Nagyböjt időszaka kezdődött

A nagyböjt a keresztény közösségekben a húsvét előtti negyvennapos előkészületi, bűnbánati időszak. Lényege a húsvétra, Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére való felkészülés a hitben való elmélyülés, a kiengesztelődés és a lemondás révén. A vallásos gyakorlat középpontjában ebben az időszakban a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozatvállalás és a könyörgés áll, kifejezve az ember Isten iránti szeretetét. Nagyböjt időtartama negyven nap, ami a Szentírásban és a keresztény hagyományban az események jelentőségét aláhúzó szám (Jézus nyilvános tevékenységei­nek megkezdése előtt negyven napot böjtölt a pusztában, negyven napig tartott a víz­özön, negyven évig vándorolt a zsidó nép a pusztában, negyven napot töltött és böjtölt Mózes a Sínai-hegyen, mielőtt megkapta a Tízparancsolatot, Jónás próféta negyvennapos kegyelemidőt hirdetett a bűnös városnak, Ninivének).

A nagyböjti időszakra eső hat vasárnapot az egyház nem tekinti böjti napnak (mivel minden vasárnap Krisztus feltámadásának emlékünnepe, mindig örömnap), ezért a böjti időszak a 7. század óta hamvazószerdával kezdődik a keresztény naptárban.

A nagyböjt utolsó hete a virágvasárnappal kezdődő nagyhét. A negyvennapos böjti időszak a megelőző bűnbánati idő folytatásaként a megtérésnek és gyógyulásnak az ideje az egyházban. Visszatérés a keresztség szentségében kapott kegyelemhez, hogy mint Isten megváltott gyermekei Krisztus erejében, új életben járjanak.

A keresztény böjthöz hozzátartozik a keresztény aszkézis, az önmegtartóztatás, a testi böjt. Ez egyrészt alkalmas eszköz az önfegyelmezésre, elcsendesülésre, lelki koncentrációra, másrészt az elcsendesülésnek, meditációs magába szállásnak következménye, hogy a keresztény hívő magától megfeledkezik minden olyasmiről, amiben egyébként szívesen és bűn nélkül üdült volna fel.