Megakadályozhatta volna Mátyás király Mohácsot? (videó)

A mandiner.hu arról ír, hogy Mátyás király híres, Európa-szerte rettegett fekete seregével és az akkor még erős, központosított Magyar Királyság erejével, a pápa és Velence támogatásával megindulhatott volna a törökök ellen, mégsem indult. Részben emiatt lázadt fel ellene 1471-ben az addig hűséges Vitéz János és híres költőnk, Janus Pannonius.

Mátyás hamar felszámolta az összeesküvést, és bár valószínűleg megbocsátott volna a délre menekült Janusnak, ő 1472-ben elhunyt.

Ki árult el kit? Mi vezetett a két férfi egymás ellen fordulásához? Máshogy alakult volna a történelem, ha Mátyás visszaszorítja a törököket? Ezzel a kérdéssel foglalkozik Pozsgai Zsolt Mátyás és Janus című drámája, amit a hónap végén mutat be először a Kamaraszínház.

Aki ismeri az Udvari Kamaraszínház történetét, az jól tudja, hogy több olyan, tabunak tekintett, elhallgatott, nem ismert vagy hamisan tanított történelmi korszakot és témát feldolgoztak, amelyek felett mások, de akár a hazai történelemírás is „nagyvonalúan” átsiklott. Ilyen Pozsgai Zsolt Mátyás és Janus című drámája is.

A szerző 2008-ban írta meg ezt a darabját, amely történelmünk hihetetlenül érdekes, de kevéssé kutatott epizódjáról, a Mátyás király elleni lázadásról szól. Egészen pontosan a két főszereplő, a király és bizalmasa, a pécsi püspök Janus Pannonius barátságáról, ellentétéről és tragédiájáról. A harmadik fontos kulcsfigura Vitéz János, költőnk nagybátyja volt. Janus Pannonius mellett ő volt Mátyás másik kiemelkedő támasza, hogy aztán ellene forduljon. De miért? Az biztos, hogy nem önző okból – másképp képzelték a Magyar Királyság külpolitikáját, és féltették Magyarországot.

Sokan várták, hogy Mátyás meginduljon a török ellen

A törökök 1453-ban elfoglalták Konstantinápolyt, és Hunyadi János hiába folytatott sikeres harcot ellenük, a nándorfehérvári diadal keserű győzelem volt: a kormányzó a pestisjárvány áldozata lett. Fia,

Hunyadi Mátyás hatalomra kerülve nem csupán megmentette, de megerősítette a Magyar Királyságot.

Magyarország kulturális és katonai nagyhatalom, Mátyás sikeres hadjáratot indított Bécs és a csehek ellen, megreformálta az adórendszert, központosította az országot. Ebben éppen a művelt Vitéz János volt az egyik legfontosabb segítsége.

A királyság virágzott, a déli védvonal megerősítve, a törököknek eszébe sem jutott támadni.

S mégis keletkezett egy repedés: Janus Pannonius, Vitéz János és mások egyre inkább elfordultak Mátyástól. Nem értettek egyet a politikájával, a belső változásokkal, s legfőképpen

nem értették, hogy Mátyás miért a csehek ellen hadakozott ahelyett, hogy a törökök ellen indulna.

Mátyástól mást, még ennél is többet várt Európa.

A törökverő Hunyadi János fiaként a kereszténység hősének látták, aki majd visszaszorítja a mohamedánokat.

Tény, hogy a Vatikán és a Velencei Köztársaság is jelentős pénzzel támogatta a törökök elleni harcban, de a Szentszéktől kapott segélyek elapadtak, miután látták a végeredményt.

Persze az is igaz, hogy európai ellenfelei is csak a déli hadjárat megindulására vártak.

Ismerjük annyira az európai és az általános politikát, hogy tudjuk: a német birodalom, a csehek és Bécs is kihasználta volna az adódó lehetőségeket.

Mátyás úgy gondolta, hogy az ő forgatókönyve működhet hosszabb távon, Janus Pannoniusék pedig úgy látták, elárulja eszméiket.

Messze nem csak a törökök miatt szőttek összeesküvést, de talán ez volt az egyik legfontosabb érv. 1471-ben Mátyás a huszita Podjebrád György halálának hírére Brünnbe ment, ahol egyszerre két meglepetés érte: egyrészt a cseh rendek helyette a 15 éves Ulászlót választották meg királyukká, másrészt itthon,

a Magyar Királyságban veszedelmes összeesküvés indult ellene.

A résztvevők Mátyás megbuktatása után a 13 éves lengyel Kázmér herceget akarták a trónra ültetni, Erzsébet magyar királyné unokáját.

Kevés kivétellel szinte mindenki Mátyás ellen fordult, aki zseniális sakkjátékosként fojtotta el a lázadást.

Az 1471. szeptemberi országgyűlésen az ellene felhozott vádak egy részét Mátyás elismerte ugyan, de ezzel politikájának ellenzőit nem győzte meg, akik ezért Kázmér lengyel herceget hívták meg a trónra. Az összeesküvés élén Vitéz János esztergomi érsek és János pécsi püspök állt. Szervezkedésüket kezdetben az ország nagy része támogatta. A 75 megyéből 66 a zendülők oldalára állt, amikor Jagelló Kázmér az északi megyékbe betört.

Mátyás határozottsága, azonnali reagálása azonban a lázadók nagy részét saját oldalára állította.

„Csupán kevesen maradtak hűek eredeti elhatározásukhoz, ezek közt is legfőképp Janus”

– írta Kárpáti Gábor Hová temették Janus Pannoniust? című tanulmányában (2008).

Az összeesküvést felszámolták, Vitéz Jánost – akivel Mátyás 1471-ben kibékült, de ő ismét ellene fordult – fogságba vetették, így Janus Pannonius magára maradt.

Humanista költőnk 1472. március 27-én halt meg. A halott költő testét a papság Pécsre visszavitte, de eltemetni nem merte; ezt maga Mátyás király parancsolta meg, amikor a városba ment.

Pozsgai Zsolt drámájának két alapvető síkja van: az egyik fő vonal Mátyás királyt követi, mialatt felszámolja az összeesküvést. A másik fő szál Janus Pannonius átalakulását, önmarcangolását követi.

Bár a két „ellenfél” végül Pécsett találkozik, és Mátyás király végül megbocsát neki, ő maga már képtelen erre. Az előadás szeptember 22-én, a Pozsonyi úti Református Templom Altemplomában lesz.

Borítókép: Pozsgai Zsolt drámaíró dolgozik