2019.09.13. 17:30
Holczer Réka töretlen hittel és lendülettel váltja valóra álmait a színház világában
Kikövezett út várta a sikeres családi vállalkozásban, de ő már gyerekkorában is arról álmodozott, hogy egyszer a művészbejárón át jöhessen ki a színház épületéből. Holczer Réka azon szerencsések közé tartozik, akiknek az álma nagyon fiatalon valóra vált, ám a saját harcait neki is meg kellett vívnia.
Fotó: Penovác Károly/Napló
Fotó: Penovác Károly/Napló
A Csinibaba próbájáról szökött ki, hogy találkozhassunk. Mozgalmas volt az idei nyara, több darabban is játszott, melyeket Veszprémben, a Balaton-parton és más hazai helyszíneken is előadtak a Pannon Várszínház társulatával. Gyerekszínészként kezdődött a karrierje, majd 16 éves korában beválogatták a Star Factory című darabba, és attól kezdve nem volt megállás a színészi pályán – még az akadályok ellenére sem. Szinte gyerekként megtanulta és azóta vallja: egy színész attól színész, hogy eljátszik egyfajta karaktert, akkor is, ha az merőben ellentétes a sajátjával.
– Nagyon vágyom ezekre a kihívásokra, olyan szerepekre, ahol teljesen ki kell vetkőzni a komfortzónából. Egy szerepben adott, hogy a karakternek milyennek kell lennie, de ha Laci bácsi (Vándorfi László színházigazgató – a szerk.) látja benned azt a pluszt és azt az akarást, hogy te ezt meg szeretnéd csinálni, akkor ad egy lehetőséget. Én 16 évesen találkoztam ezzel először, és rögtön a mély vízbe kerültem, amikor A Bunkerrajzoló című előadásban egy könnyűvérű lány szerepét kaptam. Sokáig küzdöttem ezzel, és megfordult a fejemben, hogy feladom, de valahogy sikerült átlendülni, és úgy voltam vele: akkor tudok igazán tanulni és leszek igazán jó színész, ha ezeket a félelmeket levetkőzöm. Azt éreztem, hogy ha ezt meg tudom csinálni, akkor gyakorlatilag minden akadályt legyőzhetek.
Réka első komolyabb szerepe a tavaly októberben bemutatott Csinibaba című musicalben volt, Etelka szerepében, amit viszont nagyon is a magáénak érez.
– Hasonló habitusú, mint én, annyi különbséggel, hogy mindig is inkább fiús lány voltam, ő viszont egy kifejezetten nőies nő. De közös bennünk a temperamentum, az olaszos tűz, amit nagyon szeretek benne. A hétköznapokban egyébként inkább sportos vagyok, tornacipőben és farmerban járok, de alkalmakra szeretek sminkelni és kiöltözni.
A fiatal színésznő játszik A dzsungel könyvében és az Egy darabot a szívemből című darabban is, kedvence pedig a legújabb, Hair című musical, amelyben a rendőrnőt és Crissyt is játssza. A musical tele van látványos táncos részekkel, és mivel Réka közel tíz évig akrobatikus rock and rollozott, illetve versenytáncolt, élvezi ezt a közeget. A sport mindig része volt az életének, lovagolt és atletizált. Sikeresen felvételizett, egy évet elvégzett a debreceni egyetem sportszervező szakán, illetve felvették ugyanerre a szakra az ELTE-re is, de egyelőre nem tudta megoldani, hogy a tanulmányait összeegyeztesse a színházi elfoglaltságaival.
– Szállodaigazgató anya és vendéglátóipari vállalkozó apa lányaként kikövezett utam lett volna a családban, és sokszor eszembe jut, hogy elvégzek egy szakirányú egyetemet, hiszen a színészi pálya jövője 10–20 évre előre nem látható. Van civil munkám is, nyaranta a füredi Tourinform-irodában turistákat navigálok, szállásokat foglalok, programokat ajánlok nekik angol és német nyelven. Közben beválogattak a komáromi Magyarock Dalszínházba, ahol szeptembertől délelőttönként próbák, esténként a veszprémi színpad vár. Szerencsés vagyok, mert a párom is színész, mellette úgy érzem, hogy jó helyen vagyok, hiszen megért és elfogadja, hogy nekem most a színház a legfontosabb.