A gyulakeszi csörögefánk után mind a tíz ujjunkat megnyaljuk

Mindkét desszertet a hagyomány szerint ebben az időszakban készítjük leginkább. Utánajártunk, miben rejlik a könnyed, légies textúrájú farsangi, más néven szalagos fánk és a roppanós csöröge, azaz a forgácsfánk elkészítésének titka. Ám mielőtt a gasztronómiában jártas, falusi vendégasztalt is vezető Nagyné Horváth Kata beavatná a rejtelmekbe a kedves olvasókat, ismerkedjünk meg kicsit a fánk történelmével!

Keletkezéséről, elterjedéséről számos anekdota kering a nagyvilágban. Írásos feljegyzések szerint bizonyos, hogy már az ókori rómaiak és görögök is ettek olyan fánkféleséget, aminek hosszúkás alakja volt és sütés után mézzel ízesítették. A középkorban az arab szakácsok már élesztős tésztát sütöttek ki olajban, amelyet aztán egy szirupos, édes szószba mártottak. A fánk Európában az 1400-as években indult el hódító útjára. A köztudatban keringő legendák közül a legmulatságosabb egy Krapfen nevű pék nejéhez, bizonyos Cecíliához köthető. Az anekdota szerint az asszonyt élete párja úgy felbosszantotta, hogy haragjában a konyhában célba vette egy adag tésztával, de elvétette az irányt és az a tűzhelyen hevített zsiradékban kötött ki. A történet szerint ezután a fánk elkezdte „élni” önálló karrierjét. S hogy mi az elkészítési módja ennek a párját ritkító finomságnak? Megkérdeztük.

– A szalagos fánk egy kelt tészta, ügyelni kell arra, hogy a dagasztás folyamatát a megfelelő hőmérsékleten végezzük. A konyha legyen huzatmentes, kellemesen meleg. Tartsuk szem előtt, hogy előre melegített, langyos alapanyagokkal kell dolgoznunk. A munkafolyamat egyik kulcsfontosságú eleme a dagasztás, amikor is levegőt juttatunk a tésztába azért, hogy végeredményként egy puha textúrájú édességet fogyaszthassunk. Apró kulisszatitok, hogy a tojásfehérjét én kemény habbá verve a dagasztás során a tésztához adom. A tésztát addig kell dagasztani, míg a felülete hólyagos nem lesz, illetve míg teljesen elválik az edény falától. Azután meleg helyen hagyom bő egy órát kelni. Amikor duplájára kelesztettem, ujjnyi vastag korongokra szaggatom. Végül magas falú edényben, bő zsiradékban, magas hőmérsékleten aranybarnára sütöm. Az elkészült fánkok tetejét krémes finomsággal – a kemény habbá vert tojásfehérje és házi baracklekvár elegyével – megkenem és tálalom. A szalagos fánk mindig frissen a mennyei, hidegen és újramelegítve sokat veszít az élvezeti értékéből.

Hozzávalók: 1 kilogramm liszt, 4 tojássárgája, 1 evőkanál rum, bő csipet só, egy deciliter enyhén cukros tejben felfuttatott élesztő és 2-3 deciliter tej, amennyit a tészta felvesz, ezt ki kell tapasztalni – jegyezte meg Nagyné Horváth Kata. Megtudtuk azt is, hogy a csörögefánk egy egyszerűbb, gyorsabban elkészíthető finomság. Nem kell keleszteni, nincs benne élesztő, és elkészülte után pár órával is ugyanolyan minőségű marad. A recept szerint 50 dekagramm liszthez hozzáadunk 5 tojássárgáját, 2 evőkanál porcukrot, egy csipet sót, egy evőkanál rumot. Az így kapott tésztát jól ki kell dagasztani és fél órát pihentetni. Azután 2-3 milliméter vastagságúra kinyújtani és cikkekre szabni. Befejező fázisként bő forró olajban kisütni. Tálaláskor porcukorral vagy fahéjas porcukorral meghintjük, de baracklekvárt is adhatunk mellé.