Vendégsarok: a megújulás ideje

Wellness, különböző lelki terápiák és gyógymódok segíthetnek abban, hogy teljesebb életet éljünk. Korábban ilyen vívmányok nem voltak ugyan, eleink mégis nemegyszer boldogabb életet éltek. Az ő évi testi-lelki megújulásukat nagyböjtnek nevezték. S az új eszközök megjelenése nem tette feleslegessé a régieket.

A húsvét előtti böjti időszakhoz leginkább a lemondást, önmegtagadást, szomorúságot kapcsoljuk. Pedig ez az időszak elsősorban kapcsolataink rendezéséről szólt és szól ma is. Milyen viszonyban vagyok önmagammal, embertársammal és Istennel? Ezen kapcsolataink rendezéséről, megújításáról szól ez az időszak. Ez a célja annak a három eszköznek, amelyet ebben az időszakban szokás gyakorolni.

Első helyen áll az imádság

Ez elsősorban találkozás azzal, akinek az életemet köszönhetem. Hiszen rengeteg olyan dolgot kapunk, amiért nem dolgoztunk meg. Életünket ajándékba kaptuk, s valahogyan mind a mai napig életben vagyunk – mindezt nem (csak) magunknak köszönhetjük. Milyen jó felismerni, hogy van valaki, aki tud rólunk, akinek fontosak vagyunk.

Az imádságban őt szólítjuk meg és neki szentelünk időt. Istennek, aki nem akart elrejtőzni előlünk, hanem Jézusban megmutatta igazi arcát. Megmutatta, hogy ő akkor is mellettünk akar lenni, amikor látszólag mindenki elhagy.

S amikor Jézus vállalta a kereszthalált, megmutatta, hogy fontosabbnak tart bennünket, mint saját életét. Amikor vele találkozunk, akkor találjuk meg lelkünk békéjét, akkor találunk igazán önmagunkra.

A lemondással megéljük és fejlesztjük az igazi szabadságunkat

A második eszköz tehát az önmagunkkal való kapcsolatban vezet előre. Ennek eszköze a böjt – más szóval lemondás. Számtalan olyan dolgot teszünk és eszünk, amellyel ártunk magunknak. Fáradtságunkban nemegyszer pihenés helyett pazaroljuk az időnket, hogy azután még fáradtabban folytassuk feladataink teljesítését. Jó megszabadulni azoktól a szokásoktól, amelyekkel magunknak is ártunk. Így látjuk, hogy a lemondás nem öncélú. A lemondással megéljük és fejlesztjük az igazi szabadságunkat: már nem a dolgok határoznak meg bennünket, megtanulunk uralkodni önmagunk felett. Így válunk szabaddá arra is, hogy egyre emberségesebbek legyünk a körülöttünk élők iránt.

Erre irányítja figyelmünket a harmadik eszköz, aminek régies neve alamizsna. E szó valódi jelentése: együttérzésből fakadó ajándék. Amikor harmóniában vagyunk Istennel és önmagunkkal, egyre inkább észrevesszük a körülöttünk élők örömét és bánatát. S nemcsak észrevesszük, hanem igyekszünk tenni is valamit értük. Ez lehet valamilyen anyagi segítség, ám gyakran sokkal többet ér, ha a tehetségünkből, esetleg az időnkből adunk másoknak.

E három eszköz külön-külön is szép, ám akkor tudunk emberibb emberré válni, ha egységben látjuk és alkalmazzuk őket. Korábban az egyház nagyon szigorú böjti fegyelmet írt elő. Mára a böjti fegyelem sokat lazult – az egyház felnőttként kezel bennünket. Bízik bennünk, hogy megtaláljuk az ima, a böjt és az alamizsna azon formáját, amely valóban elősegíti emberi növekedésünket. Ehhez rengeteg ötletet is ad különböző kiadványok, lelkigyakorlatok vagy az internet segítségével – többek között a Veszprémi Érsekség honlapján is. Ám a nagyböjt lényege nem a teljesítmény, a különböző programok elvégzése – ezek mind csak eszközök. A valódi cél, hogy találkozzunk Istennel, önmagunkkal és embertársunkkal, s növekedjünk ezekben a kapcsolatokban. Mert így válunk egyre inkább alkalmassá arra, hogy a böjti időszak végén megünnepeljük az élet győzelmét.