Zrínyi Miklós: jobb meghalni oroszlánként, mint szamárként élni

357 éve, 1664. február 2-án hatolt be a Zrínyi vezette csapat a török hódoltság területére, ahol felgyújtotta a fontos stratégiai pontként számon tartott eszéki hidat. E hőstett hatására bebizonyosodott, a török kiűzése a Kárpát-medencéből akár valósággá is válhat.

A költő-hadvezér ősi horvát nemesi család sarjaként, 1620-ban látta meg a napvilágot. A törökökkel való érdek­ellentéte már születése pillanatában elrendeltetett, hiszen dédapja a híres szigetvári hős Zrínyi Miklós volt. Horvátországi uradalmának fekvéséből eredően szinte állandó hadakozásra kényszerült a végeken portyázó törökökkel szemben, katonai szolgálata során

már a harmincéves háborúban is bizonyította rátermettségét, amikor megmentette III. Habsburg Ferdinánd életét.

Vitézsége folytán karrierje hamar magasra ívelt, de aktivitásának Bécsben nem tudtak őszintén örülni. A Habsburgok főbb figyelme ekkor nyugatra irányult, ezért a Török Portával inkább konfliktuskerülő politikát tartottak célszerűnek. A magyar főurak reménykedtek benne, hogy végre eljöhet a törökök kiűzésének ideje, de

csalódniuk kellett a birodalomban, amiért akaratuk ellenére a császár huszonkét évre meghosszabbította a békét.

Ez a csalódott, de elszánt réteg találta meg később Zrínyi Miklósban a vezetőt és példaképet.

Várad 1660-as eleste mindenki előtt világossá tette, hogy a hanyatló Oszmán Birodalom vezetése ismét erős kezekbe került. A 81 éves korában, 1656-ban nagyvezírré kinevezett Köprülü Mehmed véres kézzel hozta rendbe a birodalom belső ügyeit, sikeres politikáját fia, a 26 éves Köprülü Ahmed nagyvezír folytatta.

Köprülü Ahmed 1663-ban fiatalos rátermettséggel személyesen vezette a törökök újabb hadjáratát Bécs ellen,

hogy megtorolja a Habsburgok korábbi erdélyi beavatkozását. A török csapatoknak 39 napos ostrom után végül sikerült elfoglalniuk Érsekújvárt, a Felvidék legerősebb várát, újabb részt hasítva ki a királyi Magyarország testéből. Ennek következtében a határ oly mértékben tolódott északabbra, hogy már Pozsony és Nagyszombat is végvárrá vált.

Az Oszmán Birodalom újbóli fellángolása cselekvésre késztette a magyar főurakat, akik a kiélezett helyzetben szokatlan nagy

egyetértéssel nevezték ki Zrínyit országos főkapitánynak, aki ekkorra már korának legnagyobb magyar hadvezérévé vált.

Éveken át tanulmányozta a régi hadászattal foglalkozó írókat és a törökök hadi szokásait. A század derekától sorra jelentette meg hadtudományi munkáit és törökellenes röpiratait.

Zrínyi a tunyaság, a gyűlölködés, az önzés és a közügyek iránti közömbösség ellen emelte fel a hangját,

hiszen ez az, ami egy nemzet kibontakozásának alapfeltétele.

Ahogyan egész életét, írói munkásságát is átjárja a török elleni harcba hívás: 1646–1647 telén írta meg a Szigeti veszedelmet, dédapja és társai hősiességének emlékére, majd az 1661-ben elkészült Az török áfium ellen való orvosság című művében a behódolás minden formáját elutasította.

„S mi vagyunk a magyarok? De bár azoknak ne mondjuk magunkat. Ha Váradot vissza nem vesszük, ha Erdélyt elvesztjük, ne is hadakozzunk bár azután, hanem avagy most avagy sohasem; fussunk ki az országból, ha eztet resteljük. Úgy hallom Brazíliában elég puszta ország vagyon; kérjünk a spanyol királytól egy tartományt, csináljunk egy coloniát, legyünk polgárrá” – írta Zrínyi Miklós.

Felismerte, hogy a törökök gyenge pontja a téli időszak, amikor nem folytatnak hadi cselekményeket,

ezért erre ütemezte a támadást. Miután az 1663-as török hadjárat során sikeresen megvédelmezte az általa, saját vagyonából felállított Új-Zrínyivárat, 1664 telén 250 kilométert nyomulva előre a török hódoltság területén tényleges – és szimbolikus – győzelmet értek el az eszéki, 6 kilométer hosszú Dráva-híd lerombolásával, elvágva ezzel a török várak utánpótlási vonalát.

A téli hadjárat sikerének következtében a törökök lépéskényszerbe kerültek: a nagyvezír százezres serege élén mindent egy lapra feltéve indult meg Bécs ellen. A császári haderő Raimundo Montecuccoli vezetésével végül csak 1664. augusztus elsején szánta el magát a döntő csatára, a Rába partján fekvő Szentgotthárdnál, ahol meglepően súlyos vereséget mértek a szultánra.

Mindenki azt remélte, hogy a bécsi udvar végre rászánja magát egy nagy törökellenes hadjáratra, de Zrínyiéknek újból csalódniuk kellett. A magyarokat teljesen kihagyva Lipót császár kilenc nappal a győztes csata után, augusztus 10-én megkötötte a „szégyenteljes vasvári békét”, a törökök kezén hagyva az utóbbi évek foglalásait, így Váradot és Érsekújvárt is.

A magyar főurak Bécs árulását látva Zrínyi vezetésével szervezkedésbe kezdtek. November 18-án családi birtokán, Csáktornyán egy vadászbaleset következtében, gyanús körülmények között, Zrínyit egy vadkan halálra sebezte.

Történészek szerint az ő téli hadjárata mentette meg Magyarországot,

ugyanis, ha a túlerőben lévő nagyvezír 1664 késő tavaszán a Duna mentén lendül támadásba – nem pedig Zrínyi birtokai felé –, az oszmán–Habsburg békét bizonyosan nem Vasváron, hanem feltehetően Bécs alatt vagy legrosszabb esetben a császár­városban kötötték volna meg.

A hősiesség családi hagyomány

Zrínyi dédapja, Zrínyi Miklós 1566-ban alig 2500 magyar vitézzel teljes 34 napon keresztül tartotta Szigetvárt a több mint százezres török haddal szemben. Bár végül a várból kitörve fel kellett áldoznia magát – és szinte minden harcosa elesett –, a legenda szerint a harc végén a vár környékén 25 ezer török ostromló teteme maradt.