Házi kedvencünknek szüksége van irányításra és testbeszédre

Most a Balatonfűzfő-Litér Turisztikai Egyesület meghívására érkezett a városba, interaktív kutyás előadásának a volt Klebelsberg-iskola épülete adott otthont. Korom Gábor szerint nem véletlen, hogy nem láttunk még olyan pásztort, aki pórázon sétáltatta a

kutyáját, pedig nem doktoráltak kutyanevelésből. Bennünket pedig időnként hülyének néz a kutyánk.

A kutya 100-150 ezer éve él az emberrel, és ennek az időnek döntő többségét (vadász)társunkként töltötte. Körülbelül ötezer éve a kutya kissé eltávolodott az embertől, beindult a fajtatiszta-tenyésztés, sokáig a kutyát csak valamilyen célra használták. Újabban a kutya egyre inkább visszatér a családba, most az emberek többsége családi kedvencnek választ kutyát. Ez jó, a baj az, hogy nem figyelünk eléggé rájuk. Saját érzelmeinket vetítjük a kutyára, és nem a valódi szükségleteit látjuk. Például attól, hogy tudjuk, hajléktalannak lenni rossz, nem biztos, hogy egy hajléktalan kutyájának is rossz lenni. A kutya valós szükségletei nem ugyanazok, mint az emberéi.

Nagyon sok probléma adódik abból, hogy nincsenek levezetve a kutya energiái. Mi elmegyünk dolgozni, a kutya otthon marad. A levezetetlen energiákból félelem, pánik, agresszió, betegség lesz. Kutyánknak legjobb, ha energiáit motiváltan, a gazda vezetésével tudja levezetni.

A kutya elképesztő nyelv­zseni, szinte bármely faj kommunikációját képes megtanulni. A kutya olvas arcmimikát, tud egy csomó vezényszót, de a legtöbb információt a testbeszédünkkel adjuk át. A nehézséget a két faj kommunikációja között az okozza, hogy eltér a genetikai, azaz velünk született szókincsünk. Ha egy ismerősünket széles gesztusokkal üdvözöljük, az a barátságos szándék jele, ugyanez a kutya számára agresszió. Szintén fontos kérdés a viszony rendezése. Az a kutya, amelyik a helyén van, bárhol, bármikor behívható. A kutyának szüksége van irányításra, mert ettől érzi magát biztonságban. Ha nincs megfelelő irányítás, a kutya próbál irányítani.

– Ma az ember és a kutya viszonyában van egyfajta homály. Nem kutyát, hanem gazdát kell nevelni. Mi magunk tehetünk azért, hogy a kutyánk egészségesebb környezetben, jobb életminőségben éljen. Ha ezt felismerjük, elindíthatunk egy változást. Azok, akik ezt az utat végigjárják, az összes kapcsolatukban jobbak lesznek. Már sokat fejlődtünk, de továbbra is jellemző a kettősség. Van felelős és felelőtlen kutya tartó, ugyanúgy ahogy van felelős és felelőtlen biciklista, motoros vagy autós. Egyre többen vagyunk felelős kutyatartók, és remélem, hogy ez nekünk és a mi rendszerünknek is köszönhető – fejezte be Korom Gábor.