2020.04.12. 20:00
Nyolc gyerekkel karanténban – Így telnek az ajkai család napjai
Nyolc gyermeket nevel az ajkai Országi Katalin és férje, Zsolt, akik közül hat iskolás. A digitális távoktatást egyetlen laptoppal kezdte meg a család, mára javult a helyzet, így szigorú időbeosztással és ügyes megoldásokkal mindig mindenkinek elkészül a házi feladata vagy a beadandója.
Országi Katalin elmesélte, hogy 17 és fél évvel ezelőtt látta meg a napvilágot első gyermekük, Sára, akit kis korkülönbséggel követett Máté. Azóta még hatszor élhette át a gyermekáldás és a születés csodáját, jelenleg nyolc csemetét nevelnek, a legkisebb, Dana kétéves.
– Örömmel fogadtuk a gyerekek érkezését. Élveztük, hogy minél többen vagyunk, minél többen üljük körbe az asztalt – mondta Katalin, aki negyedik gyermeke születése előtt államvizsgázott, műszaki informatikus diplomát szerzett.
A tíztagú család egy átlagos bevásárlása olyan, mint amikor mások a járvány miatt döbbenetes mennyiséget pakoltak a bevásárlókocsijukba.
– Napi szinten tíz emberre főzök, ezért elég komoly mennyiségeket vásárolunk nap mint nap. Havonta hatvan-hetven kilogramm krumpli, ötven kiló liszt elfogy. Két kenyérsütő gépem van, napi két hagyományos kenyeret sütök, valamint egy glutén- és laktózmenteset, ugyanis az egyik kisfiamnál erre is figyelni kell. Hetente egy karton tejet megiszunk, többvödörnyi, családi kiszerelésű joghurtot elfogyasztunk. Ami másoknak óriási mennyiség, az nekünk egynapi adag – magyarázza az édesanya.
A nyolc gyerkőcből hat már iskolás, Sára és Máté tizedikes, Anna nyolcadikos, Zsófi hatodikos, Áron harmadikos, Gergő elsős. Noémi négyéves, még óvodás, a már említett legkisebb, Dana pedig még otthon van az anyukájával, mivel csak kétesztendős.
– A férjem azt szokta mondani, ne mindenben a rosszat lássuk, inkább bármi is ér minket, próbáljuk meg a helyzet pozitív oldalát megközelíteni. Nos, a kijárási korlátozást is e szerint értelmeztük. Legalább többet lehetünk együtt, a szorgos és túlhajszolt hétköznapokból kizökkenve odafigyelhetünk egymásra. A gyerekek nagyon élvezik, szeretnek együtt lenni, játszani egymással a kicsik és nagyok
– számolt be.
A digitális távoktatás komoly kihívások elé állította az Országi családot, egyetlen laptoppal vágtak neki a tanulásnak. Katalin azt mondta, ekkora családban nem volt fontos eddig a különböző digitális eszközök beszerzése, eddig erre nem költöttek, mert másra kellett a pénz.
– A gimisek határozzák meg a napunkat, hiszen nekik az online jelenlét kötelező. Ők videochaten keresztül tartják a kapcsolatot a tanáraikkal. Kaptunk még egy kisebb táblagépet, azt a felsősök használják. A két alsóssal és a hatodikossal még ott kell ülni, segíteni nekik az anyagot feldolgozni, elmagyarázni a feladatokat, vázlatokat készíteni, s azután e-mailben visszajuttatni a tanítóknak, tanároknak. Mi általában ezeket a feladatokat akkor tudjuk elvégezni, amikor a nagyok már végeztek – tudtuk meg.
Az anyuka kifejtette még, az otthonlét rá is pluszfeladatokat ró. A főzésen kívül a napi három adag mosnivaló mellett a vasalnivalók száma is tekintélyes.
– Szerencsére a gyerekek nagyon sokat segítenek. Az idősebbek vigyáznak a kisebbekre, és a többség már ügyesen pakolja ki- és be a mosogató-, illetve a mosógépet. Már a legkisebbek is segítenek a teregetésben. A vasalást nem engedem ki a kezemből, de a zoknipárosítást – főleg, amikor száz-százötven darab összejön – szívesen átengedem másnak.
Katalin hozzátette, a napi teendők mellett sem feledkezik meg arról, hogy minden csemetét megölelgessen, megszeretgessen. Hétvégenként pedig aki szeretne, az a szülőkkel aludhat.
– Csak ritkán engedhetjük meg, hogy az egész családdal nyaralni, pihenni menjünk. Nemcsak az anyagiak miatt mondom ezt. Két autóval tudunk csak elutazni, és rengeteg cuccot kell magunkkal vinni. Lehetőség szerint olyan helyet választunk, ahol az étkezés megoldott, különben ott is nagyon sok időt elvenne tőlünk a főzés. Néhányszor már jártunk Sopronban, ott például egy hotelben három szobában tudtak csak minket elszállásolni. Egy-egy napos kirándulásokat szívesebben teszünk, talán érhető, miért – mondta.
Katalin szavait hallva adódott a kérdés: szeretnék-e, ha tovább bővülne a család?
– Most a tetőtér kialakításával foglalkozunk, hiszen ha elkészül, sokkal komfortosabban férünk majd el. Hogy szeretnénk-e újabb gyermeket, arra nem tudok most válaszolni. Ez most nem központi kérdés – felelte, annyit megjegyezve, minden terhességet élvezett, nem volt különösebb gondja egyik kilenc hónappal sem, ezért, ha kilencedszer is átélhetné, az újabb csoda lenne az életükben.