A pénz misztikus ereje

Ennek a ténynek sem a személyügyi, sem a cégvezetők nem örülnek túlzottan, hiszen ez az egyik legérzékenyebb pontja a cégstratégiáknak. A keretek sok helyen szűkösek, nincs lehetőség arra, hogy jelentősen megemeljék a béreket. De ha meg is emelnék, mi a garancia arra, hogy a munkavállalók tényleg motiváltabbak lesznek?

Vajon mennyire fontos a munkavállalóknak egy jó főnök megléte, a karrier, a munkakörülmények vagy a pénz? Értékelik-e és mennyire, ha bevonják őket a döntéshozatalba? Vajon a betöltött pozíció szintje hatással van-e a motivációra? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kereste a választ az Aurum Oktatási Központ Kft. LeanCenter üzletága.

Egyed Ildikó Fotó: Penovác Károly

A tapasztalataikról Egyed Ildikó szervezetfejlesztési tanácsadóval beszélgettünk. Tőle tudjuk, a motivációs kutatás majd 400 személy bevonásával készült. Mindannyian szellemi munkatársak, beosztottak, közép- és felsővezetők voltak, 3 különböző korosztályban. A megkérdezettek összesen 17 féle motivációs tényező közül választhattak.

Egyed Ildikó közölte, az összesített rangsor első helyére, nem meglepő módon a pénz került, amit a kihívás, valamint a folyamatos fejlődés és tanulás lehetősége követett. A karriert a negyedik, a hasznosság érzését az ötödik-, a jó közösséget a hatodik helyre sorolták. Fontos tényezők voltak még a biztonság-stabilitás és a rugalmas munkaidő is.

Az, hogy a pénz végzett az élen, nem meglepő, korábban hasonló eredményt kaptak. Vajon miért? Azért, mert az emberek vágyaikat egy munkahelyen nem tudják máshogy, csak a pénz nyelvén megfogalmazni? Vagy azért, mert ők is folyton csak a „profitmaximalizálást" és „költségcsökkentést" hallják nap mint nap és emiatt saját céljuk is azzá vált, hogy még több pénzt keressenek? Vagy egyszerűen csak azért, mert valóban úgy érzik, hogy alul vannak fizetve, és ha több pénzt kapnának, akkor motiváltabbak lennének? A kitöltők mindössze 27%-a volt elégedett a bérével és 22%-uk érzi úgy, hogy motivált.

A szervezetfejlesztési tanácsadó jelezte, a pénz győzelmének sem a HR szakemberek, sem pedig a cégvezetők -érthető módon- nem örülnek túlzottan, hiszen ez az egyik talán legérzékenyebb pontja a cégstratégiáknak. A keretek sok helyen, mint tudjuk szűkösek, nincs mód minden szektorban béremelésre. De ha meg is tennék, mi garantálja azt, hogy a munkavállalók tényleg motiváltabbak lesznek, ezáltal nőni fog a teljesítményük vagy hatékonyságuk? És ha mindezt még sikerül is véghezvinni, vajon milyen hosszútávon tartható ez fent? A szakértő elmondta, a pénz ugyan nagyon fontos, de azzal csak ideig-óráig lehet motiválni.

Egyed Ildikó Fotó: Penovác Károly

A munkavállalók a második helyre a folyamatos kihívást tették. Ez már sokkal reménykeltőbb, több cégvezető gondolja úgy, ha több pénzt nem is, de kihívással teli feladatokat biztosan tud adni az alkalmazottak számára, akárcsak olyan munkakört, ahol lehetőség van a folyamatos fejlődésre, tanulásra, arra, ami a dolgozók számára a harmadik legfontosabb motivációs tényező. Logikai sorrendben ezekre épül a negyedik helyre rangsorolt karrier.

Egyed Ildikó szerint mindezekre kiemelt figyelmet kell szentelni. Az emberekben biológiailag kódolva van, hogy egyre többek legyenek, hogy folyamatosan fejlődjenek, tanuljanak, akárcsak egy kisgyerek, aki épp először teszi egyedül szájába a kiskanalat vagy tanul meg felmászni a lépcsőn. Ezért a vállalatoknak ezt természetes jelenségként érdemes kezelniük, széles körben lehetőséget kell nyitni a munkavállalóik számára arra, hogy egyre értékesebbnek érezhessék magukat. A fiatalabb generációnak meg kiváltképp lételeme az innováció és fejlődés, megfejelve a következővel: „amilyen gyorsan csak lehet"!

A vizsgálat során a generációs különbségekre is odafigyeltek. Milyen mértékben befolyásolja az életkor azt, hogy ki mit tekint fő motivációjának egy munkahelyen? Az Y (1980-90-es évek) és X (1960-70-es évek) generációknál a pénz mögött egyértelműen megfigyelhető a rangsor változása. A karrier és előrelépés lehetősége nyilvánvalóan vonzóbb az Y-osoknak, ahogyan a folyamatos fejlődés és tanulás is náluk három szinttel előrébb került. A dicséret nem jelent meg az X-esek első hét legfontosabb helyezettjei között, ugyanakkor ez az Y-osoknál a hatodik helyre került. A rugalmas munkaidő viszont az Y-osoknál nem került be az első hétbe, ellenben az X-esek ezt az ötödik helyre tették.

Akárcsak az életkor az egyes pozíciók szintje ugyanúgy hatással van arra, ki hogy rangsorolja az egyes motivációs tényezőket. Szembetűnő, hogy az eddig minden esetben első helyen álló pénz a felsővezetőknél lecsúszott a harmadik helyre, a középvezetők esetén viszont maradt az élen. A felsővezetőknél sokkal fontosabb a kihívás, a hasznosság érzése és az önállóság. Megvizsgálva az egyes válaszokat, összefüggésbe hozva azokat a vállalat méretével, az alábbi érdekességeket találták:

A kisebb vállalatnál dolgozók nagyobbra értékelik az önállóságot, a biztonságot, a kihívásokat, a megfelelő munkakörülményeket, és a jó közösség meglétét. A vállalat mérete azonban nem befolyásolta az általános elégedettséget, és azt sem, hogy az emberek mennyire tartják fontosnak a pénzt. A kutatás mindezeken felül még egy nagyon érdekes tényt is feltárt, mégpedig azt, hogy a munkavállalók mindössze 26 százaléka gondolja csak úgy, hogy olyan munkakörben dolgozik, amiben maximálisan ki tud teljesedni, képességeivel összhangban van.

A tanácsadó szerint a fentiek mellett ez az a pont még, amire kiemelten figyelni kell a cégeknek és ahol csak tehetik, érdemes kompetenciaméréseket és munkakör felülvizsgálatokat elvégezni.