Tarján Veronika még Varga Katalint és a Veronaki zenekart is helyzetbe hozza

Azt is tudni érdemes róla, hogy a nagymamája nem más, mint az a Varga Katalin, aki a Gőgös Gúnár Gedeont és a Mosó Masa mosodáját – több generáció meghatározó mesekönyveit – írta. Az már nem véletlen, hogy éppen ő lett az, aki ezeket a legendás anyagokat a zenekarával megzenésítette. A Magyar Nemzetben Ozsda Erika készített vele interjút.

A beszélgetés addig zajlott le, amíg kétéves kislánya, Mogyoró ­Virág Alma éppen aludt. Adta is magát a kérdés, hogy Tarján Veronika másként énekel-e, mióta megszületett a kislánya.

Mint mondta, drámapedagógus volt, gyerekszínházat működtetett, így azt gondolta, hogy mindent tud a gyerekekről. De Azóta teljesen másképp élem meg az ünnepeket, a hagyományokat. Virág születésével minden megváltozott, sokak szerint még az énekhangja is. Többen állítják róla, hogy anyaként sokat finomodott.

A határozottság korábban persze nem ártott, hiszen öt férfival együtt lépett fel gyerekműsorokban, miközben

az Apró Színház alapítójaként és művészeti vezetőjeként tíz éven át különböző kultúrákat kutatott a társulattal. Például találkoztak nálunk élő afrikai művészekkel, igyekeztek minél többet megtudni az életükről, a viseletükről, zenéjükről, szokásaikról.

A megismert történetekből meséket írtak – melyek olyan jól sikerültek, hogy sokszor azt hitték, hogy népmesék –, majd előadták őket. A színházát tíz évig működtette, erre máig úgy emlékszik vissza, hogy rengeteg értéket teremtettek, nagyszerű szakmai elismeréseket gyűjtöttek be. De a támogatás hiánya miatt ezt a projektet most kicsit félretette – mondván: jó műhely volt és jó tanulópénz.

Döntését nyilván az is motiválhatta, hogy – mint mondta – ő semmit nem csinál félgőzzel, szeret szerelmes lenni abba, amivel foglalkozik.

A munkában ez most a Veronaki zenekar, ahol Mogyoró Kornél, a férje a zenekarvezető, ami számára ideális.

Frontemberként az a feladata, hogy kedves és nyitott legyen, és minél többet tanuljon a zenésztársaktól. De megy ez fordítva is: a színházi múltja miatt gyakorlottan mozog a színpadon. Rengeteg energiája van, ami a zenészeire is átragad.

A zenekarban Mogyoró Kornél ütős hangszereken, Szokolay Dongó Balázs többek között furulyán, dudán és tárogatón játszik, a Besh o droMból is ismert Herr Attila basszusgitározik, Árkosi Szabolcs tangóharmonikázik, Horváth­ András Ádám pedig gitározik.

Kornélra a Maladype Színházban figyelt fel Tarján Veronika, majd elhívta a lappföldi kultúrát bemutató színházi előadásukba zenélni. Később felkérték egy hangszerbemutatóra, adott témára mesét improvizált, Kornél pedig zenével kísérte.

Ezekből a történetekből született meg a háromkötetes Kuruttyoló békakirály mesekönyvsorozat, CD-melléklettel. Aztán kiadtak egy zenei albumot Világforgó címmel, amihez muzsikusokat is hívtak. Ez lett az Apró Band.

Ezt követően 2015 szeptemberében alakult meg Veronika „álomzenekara”, a Veronaki. A banda neve akkor született, amikor már Kornél menyasszonya voltam, aki sokat becézte őt, s ezenközben ő változtatta meg a neve végét. Így született meg a nevük: Veronaki, Veron – aki énekel, Veron – aki mesél.

Egy évvel később a Gőgös Gúnár Gedeonból elkészült a Libabál című albumuk és színpadi előadásuk. A legutóbbi lemezbemutató koncertjüket, a Mosó Masa mosodáját májusban tartották. Azóta minden dalhoz készül egy animációs videoklip, melyet Szabó-Nyulász Melinda animátor rendez, s ezek kéthetente láthatóak az interneten.

A kultúra különböző területei közötti szabad átjárás már csak azért is ennyire a sajátja, mert a családjában mindenki a kultúra közelében dolgozik. Édesanyja, Tarján Katalin óvónő és drámapedagógus, Foltin Jolán koreográfussal együtt írták a Játék és tánc az óvodában című könyvet. Ma a Maladype Színház csapatában dolgozik. A nagybátyja, akiről a mama a Kisbence című gyerekkönyvet írta, a Nemzeti Múzeum igazgatója. A legfiatalabb nővére Vigyázó Zsófi grafikus és festőművész, ő illusztrálta a Kuruttyoló békakirály sorozatot és a Világforgó könyveket. Édesapja, Tarján András a Kék Általános Iskola igazgatója volt, melyet sokan az ország legjobban működő sulijaként tartottak számon. Miután nyugdíjba ment, néhány év múlva megszűnt az iskola. A híres nagymama, Varga Katalin sajnos csak Veronika gyerekkori színházi útját ismerte, mesélőként, énekesként már nem láthatta őt.

Varga Katalin Tarján Veronika szerint nem az a klasszikus nagymama volt, hanem inkább a mesevilág és a valóság határán sertepertélt.

Azért persze hozott nekik sütit a Vásárcsarnokból, a Közraktár utcai lakása mellől – ma a ház falát emléktábla díszíti –, és együtt is jártak piacra.

„Emlékszem, reggelenként pöttyös bögrében kaptuk tőle a tejeskávét, de egy gyereknek mi lehet nagyobb kívánsága még a sütinél is? A mese, és ezt megkaptuk tőle. Rengeteg különleges könyve volt. Mitológiáról, csillagászatról, filozófiáról beszélgettünk, azt boncolgattuk, hogy mit jelent a végtelen. Nyáron heteket töltöttem nála ebben a szellemi műhelyben. A saját meséit nem mondta el, de A zöld torony című ifjúsági regényét a kezembe adta.

Mi pontosan tudjuk, hogy ki miért van benne a regényben, négy gyermeke és sok unokája elég ihletet adott számára. A Tündérforgó című regényét is nekünk ajánlotta”

– idézte fel Varga Katalinról szóló emlékeit Veronika, aki azt is elárulta, hogy a Libabál koncertjüket mindig azzal indítja, hogy a nagymamája boszorkány volt – de jó boszorkány.

A gyerekek felé forduló produkciók sokasága miatt Tarján Veronikának érvényes és kiérlelt válasza van arra is, hogy szabad-e hakniként tekinteni a gyerekműsorokra.

Saját alkotói és előadói tapasztalataiból okulva úgy tartja, téves az az elképzelés, hogy a gyerekdaloknak együgyűnek kell lenniük. Ők ezért olyan igényes zenét szeretnének játszani, amilyet a szülők is szívesen hallgatnak. Céljuk, hogy a gyerekek a dalaik segítségével, játékosan váljanak zeneszerető közönséggé.

A Veronakival olyan zenei legendát szeretnének létrehozni, mint a Kaláka vagy Halász Judit.

Szerencsére rátalált arra az útra, melyen szívesen haladna még sokáig – mondta Tarján Veronika a Magyar Nemzet adott interjújában.