A magyar iguánaköltő tudja, hogy keringőhöz nem kell iránytű

Hogyan indult a pályája?

Mint sokan mások (többek között Tóth Krisztina, Vörös István, vagy Bódi László Cipő), egy országos diákpályázat győzteseként kerültem a Sárvár Irodalmi Körbe. Ez írói önazonosságot, íróbarátságokat, fellépési és publikálási lehetőségeket hozott magával. Tarján Tamás évekig volt a mentorom és barátom, máig őrzöm a leveleit. Versek mellett drámákat is írtam. A 17 éves koromban befejezett Elektrámat Tamás így minősítette: “Jó ez, ügyesek benne a dialógusok, de frappírozottabb, mint amilyen mély”. Igaza volt, mégis szívesen emlékszem vissza az ebben szereplő nyelvi leleményekre. Az ekkori verseim közül egy párat ma is vállalhatónak tartok változatlan formában.

Mikor váltott át az angol nyelvre?

Amikor az amerikai könyvkiadók szövetségének ösztöndíjasaként a University of Denver Publishing Institute diákja voltam. Nem tudatos volt a döntés, a folytonos angolnyelv-használat miatt angolul jutottak eszembe a versötletek, a történetek, a legapróbb részletek is. Ez máig így van.

Mit gondol a versfordításokról?

Az AWP konferencián Willis Barnstone magabiztosan állította, hogy MINDENT le lehet fordítani. Nem értek egyet vele. A tradicionális verseket többé-kevésbé vissza lehet adni más nyelveken, ez igaz. Az én verseim viszont gyakorta nyelvi játékokon alapulnak. Amikor Franciaországban kellett fellépnem, a verseim lefordítása helyett inkább francia nyelvű változatokat írtam, akár más terjedelemben. Készültek a verseimről spanyol, lengyel és orosz nyelvű fordítások, de ezek csak a felszíni réteget közvetítették, elveszett a varázs.

Sokan kérdezték, mikor olvashatják a költeményeimet magyarul. Most dolgozom egy olyan köteten, amely bizonyos verseim magyar nyelvű változatát tartalmazza majd. Néhány verset teljesen át kell strukturálni ehhez. A már eredetileg magyarul írt versek is bekerülnek a kéziratba.

Az önéletrajzában azt írja magáról, Hungarian-born. Miért nem Hungarian?

Amíg a Hungariant írtam, azt hitték, magyarul írok, keresték, hol van feltüntetve, ki a fordító. A Hungarian-born a külföldön élő magyar megfelelője.

Márton Ágnes: Hátha benyitnak

Mintha a képek mögötti réteg

volna a tájam,

főzöl nekem nyúlbőrből enyvet.

Sávokban izzad az ablak.

Bújok a fénybe,

hátha benyitnak.

Hátha nem értik:

hazug marasztal.

Titkot némaságban hallani.

Már csak a versre van szavam.

Hogy ne hódolj a különösnek,

megszólalnom céltalan.

Csak varázslat,

másra nincs időm.

Csak a tükörben látlak.

Még itt vagy, s már a távoli,

bölényként ejtett rajzolat,

ami az ujjamhoz ragad.

Említse meg néhány sikeres projektjét.

A díjnyertes Estuary: a Confluence of Art and Poetry (Torkolat: Művészet és költészet összefonódása) című antológia szerkesztésekor arra törekedtem, hogy a válogatásnak legyen íve, amely többletélményt ad. Ebben a képzőművészeti alkotások nem illusztrációk voltak, hanem párbeszédet folytattak a versekkel. Harriette Lawlerrel az alkímiáról is készítettünk egy hasonló albumot.

Nem szeretek semmiféle rutint, így legközelebb változtattam a koncepción, nem könyvnek, hanem kiállításnak voltam a kurátora. Harminchárom ismert képzőművészt (Columbiától Brazíliáig, Hágától Tbilisziig) kértem fel arra, hogy képekkel “válaszoljon” a saját verseimre. A kiállításnak az Európai Unió Bírósága adott otthont. Verses tárlatvezetéseket is tartottam, főleg azzal a céllal, hogy azok is visszataláljanak az irodalomhoz, akik utoljára az iskolában olvastak verset. A projekt elismerést kapott a Saboteur Awards legjobb kollaboráció kategóriájában.

Az ön munkái is gyakran jelennek meg izgalmas antológiákban. A Pussy Riot tagjainak ajánlott gyűjteménybe és a Leonard Cohen-emlékkötetbe is beválogatták az írásait. Írt például illatszerről, sorozatsztárról is, sőt, egy költeménye telefonos alkalmazást is színesít. Mesélne minderről?

A Penning Perfumes például parfümminták által inspirált versek gyűjteménye, az Exquisite Duet párosai pedig ugyanazt a kezdősort kapták meg kiindulópontként (én Howie Gooddal dolgoztam). A Double Bill című, a médiát célzó antológiában egy Jack Bauerről, a 24 című sorozat főszereplőjéről és egy Björkről szóló versem kapott helyet. A Vault című versem nemcsak az Umbrellas of Edinburgh antológiában szerepel, hanem a skót főváros városnéző applikációjában is.

Angela Topping a Shakespeare, Jane Austen és a Brontë-testvérek életművére versekkel reagáló pamfletsorozatban való részvétellel bízott meg – ez büszkeséggel tölt el. Én a Lear királyra, az Értelem és érzelemre, valamint a Jane Eyre-re “válaszoltam”.

Emer Gillespie, Abegail Morley és Catherine Smith a Lewis Carroll-évforduló alkalmából Alice: Ekphrasis in the British Library (Alice: Ekfrázis, vagyis műleírás a brit nemzeti könyvtárban) címmel szerkesztett antológiát a brit költők színe-java bevonásával. Az én versem címe: For Waltz You Don’t Need a Compass (Keringőhöz nem kell iránytű).

Verseim jelentek meg állatvédelmet támogató kiadványokban is, jelenleg pedig a Sidekick Kiadó számára írok verseket denevérekről.

Prózát is ír.

A flash fiction tömör, versszerűen gazdag nyelvű, általában 200-500 szavas történet, amelyben minden szónak fontos szerepe van. Talán erről mindenkinek Örkény egypercesei jutnak eszébe. Én például Pueblo Mágico (Varázslatos település) címmel a mexikói élményeimet villantottam fel egy sámán kutyájának a szemszögéből.

Tanít is valahol?

Csak elvétve. A luxemburgi egyetemen angol szakosoknak vezettem egy szemináriumot. Londonban a Biodiverzitás Konferencián a Microverse szekcióban tartottam egy előadást és workshopot.

A residencyk (huzamosabb ideig tartó “ott-tartózkodások”) mellett magánutakra is indul néha?

De még mennyire! Kubában Josephine Baker és Enrico Caruso nyomában jártam a legendás Hotel Sevillában. Az igazgató szervezett nekem egy külön idegenvezetést, amikor elárultam neki, hogy az új könyvemhez gyűjtök itt anyagot. A Galápagos-szigeteket azért választottam úti célként, mert a tengeri iguánákat akartam figyelni néptelen tengerpartokon. Meg is tettem, de ehhez előbb át kellett túráznom a mangrove esőerdőn.

Egyedül?

Egyedül. Előtte és utána regisztrálnom kellett, hogy keresést tudjanak indítani, ha nem térek vissza. Tizenegy iguánával tudtam “beszélgetni” pár lépés távolságból. Az olvasók kedvence az ennek alapján írt Being an Iguana című versem, amelynek fő témája a fogságból való kitörési vágy. A brit Graham Keddie egy egész residencyt töltött a versre válaszul szolgáló installáció kimunkálásával és a foylamat fotózásával. Ebből egy vaskos könyv, az Iguana, Place in Time (Iguána: Hely az időben) című kötet született.

Márton Ágnes: Én, az iguána (fordítás)

Unok enni, kilátszik már a bordám.

Mintha hámoznának,

akár az olcsó krumplit a raguhoz.

Gazdi a levelezési rovattól

várja a választ, utálom-e.

Egyszer próbáltam megszökni.

Fogságban sárkány vagyok.

Hegyet építek és felvánszorgok

az óramutató járásának irányában.

Nézd a fogam, a töredezett karmaim,

a hólyagosra perzselődött farkam.

Félrehúzódom, de feleselek.

Gazdi rám se hederít.

Kérem, hogy keltsen fel, ha kész az ebéd.

Torkomon akad a jutalomfalat,

amit odavet. De ügyes vagy,

paskolja a tarajamat.

Ilyen az ember, szörnyeteg kell

neki otthonra, de tompa,

tehetetlen, mint ő maga.

Most már tudom a kiutat.

Tüzet hozok a napból.

Utazásainak egy jó része a képzőművészethez kapcsolódik, igaz?

Új-Zélandon jótékonysági szoborprojektet vezettem Manu Bourral a Cseh Andor vezetése alatt álló iskola támogatására. Svédországban a szobrászat és a költészet kapcsolódási pontjairól tartottam előadást. Johannesburgban pedig egy olyan kiállításnak voltam az egyik résztvevője, amely a múlt feldolgozási és újraértelmezési (úgynevezett redressing) módszereit kutatta, vegyük a múltat akár történelmi, akár személyes értelemben. A Dél-Afrikában élő William Kentridge az egyik legsokoldalúbb és leginspirálóbb kortárs művész.

Van más példaképe is?

Björk sohasem süpped bele a pillanatnyi sikerbe. Fürkész szemmel vonja be a saját univerzumába a legújabb kutatásokat, a technikai újdonságokat – mindemellett emberközeli, szerethető tud maradni. Midori McCabe festőművésszel egy egyedi könyvet szenteltünk a Björk című versemnek. A kötet minden oldalát Midori eredeti festményei díszítik.

Köteteit nagyon jól fogadták. Mi nyerte el leginkább a kritikusok tetszését?

Szinte valamennyien kiemelték a gazdag, festői részletességű képvilágot és a végtelen fantáziát. Emellett Yuyutsu Sharma a sámáni énképről, Kathleen Jones a mitológiai utalásokról, a szójátékokról és a határok feszegetéséről, Frankie McMillan a pontos, mégis továbbgondolásra serkentő zárlatokról szólt elismerően, de volt, aki a szokatlan, a megszabott formát izgalmassá tevő kísérletezésről, a találó állatmetaforákról, a formai sokszínűségről, illetve a kíváncsiságot felkeltő, rejtvényszerű fejezetcímekről beszélt.

Tervek?

Azok éltetnek. A SmokeLong Quarterly irodalmi folyóirat főszerkesztője, Christopher Allen jelezte nekem, hogy szívesen meghirdetne egy flash fiction pályázatot magyar írók számára. Én bírálnám el a pályaműveket, a nyertes alkotás az én fordításomban jelenne meg. Időszerű a második gyűjteményes kötetem megjelenése is. Erről a luxemburgi Black Fountain kiadóval tárgyalok. Haute couture (rangos, nemes kivitelű) Verskertet álmodtunk meg Joffrey Mongin párizsi divattervezővel és Alexandra Jansen kertdesignerrel. Februárban pedig örökbe fogadtam Bahiát, a Gerald Durrell által alapított vadaspark pápaszemes medvéjét. Jövő húsvétkor fogom meglátogatni őt és a bocsát, Raymit. A park lemurokkal körülvett tava mellett fogok sátorozni. Onnan is biztosan versvázlatokkal térek majd haza.

Vannak beteljesületlen tervei is?

Persze. Egyet említek: Edward Albee tanítványa szerettem volna lenni, el is kezdtem ezt megszervezni. Sajnos időközben elhunyt. Bízom azonban abban, hogy legalább az alapítványa által szervezett residencyt el fogom nyerni.

Jut ideje mindemellett arra, hogy figyelemmel kísérje a magyar irodalmat is?

Szakítok rá időt. Mostanában Krasznahorkai László, Tompa Andrea és Fabó Kinga könyveit kedvelem. Alig várom, hogy angolul is olvashassam Dragomán György Máglyáját Ottilie Mulzet fordításában. A klasszikusok közül számomra Weöres Sándor, József Attila és Pilinszky a legbiztosabb kapcsolódási pont. Tanultam Bereményi Géza dalszövegeinek in medias res felütéseiből és foszlányokból összeálló narrációjából. Szabó Magdát olyannyira elődömnek tartom (különösen Az ajtó című regényét), hogy egy novellahősömet (aki akár többé-kevésbé én magam is lehetnék), Jablonczay Dorinának neveztem el.

Alszik is néha?

Nem sokat.

Borítóképünkön Márton Ágnes látható