Leleplezzük az E-számokat! – Így lehetsz tudatos vásárló

Rengeteg félreértés van az élelmiszerek összetevői kapcsán, az áltudományos hírek pedig a hamis teóriák terjedését erősítik – derült ki nemrég a Coca-Cola kutatásából. Ezért az Okoscímke.hu összegyűjtötte az adalékanyagok körül terjengő leggyakoribb tévhiteket.

Tévhit, hogy az adalékanyagok használata teljesen felesleges.

A közhiedelemmel ellentétben ezeknek köszönhetjük kedvenc ételeink megszokott ízét vagy állagát. Egyszerűen csak sok esetben nem tudjuk, mit takarnak: ízfokozó hatású összetevők vannak például a leveskockában, állományjavító a zselatin vagy a keményítő, de az édesítőszerek is idetartoznak. Csak amiatt, mert mesterséges adalékanyagot is tartalmaz a termék, nem lesz kockázatos a fogyasztása, ugyanis az azonos szerkezetű anyagok hatása megegyezik, függetlenül attól, hogy szintetikus vagy természetes eredetűek. Vásárlás során célszerű tudatosan tanulmányozni a címkén szereplő feliratokat, ám csak azért, mert a közismert C-vitamin helyett E300 szerepel a csomagoláson, még nem kell azonnal visszatennünk a terméket a polcra: a kettő pontosan ugyanaz.

Bár az élelmiszercímkéken felsorolt elnevezések és E-számok a mesterségesség hatását kelthetik, valójában ezeknek egy része természetes módon az emberi szervezetben is jelen van. A tejsav (E270) például megtalálható az izmokban, a sósav (E507) a gyomorban fordul elő, a glicerin (E422) a zsírszövetekben fellelhető.

Bár valóban igaz, hogy az élelmiszer-adalékanyagok kapcsán van tudományosan megállapított megengedhető napi beviteli érték (ADI), ezt azonban egyáltalán nem könnyű meghaladni, sőt! Jól megfigyelhető ez a leggyakrabban használt ízesítők, az édesítő­szerek esetében: például összesen hat liter, aszpartámmal édesített üdítőitalt kellene naponta meginni ahhoz, hogy túllépjük ezt a beviteli értéket.

Az első számú közellenségnek kikiáltott tartósítószerek szintén megbízható, bevizsgált adalékanyagoknak számítanak. Hiába keressük a legkorszerűbb eljárásokkal készült üdítőkben, nem nagyon találjuk ezeket. Akkor hogyan állnak el akár hónapokig az italok? A szénsavas üdítőkben a szénsav tartósít, egyedül a gyümölcstartalmú szénsavas üdítőkbe kerül minimális tartósítószer. A jeges teák és gyümölcslevek pedig először hőkezelésen esnek át, majd csíramentes körülmények között csomagolják, ami biztosítja a hosszú elállási időt.

A Pápai Hús Kft. minőségügyi vezetője, Sebestyén Krisztián tájékoztatása szerint adalékanyagnak azt az anyagot nevezzük, melyet önmagában élelmiszerként általában nem fogyasztunk, mégis technológiai célból élelmiszerhez adagolva annak részévé válik. Az adalékanyagok használatát az Európai Parlament és a Tanács 1333/2008/EK rendelete szabályozza, tehát ez határozza meg, hogy a gyártók milyen adalékanyagokat tehetnek az élelmiszerekbe.

Az adalékanyagokat több csoportra különítik. A színezékek (E100-as számok) közé tartozik például a kurkumin (E100), a karotin (E160a) és a növényi szén (E153). Felhívta a figyelmet, hogy bizonyos anyagok figyelemhiányt okozhatnak gyerekeknél: a tartrazin (E102), a kinolinsárga (E104), a narancssárga (E110), az azorubin (E122), a neokockin (E124), az alluravörös (E129). Ezeket jelezni kell a címkén.

A tartósítószerek (E200-as számok) megnövelik az élelmiszerek eltarthatóságát (például a nitritek, amit a húsiparban is használnak), zömében szintetikus úton elállított vegyületek, de némelyek a fermentált élelmiszerekben (például savanyúságok, kovászos uborka, joghurt, kefir) természetes úton is keletkezhetnek: benzoesav (E210), nizin (E234), propionsav (E280).

Az antioxidánsok (E300-as számok) megakadályozzák vagy késleltetik az élelmiszerekben az oxidációs fo­lyamatokat. Természetes anti­oxidáns például az aszkorbinsav (E300). Az élelmiszerek állományát kialakító anyagok a tömegnövelő szerek, zselésítőanyagok, stabilizátorok, sűrítőanyagok (E400-as számok): például a guargumi (E412), a pektinek (E440) vagy a metil-cellulóz (E461). Ezek jelentős része természetes, mivel növények szerkezeti anyagaiból készülnek. A pH-szabályozó anyagok és csomósodást gátló anyagok (E500-as számok), vagyis a nátrium-karbonátok mennyiségi korlátozás nélkül, általánosan engedélyezettek. Ez alól csupán a kezeletlen és hasonló élelmiszerek a kivételek, amelyek a törvényalkotó szándéka szerint adalékanyagokkal nem módosíthatók. Többek között sütőporokban, csokoládé-, kakaó- és vajkészítményekben, ivóvízben használják.

Az ízfokozók (E600-as számok) élelmiszerekhez adva felerősítik azok ízét. További csoport még az antibiotikumok (E700-as számok), illetve van egy vegyes (E900-as számok) és egy kiegészítő csoport (E1100–1599). Az édesítőszerek energiatartalma a cuk­roké felénél kicsit magasabb, felszívódásuk lassabb. Mesterséges, kevés kalóriát adó szer például az aszpartám (E951), és kalóriamentes a szacharin (E954). Csomagoló- és hajtógázként a szén-dioxidot (E290), a héliumot (E939) és a nitrogént (E941) használják.

A minőségügyi vezető megerősítette, valójában egyáltalán nem kell tartanunk az adalékanyagoktól. Alkalmazásuk nélkül naponta kellene bevásárolnunk, illetve néhány gyümölcsöt és zöldséget csupán a szezonja idején fogyaszthatnánk. Az üzemekben előírások határozzák meg az adalékanyagok mennyiségét. A saját laboratóriummal rendelkező pápai húsgyár minden terméke bevizsgált, a pácokat például napi szinten, keverésenként ellenőrzik. Hibás adalékanyag nem kerül be a gyártásba, ám ha mégis gond lenne egy termékkel, nem bocsátják piacra. Jelenleg hozzáadott nitrit nélküli termékeken kísérleteznek.

Sebestyén Krisztián zárásként megjegyezte, a 1169/2011/EU rendelet lehetővé teszi, hogy az E-számok helyett névvel írják ki az adott adalékanyagot. Szerinte a legjobb megoldás az, ha mindkét formában szerepel a terméken.