja-e a személyes találkozásokat az online térben való találkozás. Részben igen, részben nem. A saját munkám során egyértelműen látom ezt nap mint nap.

Beatrix a karantén idején indított el online gyászcsoportokat és kezdett el online dolgozni kliensekkel egyéni munkában is. Izgult előtte, hiszen a technika, főleg a számítástechnika nem az ő világa. Amikor meghirdette a gyászcsoportot, kérdéses volt neki, hogy lesz-e jelentkező, az emberek nyitottak-e erre, vagy ők is nehezen tudják azt elképzelni, hogy jól működjön.

– Itt ért először meglepetés, mivel a sok jelentkező láttán rádöbbentem, hogy a kliensek optimistábbak ezzel kapcsolatban, mint én magam voltam. Persze az is igaz, hogy sokak számára ez az egyetlen lehetőség a másokkal való találkozásra, annyira elszigetelődtek akár a közeli hozzátartozóktól is. Igen, van ebben némi segélykiáltás is, szükség van most még inkább a kapcsolatok tudatos kialakítására, megélésére. Így sokan úgy érezték – akár a szkepticizmus ellenére is –, hogy megpróbálnak így kapcsolatot teremteni.

Tartott attól, ha valakinél valami technikailag nem működik, mennyire veszíti őt el, hiszen segíteni ebben nemigen tud. Előfordult, hogy az első megbeszélt időpontban nem tudtak egymáshoz kapcsolódni, így telefonon beszéltek.

– De hiszen megy ez is, és minden ügyfél- vagy lelkisegély-­szolgálatban dolgozó fel is kiáltana azonnal, hogy hát persze, hogy megy, ment eddig is. Az én kliensemmel aztán a második megbeszélésen már láttuk egymást, addigra közösen elhárítottuk a technikai akadályokat. Mennyire tudtunk ennek örülni, és a szavak, hangok, sóhajok mellett a kliens arcát, testbeszédét látni kimondottan ajándék volt. Átjönnek-e érzelmek az online térben? Lehet-e egymáshoz kapcsolódni úgy, hogy előtte nem is ismerjük egymást a többiekkel?

- Meg lehet-e nyílni, őszintén beszélni veszteségről, fájdalomról, örömről, sikerekről olyan embereknek, akiket vállig látunk? Megtapasztaltam, hogy ez nem attól függ, hogy online térben vagyunk-e vagy sem. Ebben a helyzetben is attól függ ez, hogy ki milyen személyiség, mi az igénye, mi a célja és mit tesz bele egy ilyen együttes munkába. Ezen a technika nem ronthat. Az együttérző figyelem, a jól feltett kérdések sem függenek a technikától. Segítők részéről persze ez egy másfajta előkészületet igényel, a beszélgetésben másfajta koncentrációt, de nagyon megközelíti a személyes beszélgetések hatékonyságát.

Sőt. Beatrix kapott olyan visszajelzést, hogy valakinek az online tér olyan lehetőséget adott, amire nem lett volna esélye, mert több ezer kilométerre lakik Magyarországtól, így személyesen nem tudott volna egy gyászcsoporthoz csatlakozni. Így igen. És mivel ilyen messze a családjától egyedül van a gyászával, ez remek lehetőség számára a sorstársakkal való kapcsolódásra. Másnak biztonságot nyújtott, hogy a saját kuckójában lehet, és nem kell idegen helyre utazgatnia. Tehát részben pótolja a személyes találkozásokat az online térben való találkozás.

– Arra számítok, hogy amint lehet személyesen dolgozni, sokak számára megkönnyebbülést jelent majd. De ez a pozitív tapasztalat a segítők és a kliensek számára egyaránt kinyitja annak a lehetőségét, hogy térben és időben rugalmasabbak tudunk lenni és könnyebben tudunk egymásra találni – mondta Szilvágyi Beatrix.