A szavazás szakmai zsűrijének névsora vetekszik a díjazottakéval

Bodnár András, Csapó Gábor, Cseh Sándor, Horkai György, Kárpáti György, Kásás Zoltán, Kemény Dénes, Kenéz György, Konrád II Sándor, Märcz Tamás, Varga I Zsolt. Veretes névsor – szigorúan abécérendben –, kevés sportágunk lenne képes ilyen szakmai zsűrit kiállítani, ha el akarnák dönteni, ki volt közöttük a valaha élt legnagyobb. Játékosként kilenc, edzőként három olimpiai bajnoki cím tekint le ránk.

Ők tizenegyen voltak azok, akik elvállalták a kényes – és néhány kollégájuk által, nem is alaptalanul, lehetetlennek érzett – feladatot, hogy szavazatukkal eldöntsék, ki volt minden idők legjobb magyar vízilabdázója. (Aki alighanem a világ legjobbja is egyben.) Egyesek köszönettel elhárították a felkérést, ők szinte egytől egyig azzal érveltek, képtelenek egy tízes listába szuszakolni azt a huszonöt-harminc nevet, amit összeírtak maguknak. Annyira fájna kihagyni X-et vagy Y-t, hogy inkább neki sem veselkednek. Hiszen itt még csak nem is az almát kellett összehasonlítani a körtével, hanem – ahogy Molnár Endre, minden idők legnagyszerűbb kapusa fogalmazott – az almát a lopótökkel. Mert ki az, aki felelőssége tudatában meg tudja mondani, hogy Németh „Jamesz” volt-e a jobb pólós, vagy Varga „Dumi”? Miközben a sportágnak az a változata, amit az 1932-es és 1936-os olimpia hőse művelt köszönőviszonyban sincs napjaink atompólójával. Volt olyan olimpiai bajnok – a Brazíliában dolgozó Sudár Attila –, aki egyenesen szakmaiatlannak tartotta egyéneket kiemelni egy csapatsportágból, és még csak azt sem mondhatjuk, hogy ne lenne igaza. Mások az óhatatlanul bekövetkező sértődések miatt nem akartak részt venni egy ilyen játékban. Még azután is többen visszakoztak, hogy garantáltuk: nem hozzuk nyilvánosságra az egyéni tízes listákat, csak az összesített végeredményt. Szívük joga, nem neheztelünk rájuk.

Nos, nézzük a szakmai zsűrit! Miközben pontosan tudjuk, hogy egyikük sem szorul bemutatásra, a fiatalabb olvasók miatt talán nem fölösleges a névsorolvasás.

Bodnár András – Tokió bajnokának mindhárom olimpiai medáliából van egy-egy. Kivételesen hosszú pályafutásába belefért az 1960-as római olimpiai bronz és az 1975-ös cali vb-ezüst.

Csapó Gábor – a panel egyik legszínesebb és legfifikásabb egyénisége Montreal emberhegy méretű aranyérmese. Mindent megnyert, ami megnyerhető, mégis talán arra a legbüszkébb, hogy már jóval túl a harmincon a földkerekség akkori legerősebb bajnokságában, az olaszban gólkirály tudott lenni.

Cseh Sándor – mondhatni, edzőnek született, a Szolnokot biztos kézzel kormányozta 2015 és 2017 között három bajnoki diadalra, s utóbbi évben a BL-serleget is megszerezte csapatával.

Horkai György – valószínűleg minden idők legfélelmetesebb bal kezének tulajdonosa, bár Benedek Tibor, Kiss Gergely és Gyarmati Dezső is esélyes lehet erre a titulusra. Montreal bajnoka szövetségi kapitányként is nagyot alkotott, büszke lehet arra, hogy egy félkész olimpiai bajnokcsapatot adott át a küldetést Sydneyben beteljesítő utódjának, Keménynek.

Kárpáti György – játékosként háromszoros olimpiai bajnok, az ötvenes évek aranygenerációjának utolsó élő, 85 éves tagja. Amikor felhívtam, olyan erőtlen hangon szólt bele a telefonba, hogy megjegyeztem, másnap visszahívom, addig nyugodtan gondolkozzon a rangsoron. „Nem kell – szakított félbe hirtelen erőteljessé váló tónusban – máris mondom!” És már mondta is...

Kásás Zoltán – játékosként olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok, edzőként az Óbecse és az Olimpiakosz csapatával Bajnokok Ligáját nyert, Kásás Tamás édesapjaként a sportág óriását nevelte fel.

Kemény Dénes – a sportág Sir Alex Fergusonja. Nem véletlenül hasonlítjuk a legendás Manchester United-menedzserhez a magyar Dream Teamet 2000 és 2008 között három olimpiai bajnoki címre vezető szövetségi kapitányt, későbbi elnököt, ugyanis jó barátságban van a skót futballmágussal.

Kenéz György – szintén montreali bajnok, emellett Eb-t és a Vasassal két BEK-et, továbbá kilenc magyar bajnoki címet nyert. Az 1976-os aranycsapat benjáminja.

Konrád II Sándor – úgy gondoltuk, egy Konrádnak mindenképpen helye van a grémiumban, sajnos a négy fivér közül a két olimpiai bajnok, János és Ferenc már nincs az élők sorában, a legfiatalabb, Ede pedig nem vitte sokra a medencék világában. Az 1962-es lipcsei Eb, valamint a Porto Alegre-i és a budapesti Universiade aranyérmese.

Märcz Tamás – olimpiai és Európa-bajnok, továbbá tucatnyi évet lehúzott az olasz bajnokságban. Négy éve szövetségi kapitány, eddig van neki egy vb-ezüstje és egy Eb-aranya.

Varga I Zsolt – ha már többek bal kezét magasztaltuk, Sydney bajnokáé sem utolsó. Bár sokan tamáskodtak, amikor megkapta a Fradit, az eltelt időben fényesen bizonyította, cseppet sem nagy rá a kabát. Az elmúlt idényben minden létező címet begyűjtött a csapattal, köztük a Bajnokok Ligája serlegét.

Hiteles, a szavazás végeredményét is hitelesítő névsor, egyben a sportágban fellelhető szürkeállomány ékes bizonyítéka.

A következő napokra már nem marad más, mint a legizgalmasabb rész, az eredményhirdetés.

A 4-10. helyezettek névsorát csütörtöki, a dobogósokét pénteki megjelenéssel közöljük.