Zentai Anna szövő örömmel tapasztalja a kétkezi munka reneszánszát

A kézművesek alkotásai újra értéket jelentenek, ha sok esetben nem is lehet megfizetni azt az időt, energiát, amivel készültek.

Zentai Anna szövő is örömmel tapasztalja a kétkezi munka reneszánszát. Azt mondja, ma az ember egyre jobban igényli, hogy visszafordulhasson a gyökereihez, az életében jelen legyenek a gyermekkorára emlékeztető kézműves tárgyak. A hagyományőrzők köre egyre bővül, az emberek érzik, hogy vannak dolgok, amelyeket meg kell őrizni, tovább kell adni. – Mindenki számára fontos, hogy találjon olyan elfoglaltságot, amit a két kezével végez. Sokkal kevesebb depressziós ember lenne, ha a munka, a hétköznapi hajtás mellett lenne egy hobbi, ami kikapcsol, feltölt. Valami olyan maradandó, amit az ember maga hoz létre. A kézimunkának értéke van. Elég, ha az szép és csak kikapcsol, jól esik gyönyörködni benne, nem baj, ha nincs haszna. Hiszen ma mindenből hasznot akarunk húzni.

A kézimunkában benne van az ember maga. Minden szőttes egy hangulat – szögezi le Anna, akinek szőttesei a hazánkban forgatott Herkules című filmben is szerepeltek. Görögös stílusú, meleg, mogyoróbarna színű alapon homok árnyalatú motívummal készítette a korhű darabokat, amelyek elég nagyok voltak. Ez azonban nem okozott gondot számára, hiszen kislány korától mindene a szövés.

– Nem emlékszem rá, de édesanyám mesélte, hogy tíz–tizenkét éves koromban találkoztam először szövőasszonnyal. Elvarázsolt a látvány. Amikor pályaválasztás előtt álltam, anyu javasolta, hogy nézzük meg a zalaegerszegi népi kismesterségeket oktató iskolát. Amikor megláttam a szövőállványokat és megéreztem a gyapjú illatát, azt mondtam, hogy csakis ott szeretnék tanulni. A kétéves szakiskolai képzésre a diáktársaim közül talán én egyedül jelentkeztem azért, mert valóban érdekelt. Aztán továbbképeztem magam, később tanfolyamokat vezettem, fonótáborban tanítottam gyapjúfeldolgozást. Sok gyerekjátszóházat vezettem, szeretek a gyerekekkel foglalkozni. Nézni, ahogy belefeledkeznek a munkába a kis szövőkeretek előtt – vallja Anna. Az iskolában székely festékes szövést tanult, ma is a magyar székely szőttesek motívumvilágából merít. A technika mellett a mintákat is elsajátította, azokból rakja össze egy-egy szőnyeg motívumait. Valójában amint megpillantja a fonalat, már tudja, hogy mi készül belőle. Hű az adott mintákhoz, de azokat szabadon variálja, rendezi el egy faliszőnyegen belül. Szőtteseiről gyertyás, lépcsős, vízfolyásos, késnyelves, fésűs minta köszön vissza. Sok helyen ott vannak a székely csillagok, rózsák. – A szőttesek szimbólumrendszerekből épülnek fel. Jó lenne kutatni ezeket, mert keveset lehet tudni ma róluk. Csak részben dolgozom a székely festékes eredeti színeivel, mert azok elég kötöttek, így kevésbé követem őket. Akadályozzák a kreativitást. Márpedig a szövésnek és bármilyen kétkezi dolognak a kreativitás a lényege – mondja Anna. Előfordul, hogy ő maga készíti el a gyapjút is. Hosszadalmas, időigényes munka a fonás, Annának két rokkája van. A gyapjút kimossa, kifésüli, megfesti, felfonja. A kész fonalat felszövi, elvarrja, elkötözi a szálakat.

– Festeni természetes anyagokkal szeretek. Olyan növényekkel, amilyenek éppen beszerezhetők, idény szerint. Gyógynövények, fakéreg, ami a háztartásban is jól jön például tojásfestéshez. Vöröshagyma héja, cékla, lila káposzta, vérehulló fecskefű, egyszerű fű vagy csalán. Például a dió sötétbarna színt ad. Beszerezhetők a szövőeszközök, ma már gyártják azokat is. A Magyar Gyapjúfesztivál azt célozza, hogy megismerje mindenki a szövést, a fonal készítését – magyarázza. Anna azt mondja, mindegyik szőttes mintha egy-egy gyermeke lenne. Nem is csoda, hogy minél többekkel szeretné megosztani ezt az érzést.

Tervezi, hogy látványszövőműhelyt nyit, de egy vándorkiállításhoz való anyag összeállítása ugyancsak célja a kézimunka dicséretéért. Szeretne gyönyörködtetni, megmutatni, hogy mit tud az ember a két kezével létrehozni, olyat, amely hagyományainkat képviseli.