Miért népszerű a horoszkóp, ha tudjuk, hogy nem igaz?

Már a régi korokban is tudományos háttérrel kívánták megalapozni ebbéli fürkészéseiket, a matematikát, a csillagászatot és a fizikai ismereteiket segítségül hívva, hogy meghatározhassák a csillagok állását, amiből aztán a hitük szerinti következtetéseket igyekeztek levonni. Királyok, hadvezérek hívatták a jósokat, hogy vizsgálják meg a csillagokat, és árulják el például a csata kimenetelét. Az évezredek óta fennmaradt asztrológia mindig is nagyon népszerű volt, s manapság is az az ezoterikus útmutatást keresők körében.

Mi a horoszkóp?

A meghatározás szerint egy olyan gyakorlat, ami által az asztrológus az égitestek helyzetéből, vagyis a csillagok állásából jósolja, mondja meg az emberek sorsát, jellemét és jövőjét. Az asztrológia tehát egy összetett rendszeren alapuló előrejelzés, melyben a bolygók születésünkkor elfoglalt helyzete kiemelt fontosságú. Elterjedése szociálpszichológiai okokkal magyarázható.

Az asztrológia története

Csillagjóslást először néhány ókori népcsoport végzett több ezer évvel ezelőtt, majd később a babiloniak dolgozták ki a 12 jegyű zodiákust, azonban a ma ismert, modern asztrológia alapjait a görögöknek köszönhetjük. Majd az istenhit és szabad akarat hirdetésével az asztrológia csorbát szenvedett, később mégis visszanyerte korábbi népszerűségét a reneszánsznak köszönhetően, amikor újra előtérbe került a tudomány és csillagászat iránti érdeklődés. A kereszténység továbbra is küzdött az áltudományosnak kikiáltott tanok ellen, ami ennek ellenére a mai napig töretlen népszerűségnek örvend.

Tudományos bizonyítások

A kutatók több tudományos módszerrel vizsgálták, mennyi az igazságtartalma annak az elméletnek, miszerint az emberek jelleme és sorsa szoros összefüggésben áll az égitestekkel. Elsőként statisztikai összevetések elvégzését követően arra jutottak, hogy semmiféle párhuzam nem található az asztrológiai paraméterek és az emberek sorsa, illetve tulajdonságaik között. A második kutatásban neves asztrológusokat és képességeiket tesztelték. A vizsgált alanyok eredményei csúfos kudarcot vallottak, noha a tesztek feltételeit teljességében az ő közreműködésükkel alakították ki. A harmadik vizsgálat során kizárólag az emberi önismeretre támaszkodtak, s a többféle módszerrel való tesztelés lényege az volt, hogy az alanyoknak minden esetben saját maguknak kellett ráismerniük horoszkópjuk alapján elkészített jellemzésükre. Ennek eredményeit összefoglalva a tudósok arra jutottak, hogy az emberek bármilyen horoszkópot képesek magukénak érezni, saját magukra nagy százalékban igaznak találni (Barnum-effektus).

Ezzel az utolsó kutatással pedig arra is választ kaptunk egyben, hogy miért hiszi el az emberek zöme a horoszkópbeli állításokat: a kísérletek azt igazolják, hogy az ember szelektív gondolkodás hatására hajlamos bármely előre gyártott sablonban megtalálni a jellemvonásait.

A tudományos kutatások tehát semmiféle alátámasztható összefüggést nem találtak a valóság és az asztrológia állításai között, holott kifejezetten az összefüggések keresésére irányultak a vizsgálatok.

Következtetés

A tudomány szerint csillagjóslás popularitása nem függ össze annak igazságtartalmával. Az emberek olyasmiben hisznek, ami tényszerűen és mindenkire egyöntetűen nem lehet igaz. A horoszkóp mindennek ellenére a legnépszerűbb tartalmak egyike. Ám a tudományos magyarázaton felül mi a titok? Talán a titokzatosságban rejlő erő, az örök kíváncsiság, és a remény egzisztenciája, ami egyfajta támasz.