Vizsgamunkája násfa volt

Az ötvösművészet szempontjából 1799-ben páratlan esemény történt, a történelmi Magyarország területén előkerültek a nagyszentmiklósi aranykincsek. A színaranyból készült ötvösmunkák az avar korban készülhettek. A honfoglalás kori tarsolylemezek is igazolják a vándorló magyarság ötvöseinek képzettségét. Ma a szakma szerteágazó, vannak kőfoglalók, díszítővésnökök, ékszer-, lánc-, ezüst-, arany díszmű készítők. A szakma jeles egyénisége Farkas Gábor, aki Budapesten született.

Édesapja órás volt, azt tanácsolta fiának, válasszon más szakmát, mert az órajavítás csínját-bínját ő átadja neki. Így lett elektrolakatos. A rendszerváltáskor dr. Takács József ötvös szervezett egy tanfolyamot. Ide már szakmával rendelkező, "korosabb" tanulni vágyókat vártak, akik érdeklődtek az ötvösség iránt. Mivel gyermekkorában Farkas Gábor sokat esztergált, faragott, miniatűr rézpohárkákat, alpakka ékszereket készített - tudását könyvből sajátította el - örömmel jelentkezett.

Farkas Gábor legutóbb a feleségének faragott rózsa- és szilvafából botot, rézverettel. A faragás pihenteti  

Az elméleti oktatás mellett gyakorlatra az Állami Pénzverdébe járt. A vizsgamunkája egy régi magyar ékszer, násfa volt, hozzá való brossal. E mesterdarab ezüstből készült, színes ékkövekkel kirakva. Miután elvégezte a kétéves képzést, otthagyta a nyomdát, ahol dolgozott és pár évvel ezelőtti nyugdíjazásáig ötvösként kereste kenyerét. A szerszámokat is maga készíti, egy régi spirituszos fúvócsövet mutat, melynek segítségével egykor a lángot fújták, ma már modernebb eszközökkel dolgoznak. 

Régen faszénparázs fölé hajolva forrasztottak a mesteremberek, többször elégetve a kezüket, leperzselve hajukat, szemöldöküket. Kezdetben régiségkereskedők keresték meg, javítandó ezüsttárgyakkal, vittek hozzá kínáló tálakat, törött cukortartókat, lyukas teáskészleteket, sérült gyertyatartókat. Különlegesség volt például egy ezüst tóratekercs korona, össze volt törve és hiányoztak róla a csengettyűk. Nagyon sok munkáját elvitték a világ minden tájára, díszítővésnöki tudásával sok órát újított fel, melyek Hollandiában vannak. Büszke egy imakönyv borítójára készített domborművére - a zirci apátság megbízására készítette.

Egyedi ékszereket is szeret készíteni a Zircen élő ötvös (Fotó: Gáspár Gábor) 

Különleges, nemes díszítésű, finom metszésű az ezüst szívmedál fényképtartója is. Nagy horderejű, és a legkedvesebb munkáját Szamos Miklós, a "marcipánkirály" Szamos Mátyás fiának, a budai Ruszwurm cukrászda tulajdonosának felkérésére vállalta, miszerint újítsa fel a műemléki védettséget élvező órát. A cukrászda bejáratával szemben, egy ajtó fölött függ a híres óra, lapjai körül napsugarak lövellnek szét, e fölött sas dacol az idővel. Régi szokás szerint az antik órák hátlapjára a mesterek felírták nevüket, a javítás dátumát. A Ruszwurm óráját előtte négyszer javították  - 1728-ban, 1898-ban, 1905-ben, 1950-ben - 2007-ben pedig az ő névjegye is felkerült melléjük. Szamos Miklósnak annyira megtetszett a munka, megbízta, készítsen egy hasonmás órát a budaörsi cukrászdájába, fémből. Az eredetin ugyanis a fára gipsz van ráöntve, az adja a napsugarakat. A művésznek az elkészült hasonmás kedvesebb. Egyedi ékszereket szeret készíteni. Megtervezi, megcsinálja a dróthúzást, a hengerlést, kivágja lombfűrésszel a motívumokat, domborítja, cizellálja, vési.

Különlegességei a vadászékszerek. Amikor egy szarvas gyöngyfogát foglalatba teszi, az izgalmas feladat számára, mert nincs két egyforma fog. Lombfűrésszel kivágja a tölgyfamakk motívumot levéllel, azzal körbeöleli a foglalatot és rádolgozza a gyöngyfogra. Szép, egyedi alkotások ezek, munkaigényesek, egy vadászgyűrű elkészítése egy hetet is igénybe vesz. Ha lehetne, minden munkáját megőrizné saját magának, mégis akkor a legboldogabb, ha a megrendelő nagy levegőt vesz, mikor meglátja a kért ékszert, hosszasan nézi, és azt mondja: ez gyönyörű. Volt úgy, hogy rossz idő lévén, nem ment el a virágoshoz, inkább faragott diófából feleségének névnapjára egy virágot. Művészi faragásai fából, csontból készülnek, most feleségének farag rózsa- és szilvafából botot, rézverettel. A faragás pihenteti, másfajta gondolkodást követel, mint az ékszerkészítés.

Példaképének Háhn Sebestyént (17. század), és Szentpéteri Józsefet (1781-1862) tartja, akiknek köszönhetően megszerette a szakmát. Legutolsó szerelme a scrimshaw, azaz a csontmetszés. Régen a bálnavadász hajók matrózai állati fogakra ábrákat véstek, azt korommal bekenték, ez ennek a technikának az őse. Könyvekből tanulja, és örömét leli benne, a mintadarabok elkészültek.