Meglepő népszokások, amelyekkel régen a karácsonyt várták

Advent idején tilos volt a zajos mulatság, a tánc, nem tartottak lakodalmakat sem. Ebben az időszakban készültek fel lelkiekben az ünnepre – magyarázta Psenák Emese néprajzkutató, a pápai Kékfestő Múzeum munkatársa.

Kifejtette, a régiek december 24-én egész napos szigorú böjtöt tartottak, ezért ezt a napot karácsony böjtjének, vagy Ádám és Éva napjának is szokták nevezni.

– Számos népszokás, hiedelem kapcsolódik ehhez a naphoz, amelyek a kereszténység előtti képzetekből, a téli napforduló mágikus eljárásaiból, illetve az ünnep keresztény jellegéből táplálkoznak. Ezen a napon mezei munkát sem végeztek, az asszonyok takarítottak, sütöttek, főztek – emelte ki a néprajzkutató.

Psenák Emese hozzátette, december 24-én minden családtag viselkedését figyelemmel kísérték, mert azt tartották, ahogy ezen a napon viselkednek, az lesz mérvadó a következő esztendőben is.

Karácsony napján a lányoknak és az asszonyoknak nem volt szabad más házához menni, mert az szerencsétlenséget hozott.

– Jellemző volt az időjóslás is: ha karácsony éjszakáján tiszta volt az idő, akkor jó termésben bízhattak. Ha sok apró csillag volt az égen, akkor jó kukoricatermést várhattak. Este a pásztorok ostoraikat pattogtatták, kolompoltak, kürtöt fújtak az utcán végighaladva. Ugyancsak szokás volt a betlehemezés és a kántálás, továbbá jellemző volt a jövő évi termékenység, bőség és szerencse biztosítása valamilyen módon – mutatott rá a Kékfestő Múzeum munkatársa.

Mint mondta, a legnépszerűbb szokások közé tartozott hazánkban karácsony idején a betlehemezés. Ennek főbb elemét alkotta a betlehemi pásztorok párbeszédes, énekes játéka, ezenkívül a betlehemezés kezdődhetett szálláskereséssel, mely során Mária és József keresett szállást, azonban mindenhonnan kiutasították őket, így csak az istállóban találtak helyet. A játék részét képezhette a Heródes-játék is. A betlehemesek házilag készített jászol vagy templom alakú kis betlehemet hordoztak magukkal. A betlehemezés történhetett élő szereplőkkel vagy bábokkal, majd a játékok adománykérő formulákkal záródtak.

Psenák Emese elmondta, a karácsonyi énekes, verses köszöntőt kántálásnak nevezték. A kántálók énekelve járták végig a falut házról-házra. A karácsonyi énekek mellett jókívánságok és adománykérő rigmusok is elhangzottak, melyekért cserébe almát, diót, perecet vagy más finomságokat kaphattak.

– A karácsonyi asztal az ünnep szokásrendjében régóta fontos helyet foglal el. Az asztalt mindig különleges, ünnepélyes módon terítették meg. Azt tartották, hogy a karácsonyi vacsorának gazdagnak és sokfélének kell lennie. A feltálalt fogásoknak szigorúan megszabott rendjük, valamint mágikus, illetve egészséget biztosító szerepük volt. Az asztalra kenyér, kalács került, hogy egész esztendőben legyen belőle. Az étkek között megjelent ezenkívül a szentelt ostya, a mézbe mártott fokhagyma, a dió, az alma, a mákos guba és a bableves – ismertette a néprajzkutató. Hozzáfűzte, az almának szintén mágikus szerepe volt. Almáról mosakodtak, vagy arról itatták a házi állatokat, hogy egészségesek legyenek. Illetve szokás volt az almát felszeletelni annyi felé, ahány tagja volt a családnak. Mindenki kapott belőle egy-egy szeletet, ez a család összetartását szimbolizálta. A karácsonykor fogyasztott hüvelyesek, hal, lencseleves a következő évi pénzbőséget biztosította. A hiedelem szerint a gazdasszony az asztaltól a vacsora végéig nem állhatott fel, mert akkor a kotlósai a későbbiekben nem tojtak volna eleget.

– A karácsonyi asztal alá vagy közelébe helyezett tárgyakat szintén mágikus tartalommal ruházták fel. Az asztal alá szénát vagy szalmát tettek, mivel a kis Jézus is ezen született. Ezt karácsony után a gazda az állatok alá tette, hogy egész évben egészségesek legyenek. Emellett régebben a karácsonyi abroszt vetőabrosznak is használták, abból vetették az első gabonamagot, hogy jó termés legyen – magyarázta Psenák Emese.

– A karácsonyi morzsát – amely a karácsony este elfogyasztott ételek után maradt – nagy becsben tartották, ezt minden alkalommal összegyűjtötték. Többnyire mágikus és gyógyító eljárásokban használták fel. Így például az összesöpört morzsát kiöntötték a tyúkoknak, hogy jobban tojjanak, vagy az eltett morzsákkal gyógyították a fogfájást. Ugyanakkor használták igézés vagy rontás ellen is – tette hozzá a néprajzkutató.

Megtudtuk tőle, a karácsonyfa német területen jelent meg először a 17. században, hazánkban pedig a 19. században terjedt el. A karácsonyi fenyő állítása előtt úgynevezett termőágat, azaz valamilyen zöld ágat függesztettek a mestergerendára vagy a szobasarokba. Az ágat, mely a termékenységet szimbolizálta, gyümölcsökkel, süteménnyel, gyertyákkal, szentképekkel díszítették.

– Az éjféli miséhez is számtalan hiedelem és mágikus eljárás fűződik. Így például aki karácsony este az éjféli misén felállt Luca székére, megláthatta, hogy ki boszorkány. Továbbá az a lány, aki harangszókor a kútba tekintett, láthatta jövendőbelijét. A mise alatt a pásztorok körbejárták a templomot, hogy a gonosz szellemeket, boszorkányokat távol tartsák, mindeközben trombitáltak és pattogtattak az ostoraikkal – fejtette ki a Kékfestő Múzeum munkatársa.

Hangsúlyozta, december 25. a család ünnepe volt. Ezen a napon nem volt szabad dolgozni. Nem vitték ki a szemetet a házból sem, mivel az szerencsétlenséget hozott volna. Ha söpörtek, csak befelé, az asztal alá. Emellett kizárólag a legszükségesebb munkákat végezték el. Előző nap főztek, előre elkészítették az állatoknak a takarmányt. Tilos volt ezen a napon bármit is kölcsönkérni és kölcsönadni, mivel azt tartották, hogy az kiviszi a házból a szerencsét.

– December 26-án a regölők (főként legények) járták a falut zajt csapva, esetleg állatbőrbe bújva, házról-házra. A regölés termékenységvarázsló népszokás volt, így a gazdáknak tett jókívánságok mellett a leányokat-legényeket is összeénekelték, összeregölték, azaz összepárosították – jegyezte meg Psenák Emese.

Mint mondta, karácsonyt követi december 28-án az aprószentek napja. Ennek a napnak a jellegzetes szokása volt a vesszőzés. Úgy tartották, akit megvesszőznek, nem lesz keléses. Az állatokat is megveregették ezzel a vesszővel ugyanezen okból.