Hófehérke és a kovács

Gyulakesziben a helyi Gyulaffy László Hagyományőrző Lovasbandérim tagjai egy komplett várat építettek egy pótkocsira, hogy ráadásul nagyokat durrogtatva is népszerűsítsék épített örökségüket. A polgármester afféle iskolás lány-sziámi iker közösséget vállalt sógornőjével, de felvonult a szőlőharang mögött a Batsányi Táncegyüttes táncos lábú csoportja is. Hófehérke teljes udvartartásával és gonosz mostohájával érkezett, valamint ott voltak kicsik és nagyok, prések és lopók, folyt a bor a feldíszített járgányokon. Akik pedig restek voltak felvonulni, a házuk elől nézték a vidám menetet. Annak tagjai a kultúrháznál pihentek meg, hogy a felvonulók műsorát láthassák.

Eközben a szomszédos Nemesgulácson a Balaton-felvidéki Radetzky Huszáregyesület peckes tagjai mögött a Tördemic Néptáncegyüttes apraja-nagyja nótázott felvonulás alatt. Az alkalmi kovács nem csak az üllőnél szorgoskodott, hanem  megpatkolt mindenkit, akit csak ért,  még  a házuk teraszáról leskelődőket sem hagyta ki. Az alkalmi pékinasok ugyancsak nem voltak ennél visszafogottabbak, aztán a szerencsésebbek, vagy   éppen   kevésbé résen levők még locsolást is kaptak meglepetésképpen a hagyományőrző lánglovagoktól.  Lovaskocsik, ekhós szekerek, kis és nagy traktorok öltöztek ünnepi díszbe erre a pár órára, hogy már csupán látványukkal is az egész falu népét jobb kedvre derítsék. Lelkes gyerekek és örökké  fiatal nyugdíjasok zötyögtek a kocsikon ülve a kellemes őszi időben. Közben fáradhatatlan csikósok csattogtattak és még egy kisvonatot is sikerült keríteni valahonnan a lustábbaknak.