Bambuszkápolnákat építettek Ecuadorban

Férjemmel, Áronnal a közelben laktunk, így nekünk is kijutott a természeti katasztrófából. Nem gondoltuk, hogy az újjáépítésben aztán mi is részt veszünk. Életre szóló, új tapasztalatot, barátságokat adott, amikor egymás után építettük fel a helyiekkel, illetve nemzetközi összefogással bambuszból, katolikus közösségeknek a kápolnákat, idézi fel dél-amerikai munkáit Kántor Lilla veszprémi építész.

-Mostanra hazaköltöztünk, de az életünkben nagyon meghatározó volt az utóbbi három év, amikor Ecuadorban éltünk, ott is főként az, amit hétvégén, szabadidőnkben önkéntesként, bambuszkápolnák tervezésével és építésével töltöttük. Férjemmel, Áronnal mindketten építészek vagyunk, így szakmailag is új és izgalmas feladattal találkoztunk, másfelől új barátokkal és helyi közösségekkel dolgozhattunk, miközben egy teljesen más kultúrát, nagyon jó embereket ismerhettünk meg, utal dél-amerikai életükre Kántor Lilla.

Hozzáfűzi aztán, még itthon, 2013-ban adódott lehetősége arra, hogy építészmérnökként a Külügyminisztériumban dolgozzon, onnan pályázott nagykövetségi munkára. Tudott kicsit spanyolul, mert korábban Erasmus ösztöndíjjal Spanyolországban töltött fél évet, így ezek a nyelvterületek érdekelték főként. Magyarország éppen 2015-ben nyitotta újra nagykövetségét Ecuadorban, így megpályázott egy ottani pozíciót. -Így jutottunk el hazánktól 11 ezer kilométerre, az Egyenlítő mellé, Ecuadorba, amely a világ egyik legsokszínűbb országa. Keletről nyugatra négy éghajlat uralja, rendkívül gazdag és színes állat-, és növényvilág váltja egymást, illetve az amazóniai dzsungel, a vulkánokkal teli Andok, az óceáni partvidék, és Galápagos, sorolta Lilla.

A párnak nagyon sokat adott a három év, amit a távoli országban töltöttek, nem csak a munka, a nyelvtudás, vagy az utazás terén, de szoros barátságokat is kötöttek, nagyon jó embereket ismertek meg, és egy teljesen más életet, kultúrát is. A honvágy végig elkísérte őket, évente csak egyszer tudtak hazautazni rövid szabadságra. Az egy percig sem volt kérdés, hogy haza akarnak-e jönni, tudták, itt a helyünk, hiányzott nekik a család, a barátok, akikkel a távolság, és az időeltolódás miatt kevesebbet tudtak beszélni. Most velük is próbálják ott folytatni, ahol három éve abbahagyták. -Csak a szívünkben már egy második otthonnal, ahova mostantól mindig vissza fogunk vágyni, jegyzi meg Lilla.

Az építésznő elmeséli: 2016. április 16-án iszonyú, 7,8-as erősségű földregés rázta meg Ecuador partvidékét. Még lakóhelyükön, Quitóban is nagyon erősen és hosszan lehetett érezni a természeti katasztrófát. Aztán kapták a híreket, hogy a part mentén több város és település rommá lett, összeomlott, rengeteg család veszítette el otthonát. Barátaik, Antonio és Monica, ecuadori-olasz építész házaspár, nemzetközi adománygyűjtést szervezett átmeneti szállást biztosító sátrak beszerzésére. Ezzel sok családi és közösségi sátrat sikerült összegyűjteni, majd Quitóba szállíttatni. A sátrak felállításához már Lilláék is csatlakoztak, ami nem kevés feladattal járt. Ehhez meg kellett szervezni a sátrak partra juttatását, mely Quitótól még hat órás autóútra volt. -Teherautóval mentünk, amelybe a sátrak egy része is befért. A földrengés sújtotta Jamában Lionel pap, és a nővérek útbaigazítást adtak, megmutatták, hol találjuk a legrászorultabb embereket, akiken segíthetünk, beszél a történtekről Lilla.

Aztán tovább folytatja: a városban, és a természetben is, nagyon egyszerű körülmények között élő közösségeknek állítottak sátrakat. Elképesztő volt számukra, amikor látták az emberek körülményeit, az összedőlt romokat, a fából és ponyvákból tákolt otthonokat. Nagyon sok segítség érkezett mindenhonnan, átmeneti sátorvárosok is épültek, de a helyben történő segítségnyújtás volt az embereknek a legértékesebb, hogy ne kelljen elhagyniuk otthonukat, közösségüket. -Segítségünkkel talán mi is kicsit hozzájárultunk az újrakezdéshez, veti közbe Lilla. Az építésznő és férje a következő hónapokban azon gondolkodott, hogyan tudnának még többet segíteni a földönfutóvá lett embereknek. Ekkor érkezett egy felajánlás: nagy mennyiségű bambusz. A házaspár eldöntötte, bambuszból építenek kápolnákat. Tudták, az embereknek ez nagyon fontos, Ecuador ugyanis csaknem száz százalékban katolikus ország, és a nép, a közösségek számára a hit, a kápolna nagy erő, találkozási lehetőség.

-A feladat új volt, főként az építőanyag miatt. Csatlakoztak hozzánk olasz-ecuadori mérnök barátaink is, így nekiláttunk az előkészítéshez, beszél a feladatról Lilla. Először makettet állítottak össze, amellyel 2016 novemberében elutaztak Jamába, hogy bemutassák Lionel papnak, a nővéreknek, a közösségeknek. Mindenki izgatottan várta, hogy elkezdődjön az építkezés. A közösségek lelkesek voltak, munkára készen álltak, 2017 januárjában elkezdődtek az építkezések, amelyben a helyi lakosok, mesteremberek is segítettek nekik. -A kápolnák felszentelése fél év múlva történt, amely mindenkinek nagyszerű élményt adott. Úgy gondoljuk, nem csak kápolnák épültek, hanem rengeteg tapasztalatot is szereztünk, különleges élményben lehetett részünk, új barátokat ismertünk meg, mindez tovább kísér pályánkon, hangsúlyozza Lilla. Aztán alapítványt is létrehoztak, hogy adott esetben később is részt vegyenek hasonló munkákban. A kápolnákat külföldi építészeti oldalon is bemutatták.

Jelenleg Budapesten él a házaspár, korábbi munkahelyükön dolgoznak. Szenvedélyük az építészet, szeretnének majd családot, és a jövőben talán vidékre költöznek, leginkább Veszprém, ahol családjuk él, illetve a Balaton vonzza őket. A távolabbi jövőben pedig talán visszatérnek Dél-Amerikába is.