Önkéntesként folytatja a rendőri szolgálatot az Év szupernagyija

Közben pedig figyel és figyelmezteti nyugdíjas társait a veszélyekre, a bűnözők trükk­jeire. Szilágyi Erzsébet rendőr alezredesként ment nyugdíjba de a szolgálatot most önkéntesként folytatja. Tavaly megválasztották az Év szuper nagyijának.

A balesetveszély mellett a bűnözők trükkökkel fenyegetik a legvédtelenebbeket

– A nyár az önfeledt kikapcsolódásról, a gondtalan pihenésről kell hogy szóljon, de ennek megvannak az előfeltételei – mutat rá Erzsébet. – A családom és az unokáim imádnak kerékpározni, Ádám tavasztól már bicajjal jár az iskolába is. Figyelem, hogy betartják-e a legfontosabb szabályokat, ellenőrzöm a sisak használatát, a műszaki állapotot a másik nagypapa felügyeli. A két legkisebbet kivéve minden unokámat megtanítottam úszni. A balesetveszély mellett a bűnözők trükkökkel fenyegetik a legvédtelenebbeket: az időseket és a gyerekeket. Célszerű lenne ha minden családnak lenne egy titkos jelszava, amely segítségével a gyerekek is be tudnák azonosítani a szülőkre hivatkozó bűnözőket, és a nagyi se esne az unokája nevében pénz kérő csalók csapdájába. Ez csak néhány példa a tanácsok sorából.

Erzsébetet gyakran hívják biztonságukat érintő előadásokra a szépkorúak. Ezt a munkát a nyugdíjas szövetség, illetve az egyesület vezetőségével együtt is kiemelten fontosnak tartja, így csatlakoztak és kezdettől fogva aktívan dolgoznak a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság (VMRFK) időseket érintő bűnmegelőzési, úgynevezett kortárs segítő programjához, amelyet a rendőrség 2011-ben hozott létre.

– Odafigyelünk arra is, hogy a családoknak is szervezzünk programot –, folytatja a nyugdíjas alezredes. – A Mesemondó parádén nagyszülők és unokák együtt mondtak mesét. Rajzpályázatot írtunk ki az általános iskolásoknak legkedvesebb meséjükről, a diákok büszkén vették át a rend­őrség megyei központjában a díjakat – avat be napi munkájába Erzsébet. Hozzáteszi, az külön nagy öröm, hogy a VMRFK vezetése mindenben segíti a nyugdíjasklubot, nem felejtették el volt dolgozóikat.

A fiatalokat is meg kellett tanítani a szakmára

Korábbi életútjáról elmondta, a Balatonalmádi Rendőrkapitányságtól (BRK) ment nyugdíjba, ahol kitűnő, összetartó csapatot hagyott hátra. Felidézi, a rendőrségen 1977 óta dolgozott, egészen 1999-ig a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányságon, majd, végigjárva a ranglétrát, alezredesként igazgatásrendészeti osztályvezetői székből ment nyugdíjba – említi a szupernagyi. Úgy mondja, gyönyörű, ugyanakkor kemény éveket töltött el a rendőrségnél, ahol munkája mellett minden szükséges iskolát elvégzett. Kiépítette az igazgatásrendészeti osztályt a BRK-n Balaton­almáditól Balatonvilágosig, mert utóbbi akkor még Almádihoz tartozott. Mindez összetett feladat volt, és az osztály létrehozásánál a fiatalokat is meg kellett tanítani a szakmára. Erzsébet 10–12 órát dolgozott naponta.

– Ugyanakkor a nyugdíjba vonulásra előre készültem célokkal, tervekkel. Örültem annak, hogy többet lehetek a családommal, az unokáimmal, rengeteget olvashatok, és azt is elhatároztam, további éveimet is megtöltöm tartalommal, így dolgozom a közösségért, a kortársaimért.

Azonnal bekapcsolódott az ötven tagból álló Veszprémi Rendőrségi Nyugdíjas Klub életébe, amelynek vezetője lett. Azóta is sok programot szerveznek, kirándulnak, járják Magyarországot, így például már felkeresték a legszebb fürdőhelyeket. Erzsébet vezetőségi tagja a Veszprém Megyei Nyugdíjas Szövetségnek, ahol jelenleg egy Bakony túra szervezésében segít. Találkozóikra az ország minden részéből és még Veszprém egyik testvérvárosából, Nyitráról is érkeztek. A szupernagyi feladata ezzel nem ér véget, a Veszprémi Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesületénél szintén vezetőségi tag. Az egyesület fogja össze a város negyvenhárom nyugdíjasklubját, ahol szintén az a feladat, hogy programot szerveznek, tartalommal töltik meg a napokat, az éveket, és nem csak a klubtagoknak.

A kérdésre, honnan ez a rengeteg energia, azt válaszolja, nagyon szép családja van, nagy szeretetben élnek egymással, ami feltölti az embert. – Energiát ad, és feltölti az is, ha az ember idősen is keresi a társaságot. Ilyenkor se zárkózzunk otthonunkba, ne csak a betegségünkkel foglalkozzunk, egy beszélgetés, kirándulás, egy jó hangulatú közösség nagyon jó hatással lehet az emberre! – tanácsolja.

– Nagy megtiszteltetésnek tartom, és hatalmas öröm ért azzal, hogy szupernagyinak választottak meg tavaly! Pedig úgy gondolom, csak azt teszem, ami a dolgom. Részt veszek két gyermekem és hat unokám életében, segítek nekik ott és abban, ahol csak lehet. Ha éppen palacsintapartihoz lenne kedvük, nekilátok sütni, ha úszni, kirándulni vagy kerékpározni szeretnének, hát indulás. Mindemellett dolgozom a nyugdíjasokért.

Erzsébet felidézi hogy őt sem kerülték el a nehézségek, férjét sajnos már rég elveszítette, rá pedig több műtét is várt, de – mint fogalmaz – az élet legapróbb szépségeinek is lehet örülni, ezek adhatnak erőt ahhoz, hogy az ember tovább tudjon lépni.