Új életet adnak a papírnak a veszprémi katonahölgyek

– A mi történetünk 2014-re nyúlik vissza, amikor kolléganőmmel, Albert Hedviggel felfedeztünk egy papírfonással foglalkozó csoportot az interneten. Csatlakoztunk hozzájuk, majd ellestük a kezdő fogásokat. Amúgy Hedviggel egy munkahelyen dolgozom, a Magyar Honvédség 54. Veszprém Radarezredénél, ő mint könyvtáros, én pedig a pénz- és személyügyön – meséli a nyugdíjas Demeter Ferencné Terike.

– Mivel saját egyesületet nem igazán akartunk alakítani, de szerettünk volna valahova tartozni mint honvédségi dolgozók, illetve katonafeleségek, kézenfekvő volt, hogy a Magyar Tartalékosok Szövetsége (MATASZ) Veszprém megyei egyesületének legyünk a tagjai. Öten fogtunk össze, Albert Hedvig, Kapturné Bíró Anna, Horváth Zsuzsanna, Török Lajosné és jómagam.

S hogy miről is szól a papírfonás? A recept egyszerű: gyűjts össze sok újságot, de ne fényes papírra nyomottat, mert azt nem lehet jól alakítani – nagyon jó erre a célra a Napló is. Mindezt Terikétől tudom meg, aki telefonjáról számos tetszetős munkáját mutatja meg.

– Kezdetben hurkapálcára tekertem fel a tíz centi széles papírcsíkot, csakhogy azt onnan nehezen húztam le. Az öcsém sietett a segítségemre, aki hegesztőpálcát hozott, amely megoldotta a fenti gondot. A közel 30 centi hosszú feltekert csík végét ragasztóval rögzítjük. Ha elkészült több száz pálca, jöhet a fonás. Valójában olyan műveletet végzünk, mint amikor a népművészek fűzfavesszőből kosarat fonnak. Mi az olcsóbb, újrahasznosított, kézkímélőbb változatát találtuk meg a kosárfonásnak. A pálcák, amelyekből a dísztárgyak készülnek, többnyire az újság fehér széléből alakulnak, de idővel besárgulnak, ami már nem szép. Éppen ezért ezeket a masszív csíkokat festékbe mártjuk, ami lehet ételszínező, tojásfesték, hagymalé, kávé, ruhafesték, fapác.

Hogy mennyire strapabírók ezek az alkotások? Terike elmesélte, hogy tavaly halottak napjára készített egy koszorút, amely még mindig kint van édesapja nyughelyén. Van, aki bevásárlókosárral rukkolt elő, amivel kijár a piacra. Akár tíz kilót is kibír. Azért nem árt az időjárásnak kitett használati tárgyakat hígított ragasztóval és lakkal erősíteni, tartósítani. Az Agórában, egy nagy asztalt körbeülve dolgoznak. Aztán otthon folytatják a megkezdett darabot.

– Találkozásaink alkalmával valamelyikünk felkészül bizonyos technikai megoldásból, mintából, amit átad a többieknek. Munka közben sok mindenről beszélünk, a virág­ápolástól a különleges ételreceptekig mindenféle, a nőket érdeklő dologról. Jó összejönni, társaságban lenni. Érdekességként megemlítem, hogy barátnőnk, Törökné, Kati, aki nyugdíjazása előtt óvónőként dolgozott, otthon selyemfestéssel foglalkozik, míg Kapturné Anna igen szépen horgol. Én egy ősi papírtechnikának, a quillingezésnek hódolok még. Ilyenkor 3-5 milliméter széles papírcsíkokkal dolgozom. Egy speciális eszköz segítségével gyűrűszerűen feltekerjük a papírt, majd az eszközről levéve a megfelelő méretre kiengedve ragasztóval rögzítjük a végét. Lehet belőlük fülbevalót, dísztárgyat, virágcsokrot, képeket alkotni.

A fent említett speciálisan elkészített fonott munkákból, selyemalkotásokból, horgolással megvalósult álomfogókból, ajtóra rögzíthető köszöntőkből, valamint a papírcsíktekeréssel (quillinggel) készített képekből, tárgyakból nyílt kiállítás év elején az Agórában, ahol Simon Jójárt-Sándor, a helyi MATASZ elnöke elismeréssel szólt az asszonyok különleges munkáiról.

Köszönte, hogy alkotásaikkal színesítik mindannyiunk életét. A nyugállományú ezredes megnyitóbeszédében szólt arról is, hogy az országban ők a legaktívabb női csoport, hiszen a tartalékosok rendezvényein is mindig ott vannak segítőkként.

– A férjünk elnézi nekünk a hobbinkat, amely sok időt emészt fel. Mi tartozunk a társunknak annyival, hogy a legkülönbözőbb programokon a háttérből támogatjuk.

Még a berepülőpilótának is izgalmas elfoglaltság

Időnként az asszonyok között találni az 59 éves Kaptur Józsefet, aki a szentkirályszabadjai helikopteresek zászlóaljparancsnoka volt. Az egykori berepülőpilóta 2014 óta Sóly polgármestere. – A kezdetektől tagja vagyok a tartalékosok helyi szövetségének, majd a megalakult női tagozatnak. Ugyanis ez az elfoglaltság teljesen kikapcsol, csakúgy, mint annak idején a repülés. A faluban a nyugdíjasklub tagjainak immár három éve januárban és februárban – hetente kétszer – a feleségemmel, Annával közösen tartok foglalkozást közel egy tucat érdeklődőnek. Mivel többen igen idősek, úgy ezer pálcát megfonok előre, amelyekkel, minták alapján tudnak dolgozni. Alkotásaikat mindig a falunapon mutatják meg. Papírfonás közben persze szóba kerülnek a településünk ügyes-bajos dolgai, megoldásra váró feladatok, amelyekkel ilyenkor szembesítenek.