Mostantól Kocsis Korinna és Nagy Réka jósolja az időjárást

Mit szóltatok a felkéréshez?

Kocsis Korinna: Az egész úgy kezdődött, hogy pár héttel ezelőtt behívtak egy válogatásra, és próbafelvételt készítettek. Nem sokkal később felhívtak telefonon, hogy velem és Nagy Rékával indulna az adás. Kimondottan örültem a lehetőségnek.

Nagy Réka: Jólesett, hogy felhívtak és gondoltak rám. Elég sok mindent sikerült már teljesítenem az életem során, úgy gondolom, hogy ezt is maximális elhivatottsággal fogom csinálni. Hihetetlen jó energiák működtek az első felvétel során, szimpatikus volt mindenki.

Ismertétek már egymást?

K. K.: Igen, két munka kapcsán dolgoztunk együtt korábban. Azt gondolom, hogy mindketten elég pozitív személyiségek vagyunk, és hasonlóan gondolkozunk a világ dolgairól. Többek közt Réka életében is nagyon fontos a sport és az egészséges táplálkozás, ahogy az enyémben is.

N. R.: Mindketten jó ideje dolgozunk a modell szakmában, több mint tíz éve ismerjük egymást. Öröm számunkra, hogy most lehetőségünk van a közös munkára egy tévéműsorban is.

Mennyire mozogtok otthonosan az időjósok világában?

K. K.: Ez egy felfedezésre váró terep, de kihívásként élem meg , hogy ebben a számomra teljesen új világban is kipróbálhatom magam. Az időjárás mindig is része volt a mindennapjaimnak, hiszen modellként is rendszeresen dolgoztam külső helyszíneken, ezért aztán folyamatosan ki voltam téve az időjárás viszontagságainak. Igyekszem állandóan fejleszteni, képezni magam, utánanézni és tájékozódni mindenről, hogy képben legyek a témában. Úgy gondolom, csak így lehetek hiteles.

N. R.: A modellkedésnek köszönhetően bejártam szinte az egész világot, elég sok éghajlatot és klímát kellett megszoknom. Mondhatni a napjaim részévé vált az időjárás megismerése , amit két külföldi és egy hazai oldal segítségével szoktam megtenni. Nem szabad elfelejteni, hogy mi nem meteorológusok vagyunk, hanem időjárás-jelentők. Ahogy színésznő sem lettem csak azért, mert szerepeltem az Aranyélet című sorozatban.

Ami komoly mély víz lehetett. Tudtál „úszni?”

N. R.: Kétszer is visszakérdeztem a telefonba, hogy biztosan engem keresnek-e. A második rostán kapkodtam a fejem, hiszen színművészetis fiatalokkal ültem együtt a folyosón. Óriási megtiszteltetés volt, hogy végül engem választottak. Pokorny Lia készített fel Vivien szerepére, sokat köszönhetek neki. Ez a feladat egyébként olyan emóciót váltott ki belőlem, amiről nem is tudtam, hogy létezik. Önmagammal szembesülve rá kellett jönnöm, hogy zárkózottabb vagyok, mint hittem. Emberileg nagy kihívás volt, hogy ezeket a falakat lebontsam magamban. Az első évad ominózus jelenete megkövetelte, hogy a saját kis fiókomból húzzak elő bizonyos érzéseket. Sikerült megoldani, ez azóta is életem egyik meghatározó élménye.

Milyen álmokkal indultatok neki a nagybetűs életnek?

K. K.: Már gyerekkorom óta foglalkoztatott az igényes és természetes szépség világa, így kozmetikusként végeztem. 2009-ben nyertem meg az első országos címemet, amikor Miss Earth Hungarynek választottak. 2010-ben Anna-bál szépe lettem, majd 2016-ban a Miss Supranational világversenyen, Lengyelországban ötödik helyezést értem el, emellett pedig Miss Európa címet is magaménak tudhatok. Ezeknek köszönhető, hogy később modellfelkérésékkel is megtaláltak. Nagyon sokat köszönhetek a szüleimnek, mert mindenben mellettem álltak és támogattak ezen az úton.

N. R.: Gyermekkori álmom volt, hogy színésznő legyek, aztán az élet más irányba terelt, modell lettem. 2006-ban jelentkeztem a Topmodell televíziós versenybe, meg is nyertem, így egy évre én lettem a Max Factor arca. A diplomám megszerzése után már külföldön dolgoztam, nemzetközi karriert futottam be. Nagyon szerettem volna az Egyesült Államokban élni, hát ezt is kipróbáltam.

De a honvágy haza húzott.

N. R.: Pontosan. Amerika egy csodálatos ország, de pár év után úgy éreztem, hogy itthon a helyem. Máshogy kezdtem nézni és értékelni a világot, a dolgaimat, a hazámat. Nekem ma is meghatározó és fontos a szülővárosom, Eger, a hagyományaival, történelmével, szépségével pillanatok alatt elvarázsolja az embert. Amikor hazatérek a külföldi útjaimról, azonnal a szüleim felé veszem az irányt. Nekem az otthon, a nyugalom szigete. A munka most még a fővároshoz köt, de úgy gondolom, hogy egyszer végleg Egerben fogom kikötni a hajómat.

Miből töltődtök a szürke hétköznapokon?

K. K.: Engem a sport és a főzés kapcsol ki leginkább. Tíz évvel ezelőtt kezdtem el tüsténkedni a konyhában, a karantén időszaka alatt pedig ez még inkább felerősödött, minden nap én készítettem el az ebédet és a vacsorát is. De nagyon szeretek olvasni , leginkább személyiség fejlesztő , önismeretre tanító könyveket.

N. R.: Nálam is első helyen szerepel a sport és a főzés. Ma is vendégeket várok, háromfogásos menü készül. A táplálkozástudomány a másik szenvedélyem, ebből szereztem meg a másoddiplomámat. A modellkedés miatt is fontos, hogy egészségesen étkezzem , ráadásul így másoknak is tudok segíteni. Rendszeresen képzem magam és fejlesztem a tudásomat, hiszen , mint minden, ez is naponta változik, fejlődik.

Van valami titkos passziótok?

K. K.: Nagyjából hat évvel ezelőtt kezdtem el amatőr szinten festeni. Kezdetben egy tanár volt segítségemre, sokat tanultam tőle. A kéthónapos karantén alatt bőven volt időm arra, hogy kicsit többet fessek és kipróbáltam a fluid artot, azaz a folyékony művészetet is. Ez egy olyan innovatív festészeti technika, melynek során az akrilfestéket annyira felhígítom, hogy folyós legyen, és nem az ecsettel juttatom fel a vászonra, hanem ráöntöm. Idáig kilenc festményem született, ezeket rendszerint elajándékozom. A testvérem kapott egy Buddha-képet, ami most a lakása falát díszíti. Amikor csak tehetjük, mindketten hazalátogatunk a szüleinkhez, Jákfára. A születésnapomat szerencsére már családi körben tudtuk megünnepelni.

A járvány miatt felborult az idei tervetek?

K. K.: Teljesen újra kellett terveznem mindent. Évek óta egy indiai céggel dolgozom együtt, ezen a héten utaztam volna Sanghajba. A vírus miatt nyolc munkám maradt el. A külföldi felkérésekkel kapcsolatban kicsit még kivárok, de nem vagyok elkeseredve, hiszen a televíziós felkérés sok időmet és energiámat leköti.

N. R.: Sajnos elég sok lehetőségtől, illetve nagyon sok munkától estem el, de közben megpróbáltam az időt hasznosan eltölteni, folyamatosan tanultam és fejlesztettem magam. Most pedig itt a tévé, ami kéthetente lefoglalja a délelőttjeimet.

Borítókép: Kocsis Korinna