Sárközi Marcsi élete álma vált valóra, amikor Gyulafirátóton lovas polgárőr lett

- Négyéves korom óta életem részét képezi a ló. Édesanyám többször olvasott pónilovas mesét, és magával ragadott az állat szépsége, nemes mozgása, amikor a cirkuszban először megláttam egy kis pónit. Abban a pillanatban kezdődött minden, már nem volt kérdés, hogy egész életem részévé válik majd a ló – idézi a kezdeteket Sárközi Marcsi.

Aztán 12 éves korában végre sikerült édesanyját meggyőznie, hogy engedje el lovagolni. Így került el az akkor még működő, veszprémi Gulya-domb lovas udvarába, ahol Abonyi Gábor oktatott. Marcsi póniknál kezdte elsajátítani a lovak körüli teendőket.

Néhány év múlva lótenyésztést tanult a péceli szakközépiskolában, és először húszévesen, majd később is néhány évre ismét kiment Ausztriába dolgozni, hogy tanulmányozza a lótenyésztést, és amelyből ott vizsgát is tett. Tudását itthon szerette volna kamatoztatni, ezért hazajött, kisfia már itthon született, Marcsi pedig lovas táborokat, illetve túrákat vezetett. Ma már otthonánál, édesanyjának köszönhetően több lovat is tart Veszprémben. Úgy fogalmaz, sokat tanult külföldi útjain, mert ott ismerte meg a haflingi kislovat, németül „Haflingert”, az osztrák eredetű hidegvérű lófajtát, amit szőke szépségnek is becéznek. Az állat tudása, szépsége lenyűgözte.

Mindig is eltökélt volt abban, hogy minél több gyerekkel megismertesse a lovaglást, így elvégzett itthon egy gerinctornával, mozgásterápiával kapcsolatos gyógylovas tanfolyamot. Ezzel segít azoknak a gyerekeknek, akiknek kötött az izomzata, vagy gerincferdülése van. Másfelől átadja nekik azt, amit ő kapott gyerekként a veszprémi állatkert gulya-dombi szafariparkjában, ahol lovagoltak, póniztak, kocsikáztak.

A fiatal lovas tréner úgy mondja, a gyerek a lovaglástól határozottabb, önálló és független is lesz, mert az állatot fegyelmezni kell, miközben a gyerek észre sem veszi, megtanul határozottan viselkedni. A lovat önállóan el kell látni, pucolni, fürdetni, felszerelni, és a gyerekek az etetésben, trágyázásban is részt vesznek, így mindez munkára, függetlenségre, felelősségre is tanítja őket. Felszabadultabb is lesz a gyermek, és a lovaglás megtanítja a természet, az állatok szeretetére. Nyitottabbá is teszi őket, mert a lóval elkezdenek beszélni, aztán a többiekkel is, miközben létrejönnek barátságok.

Marcsi élete tavaly ősszel újabb fordulatot vett, amikor felkereste egy ülőmunkát végző nő, aki említette neki, hogy Gyulafirátóton működik egy lovas polgárőr egyesület. Ő egyből kapott a lehetőségen, hiszen egyik gyerekkori álma az volt, hogy lovas rendőr vagy lovas polgárőr legyen. Abban az időben eltűnt egy idős férfi Veszprém határában, és Marcsit nagyon bántotta, hogy nem tud besegíteni a keresésben, hiszen a területet autóval nem lehetett bejárni. Lóval a keresés sokkal gyorsabb lett volna, mint gyalog, és magasabbról jobban belátni mindent. Így még tavaly ősszel végleg elhatározta, hogy lovas polgárőr lesz, és így tudja majd segíteni a rendőrség munkáját is. Idén tavasszal járőrvezetői vizsgát tett, hogy a portyaszolgálat mellett járőr feladatot is végezhessen. Így már városban is dolgozhat, segítve a rendőrséget üdülőhelyeken, tanyákon, balatoni strandokon, nehezen megközelíthető helyeken, illetve rendezvényeken.

Marcsi nagyon fontosnak tartja a lovas jelenlétet, hiszen nem lehet tudni, hogy hol mikor bukkannak fel. Nagy öröm számára, amikor látja, az emberek nagyon szívesen látják őket, bármerre is mennek. A fríz fajtájú Ninke lovát és a Jövendő nevű haflingert lószállítójával viszi az adott helyszínekre. Megjegyzi, kitűnő csapatban dolgozik Gyulafirátóton, és a Veszprém megyei lovas rendőrökkel együtt sokat járőröznek, miközben rengeteg tapasztalatot szereznek, és sokat tanulnak tőlük.

– Fontos számomra az, hogy adott esetben segítsek az embereknek, másfelől büszkeség is gyönyörű, okos lovaimon ülni, amiről álmodoztam gyerekként – mondja. Hozzáfűzi, „a lovaglás megnyugvás, egy teljesen stresszmentes élet, olyankor megszűnik a világ, olyan közösségbe kerül az ember, amit csak a lovasok értenek. A ló feltétel nélküli szeretetet és szabadságot ad az embernek, amit csak ló hátán lehet érezni. Amikor ráülsz, érzed az erőt, a 700 kiló tömeget, a gyorsaságot, ami mozog alattad, olyan, mintha kentaurok lennénk!” Marcsi így folytatja, erősebbnek, gyorsabbnak, felszabadultabbnak és szabadabbnak érzi magát az ember lovon, ugyanakkor mélyen tisztelni is kell az állatot.

A lovaglás ugyanis nem veszélytelen dolog, ember és állat között tökéletes összhangra van szükség, a másik iránti tisztelet alapvető. Ló és lovasa között különleges kötelék alakul ki. Az állatnak saját akarata van, érez, gondolkodik, adott esetben fél, megijed, de amikor az ember rengeteg együtt töltött idő után összeszokik vele, már tudja a gondolatát, ismeri az érzéseit, összeforr ezzel a csodálatos élőlénnyel, és az semmihez sem fogható, csodálatos érzés! Nem lehet erről beszélni, nem lehet szavakba önteni. Marcsi szerint a lovaglásnál alapvető, hogy nyugodt, fegyelmezett legyen az ember, de határozott is, hogy a ló elfogadja vezérként. A szeretet pedig alapvető!

A fiatal lovas polgárőr álma, hogy pónilovas farmot hozzon létre szabadidő központtal, ahová mások is elvihetik gyermekeiket. Ahol tudnak majd a tyúkok alól tojást szedni, és meg tudják különböztetni a baromfikat. Idén póni hintós fogatával, és a Mikulással együtt keresik majd fel a bölcsődéket, óvodákat, iskolákat, hogy minél több gyerek ismerje, szeresse meg ezt a kedves kis állatot.

– Édesapám, ha még élhetne, bizonyára büszke lenne rám! Ő is szenvedélyesen szerette a lovakat, és a lovaglást – teszi hozzá meghatódva.