2019.06.16. 07:00
Oslo minden szeglete bejárható hat metróvonal segítségével
Norvégia több mint 600 ezres fővárosában már az első napokban feltűnt, hogy kevés a személygépkocsi a belvárosban, holott legendásan gazdagok a vikingek leszármazottai. Gyorsan megtapasztaltuk, hogy a buszokra, metrókra és a kissé kopottas villamosokra 5-6 percet, maximum tízet kell várni.
A buszokra maximum tíz percet kell várni
Fotó: Mátételki András
Amiről más nagyvárosok csak álmodnak, azt a norvégok megoldották: a rendkívül szép fekvésű, a fővárosról elnevezett fjord végében jókora parkolókat építettek. Ezzel arra ösztönözték a helybelieket, hogy vonatra (bérlettel ez is igénybe vehető a körzethatáron belül), vagy bármelyik tömegközlekedési eszközre szálljanak át, hogy kényelmesen beérjenek a város szívébe.
Keresetünkhöz képest a világ legdrágább fővárosában hat metróvonal található – valamennyi a belvárosban találkozik –, ezenkívül hatvan busz- és ötven villamosjárat, valamint több vasút hozza be a kétmilliós agglomerációs övezetből a dolgozókat. Ha mégis autóba ülnek, több mint ezer forintot kell fizetniük dugódíj címén a nap bármely órájában. Valószínűleg náluk nem annyira a pénz a legfőbb ösztönző, hanem a józan ész: városuk és környezetük szeretete.
Nagyon sok elektromos autóval, főleg Teslával találkoztunk, na meg úton-útfélen az ilyen fajta járműveknek kiépített töltőállomásokkal.
Aki egy-két napnál többet tölt a városban, érdemes összetett utazási bérletet vennie (busz, vonat, villamos, metró használatára jogosít), ami közel hétezer forintba kerül egy hétre. (Megjegyzendő, egy kombinált jegyért egy órára ezer forintot kérnek.) Errefelé nem érdemes bliccelni, mert a vétkest (átszámolva) 32 ezer forintra büntetik.
Ezt az utazási kártyát még a kishajóknál is igénybe vehetjük, amelyek a szigetek között közlekednek: ezeket a földdarabkákat a helyiek strandként is használják, ahol előszeretettel grilleznek – büfék arrafelé nem jellemzőek. A metrószerelvények, mondani sem kell, korszerűek, tiszták. Az 1-es számút feltétlenül a leendő turisták figyelmébe ajánljuk: ez a járat egy idő után a felszínen haladva felkapaszkodik a hegyoldalba, s megáll Holmenkollenben, a síparadicsomban, ahol 1952-ben a téli olimpia síugró számát rendezték, valamint négyszer adott otthont világbajnokságnak – a legutóbbit 2011-ben tartották.
A stadion mellé kétoldalt épített lelátón egyszerre 50 ezren szurkolhatnak a versenyzőknek. Itt símúzeum is található. Az alattunk elterülő város csodás látképet nyújt. Viszont, ha a belvárosból ellenkező irányba indulunk el, s felszállunk a 18-as, 19-es villamosra, akkor a másik oldalról, az Ekeberg parkból tekinthetünk le a városra – itt találjuk a település kempingjét is. Érdemes sétát tennünk idefent, a szépen gondozott parkból jó rálátásunk lesz a szigetekre is.
A belvárosban se szeri, se száma a kölcsönözhető kerékpároknak, amelyeket ottjártunkkor, augusztusban nem sokan vettek igénybe. A helyiek természetesen saját drótszamárral járnak, amelyek minden nagyobb áruház, intézmény környékén szép számmal várakoznak gazdájukra, kikötve. A felnőttek és a kisgyerekek szinte kivétel nélkül fejvédőt használnak. Náluk ez természetes, már csak azért is, mert az óvodák udvarán is azt láttuk, hogy az apróságok a mini, lábbal hajtott „kerékpárjuk” nyergében bukósisakot viselnek.