Madártani felmérés a mezőgazdasági élőhelyeken

Viszont a munka részét képezte a mezőgazdasági élőhelyek felmérése is. Itt nagyon érdekes eredmények születtek, sok agrárélőhelyhez köthető madárfaj száma nagymértékű csökkenést mutatott, egyesek teljesen eltűntek. Sajnos a vegyszerezés következtében olyan madárfajok száma csökkent, mint a cigánycsuk, sordély, tövisszúró gébics és még sorolhatnám tovább. Sajnos a Dunántúlon az utolsó fogoly (Perdix perdix) madarat 1996. június 29-én láttam Veszprémgalsa határában.

A fogoly szintén a mezsgyék, agrárélőhelyek madara. Télen is együtt maradnak a családok, és így csapatosan lehetett őket látni. Emlékszem a jobb esztendőkre, mikor a Tüskevár határban található Körtvély-szernél még ilyen fogolycsapatok kerültek elő. Korábban nagy ellensége volt a héja, amely rá vadászott. Sajnos a héja is megfogyatkozott, bár rejtett életmódja miatt inkább kevésbé kerül szem elé. (Jellemző rá, hogy szürkületben vadászik.) Felmerül a kérdés, hogy él-e még fogoly a Dunántúlon. Ha látni szeretném ezt a szépséges madárfajt, el kell utazni Bugyi környékére. Sőt, felsejlenek azok a téli madarászatok is, amikor a Kocsér határában fekvő birkalegelők állatok által kijárt hómentes foltjain fogolycsapatok keresgéltek.

Remélem, az eltűnő madárfajok listáját a Dunántúlon nem fogjuk növelni a vegyszerezéssel, a nagyobb mezőgazdasági eszközök, gépek megjelenésével.