A férje egy hónap után megkérte a kezét

Hatéves kora óta énekel. A szentesi Horváth Mihály Gimnáziumba járt, később énekelni tanult Sík Olgánál. Több együttes tagja volt, mielőtt szólókarrierbe kezdett, fellépett számos magyar énekessel és a világsztár Andrea Bocellivel. A férje, Kiss Gábor írja a dalait, akivel két kislányt nevel az Artisjus- és eMeRTon-­díjas énekesnő – írja a Vasárnap Reggel.

A szüleid elváltak, Egerben laktatok. Nem volt nehéz egy egyedülálló anyának Szentesre járatni a nagyobbik lányát, kollégiumot fizetni?

Fél éve jártam már a gimnáziumba, amikor összeszámoltam, mennyibe kerül anyukámnak, hogy én ott tanulok. Kinevetett. Neki mindig két állása volt, hogy fel tudjon nevelni minket a húgommal. Ötéves koromtól csak rá számíthattunk.

Te is egyike vagy azoknak, akik Vitray Tamás műsorában meglátták Náray Erikát, és a példája nyomán jelentkeztek Szentesre. Hogy érezted ott magad?

Nagy dolog volt Szentesre bekerülni. Egészen más város, mint Eger. Békés, nyugodt település, az emberek biciklivel járnak, és furcsállották a hosszú szoknyás, az utcán is énekelő drámatagozatos diákokat. Jó volt oda járni. Alig vártuk hétvégente, hogy ki-ki visszatérjen nagy doboz süteményekkel, hazai ételekkel, pedig a kollégiumban is jól főztek.

Mikor lett nyilvánvaló számodra, hogy énekesnő leszel?

Nagyon hamar kiderült, hogy sok jó színjátszó, szavaló, táncos gyűlt össze. Figyeltük egymást, kinek mi megy jól. Itt kaptam az első elismeréseket: „Gyertek, hallgassátok meg, hogy énekel a Szekeres!” – mondták a társaim. Musicalszakra jelentkeztem, ahová – hála istennek – nem vettek fel. Nem baj, gondoltam, Náray Erika meg Katona Klári Sík Olgánál tanul énekelni, megyek utánuk Pestre.

Később az OSZK-tól ösztöndíjat kaptam. Külkereskedelmi bonyolítóként dolgoztam, albérletben laktam – nemrégiben számoltam össze, hogy vagy tizenkét helyen. Annyira vidéki lány voltam Pesten, hogy amikor el kellett jutnom valahová, Szűcs Gabi kolléganőmtől kérdeztem meg, merre menjek egy bizonyos villamossal. Azt mondta: ne a Duna felé. Csakhogy én azt sem tudtam, hol van a Duna!

Hamarosan a Hot Jazz Banddel énekeltél, később a Tax Free-ben, majd az Unisexben. Hogy kerültél az együttesek közelébe?

1994-ben újraindult a Táncdalfesztivál, jelentkeztem, a versenyt Szulák Andrea nyerte meg. Később tudtam meg, hogy ott látott Bényei Tamás, a Hot Jazz Band vezetője, és felírta magának a nevemet. Egy élelmiszer-ipari kiállításon hoszteszkedtem, énekeltem is, ott volt Tamás, odajött, megkérdezte, hogy mi a nevem. „Te vagy a Szekeres Adrien?” – csodálkozott rám, én meg azon, hogy honnan tudja, ki vagyok. Felléptem velük. A Tax Free-nek Náray Erika ajánlott.

Az Unisex együttessel divatot diktáltál, a lányok utánozták a szőke tincses frizurádat. Egy idő után mégis kiléptél. Miért?

24 évesen úgy éreztem, hogy én nem akarok pubos, éjszakázós énekesnő lenni. Elég öreg vagyok már hozzá, hogy vagy lesz önálló lemezem, vagy mást csinálok. Akkor már ismertem Gábort, a későbbi férjemet, ő írt nekem dalokat. És még az Unisexes időkben megismerkedtem azokkal az emberekkel, akikkel a mai napig együtt dolgozom.

Gábor egy végtelenül kedves, udvarias férfi, nem mellesleg kiváló zongorista. Hosszan, romantikusan udvarolt?

Egy hónap után megkérte a kezem, négy hónap múlva eljegyzést tartottunk, nyolc hónap után megesküdtünk. Az egri bazilikában volt a szertartás, mindenki azt mondta, látszik rajtunk, hogy nagyon szerelmesek vagyunk egymásba. Az eskető pap is ránk szólt, amikor kikísért minket a templom elé, hogy csókoljuk már meg egymást – tudja, hogy csak erre vágyunk.

Nem jutottál előre rakétasebességgel, voltak szünetek, döccenők, hiába jelentek meg lemezeid, és tartottatok telt házas koncerteket.

Voltak rádiók, ahol évekig nem játszották a dalaimat. Azt sem értették sokan, miért nem választom a falunap, sörsátor, félplayback utat. Miért akarok én színházban koncertezni?! Aztán amikor eljutottam oda, hogy koncert után a kiadó keresett meg, nem nekem kellett ajánlgatnom magamat, az már jó volt. Andrea Bocellivel is úgy léptem fel, hogy a menedzsmentje kért fel a szereplésre. És lépésről lépésre haladtunk: Thália Színház, MÜPA, fél-Aréna-koncert…

Énekeltél templomban, színházban, nagy koncerttermekben, egy szál zongorával, szimfonikus zenekarral. Mi az, ami még nem volt a szakmai életedben?

Olyat nem nagyon tudok mondani. Talán még a Száztagú Cigányzenekar maradt ki, de azt is vállalnám. Szeretjük a stúdiókoncerteket, a lakáskoncerteket, a ráhangolódó összejöveteleket a barátokkal advent idején, amikor játszunk is nekik.

Legendásan jó házasságban éltek, sokat vagytok együtt az édesanyáddal, a lányaid szépek és tehetségesek. Mit láttok bennük?

Édesanyám nélkül nehéz lett volna a lányokat felnevelni, mindig jött a gurulós bőröndjével Egerből. Ma már azt mondják a lányok, hogy a mama előbb elalszik, mint mi. Ráadásul a húgom kislánya négyéves, vele is sokat van édesanyánk. Jázmin nagyon okos, verset mond, gyönyörűen rajzol, szép magas hangja van. Biztos, hogy amit választ, abban jó lesz. Emike szépen táncol, gitározik, de lámpalázas. Nagyon jó fej gyerekeim vannak, ma már nekem is tanácsokat adnak öltözködésben. Boldog leszek, ha megtalálják az útjukat, ha kiderül, mi lesz belőlük.

Borítókép: szekeresadrien.hu