Visszatérünk nagyanyáink régen elfeledett ételeihez

A kóstolóval és régi szakácskönyvek kiállításával egybekötött előadáson elhangzott: a múlt század elején alig 500 alapanyagot ismertek és használtak a háziasszonyok, ma már közel 50 ezret. Az elv azonban ma is ugyanaz, fogyasszuk azt, ami itthon termett, és akkor, amikor a szezonja van. A sváb hagyományokról Kaukerné Gertrúd elmondta, hogy a svábok földet műveltek, gyakorlatilag önellátók voltak, csak néhány dologért, sóért, cukorért, gyufáért mentek a boltba. Takarékosság jellemezte a háztartásukat, a főtt krumpli levét például levesnek használták fel. Egy nap csak egyfélét fogyasztottak, volt tészta-, főzeléknap, vacsorára a déli maradékot ették. Minden háznál állatok is voltak, karácsony előtt disznót vágtak, a húst füstölték, majd a nyári fizikai munkák idején fogyasztották.

A bányászok étkezési szokásait Szabó Jenőné ismertette. Elmondta, tízóraira szalonnát, sonkát, töpörtyűt vittek zsíros kenyér között újságpapírban.

Szabó Lajosné előadásában kitért arra, hogy az egykori csékútiak maguk termeltek, azt fogyasztották, amit a kert és a mező adott, valamint állatokat is tartottak. A vacsorát nyáron aludt tejjel fejezték be, télen aszalt gyümölccsel.