Az Országgyűlés is Gárdonyi Géza-emléknapot tartott

Az Országgyűlés szerdai ülésnapján elnöklő Jakab István a Tisztelt Házban is megemlékezett arról, hogy október 17-e Gárdonyi Géza-emléknap, melynek célja, hogy az iskolákban ráirányítsa a diákok figyelmét az Egri Csillagok című Gárdonyi-regényre és azon keresztül a magyar történelem kiemelkedő eseményére.

Ennek a megemlékezésnek méltó módja lehet Nyíri Péter, a Magyar Nyelv Múzeuma igazgatója szavainak megidézése is, aki úgy tartja: Gárdonyi Géza azért is a magyar próza mestere, mert feledhetetlen szépségű történelmi regényeivel csodálatos szépségű, de hiteles világba repíti olvasóit.

Gárdonyi szerinte egyik irodalmi közhöz sem tartozott, különös, magányos ember volt, aki ugyanakkor a közösségért élt. Tanító volt a szó legnemesebb értelmében, szívén viselte az ifjúság sorsát.

Néptanítóként féltő-gondoskodó kézzel nyúlt a falusi gyermekekhez, akik felemelése a nevelők, a felnőttek feladata, kötelessége. Kezdő tanítóknak című versében ezt így fogalmazza meg:

„Mikor először lépsz az iskolába, / legyen arcodon Jézus nyájassága: / szólítsd köréd a kisgyermekeket, / és símogasd meg kezecskéjüket. / S ha látsz közöttük rútat, rongyosat, / gyermeki arccal búbánatosat,/ismerd meg benn a korán-szenvedőt, – / s öleld magadhoz, és csókold meg őt.”

Gárdonyi jól ismerte a népi életet, a természet titkait és csodáit. Első nagy műve Az én falum (1898) című novellaciklus volt. Számos újságba írt, pedagógiai folyóiratban, sőt, sakkozóként sakklapban is publikált.

1897-ben költözött Egerbe, egy olyan házba, melyből a híres várra (annak több bástyájára) és a város vár alatti részeire nyílt pompás kilátás. Itt, egri „remeteségében” születtek nagy történelmi regényei (Egri csillagok, 1901; A láthatatlan ember, 1902; Isten rabjai, 1908), melyekben történelmi hitelességgel, megkapó stílusban, a romantikus kalandosság eszközeivel is élve, a lélektani vonásokat is megemlítve szól nemzetünk fontos eseményeiről.

Az Egri csillagok nagyszerű hősköltemény, A láthatatlan ember a régmúltba, a hun korszakba vezeti az olvasót, az Isten rabjai pedig gyönyörűséges, lírai hangulatú történet Szent Margitról és a korabeli életről. Az öreg tekintetes című kisregény (1905) egy idős ember sorsát mutatja meg a századvégi nagyváros elidegenedett viszonyai között, Ida regénye című alkotása (1924-ben jelent meg) egy női sors szép elbeszélése.

Gárdonyi Géza hazaszerető, keresztény ember volt, a természet rajongója, aki titkosírással kísérletezett, s rácsodálkozott a teremtett világ miszticizmusára is. Édesapja Kossuth fegyvergyárosa volt, a hazaszeretetet az ő révén is magába szívhatta; ez, népe-nemzete és anyanyelve szeretete minden művét áthatja.

Hitt abban, hogy az író feladata az alkotás: az adás, valamint az olvasó lelkének-képzeletének megragadása.

„Az író hatalma nem abban rejlik, amit mond, hanem amit az olvasó fantáziájával mondat: ahogy az olvasó fantáziáját működteti”

– vallotta.

A magyar nyelvet magyarnak akarta megtartani, küzdött magyartalanság, az idegen szavak ellen, s tudta, hogy a nyelv a kultúra alapja:

„Minden nemzetnek főkincse a nyelve. Bármit elveszthet, visszaszerezheti, de ha a nyelvét elveszti, Isten se adja vissza többé”

– írta.

Másutt így szólt: „A nyelv is változik idők haladtában, mint ahogy a nemzet is változik. De a nemzet lelke nem változik, hát a nyelvnek a lelke se változhatik. A nemzet lelke, meg a nyelv lelke egy. Aki hibásan beszéli a nyelvet, a lélek ellen vét.”

Gárdonyi Géza a nagy mesélők sorából való, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula társaként a magyar nyelv kiemelkedő, mindenkihez szóló alakja.

Kosztolányi Dezső így írt róla:

„Vannak viharos lángelmék, melyek a gyémánt ragyogásával tündökölnek, élesen és keményen, s vannak prófétáló, útmutató előrehajtó lángelmék is. Gárdonyi Géza más volt, és sokkal több volt minekünk. Ő a bájos lángelme volt. Úgy égett, mint egy családi lámpa. A magyarság, ez a nagy és boldogtalan és szétszóródott család az ő fényében ült.”

A Gárdonyi Géza-emléknap idei megünneplése kiváltképp szerencsésen zajlik, hiszen – amint azt mi is megírtuk – az eredeti bemutató után fél évszázaddal ismét mozivásznon lesz látható a Gárdonyi fő műve alapján készült Várkonyi Zoltán-klasszikus, a felújított Egri csillagok, amelyet már országszerte vetítenek.

A filmtörténeti klasszikust az 50. évforduló alkalmából a Filmalap digitalizálási és felújítási programjában teljeskörűen, 4K felbontásban restaurálták a Filmarchívum és a Magyar Filmlabor szakemberei. Az alkotás szín- és fényvilágának felújítására a Filmarchívum Csukás Sándor operatőrt kérte fel, aki Szécsényi Ferencnek, az Egri csillagok operatőrének tanítványa, barátja volt.

Gárdonyi Géza történelmi regényéből Nemeskürty István írt forgatókönyvet, amelynek alapján Várkonyi Zoltán rendezésében a magyar filmgyártás addigi legnagyobb produkciója jött létre 1967 és 1968 között.

A korszak legnagyobb színművészeivel, magas színvonalú filmes technikákkal és seregnyi statisztával: a hadügyminiszter a Magyar Néphadsereg ötezer kiskatonáját vezényelte ki a forgatásra, ők alakították a török sereget.

A filmhez Szász Endre tervei alapján Pilisborosjenőn felépítették az egri vár mását. Több ezer fegyvert, korhű díszletek és jelmezek százait készítették el. A forgatás több mint másfél évig tartott különböző magyarországi helyszíneken és Bulgáriában, a Fekete-tenger partján.

A sikerhez nagyban hozzájárult, hogy a kor legkiválóbb színészeivel forgattak: Sinkovits Imre Dobó Istvánt alakította, Bárdy György pedig Jumurdzsákot formálta meg. Cecey Éva szerepében Venczel Vera, Kovács István pedig Bornemissza Gergely szerepében volt látható. Mellettük szerepelt még a filmben Benkő Péter, Gobbi Hilda, Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Major Tamás, Szemere Vera, Bessenyei Ferenc, Koncz Gábor és Zenthe Ferenc is.

A bemutató hatalmas siker lett, az Egri csillagok a magyar filmgyártás máig meghatározó darabjává vált.

Az 1948 óta készült magyar mozifilmek közül a harmadik legnépszerűbb alkotás a maga kilencmillió feletti nézőszámával.

A Gárdonyi Géza-emléknap története

Az Országgyűlés Gárdonyi Géza születésének 150. évfordulója tiszteletére 2013-at Gárdonyi-emlékévvé nyilvánította. A kezdeményezéshez Nyitrai Zsolt és L. Simon László adták a nevüket, s az ő kettejük javaslata nyomán döntött úgy 2013. március 19-én az Országgyűlés, hogy október 17-e, az egri várvédők 1552-es, törökök feletti győzelmének napja legyen a Gárdonyi Géza-emléknap, amelyen az Egri csillagok íróját ünnepelhetjük. Október 17-e ugyanakkor – 2002 óta – egyúttal az egri vár napja is. 1552-ben 38 napnyi ostrom után ezen a napon távoztak a török seregek Eger vára alól.

Borítókép: A Gárdonyi Géza tér Eger belvárosában, középen az íróról készült életnagyságú szoborral / MTVA/Bizományosi