Országszerte híres kádár Balatonalmádiból

Lassan harminc éve él a fából a Balatonalmádiban dolgozó Hegedűs Kornél, de azt kevesen tudják az országszerte híres kádárról, hogy egykoron villanyszerelőként kereste a kenyerét a balatonfűzfői Nitrokémiánál.

A kádár szakma szépségét, fortélyait apósától, az Erdőbényéről származó mesterembertől, néhai Kenyézley Páltól tanulta meg. (1978-ban került a családba, a lányát vette feleségül.) Munka után szívesen segített neki a műhelyében, szép lassan megszerette a fát. A mesterség alkotó szépsége mellett megfogta a bortermelő emberek tiszta, rajongó szeretete a szőlő és a bor iránt.

Olyannyira beleásta magát a kádár szakmába, hogy 1982-ben otthagyta munkahelyét, s hivatalosan is az apósa mellett kezdett dolgozni. Mivel nem volt iskolai kádárképzés, mindent tőle kellett elsajátítania. Három év után – mikor az idős mester nyugdíjba ment – átvette tőle a vállalkozást, kiváltotta a működési engedélyt.

- Akkoriban még volt jövője a szakmának, akadt munka bőven. Nagyon sokan rendeltek hordót idehaza, és külföldről is. Olaszországi barátaim révén én is kaptam megrendeléseket.

Mitől jó a hordó? – kérdeztük, amire a mester megnyílott. Vibrált a levegő, olyan élvezettel beszélt erről. A hordó lényege, hogy tükördongára legyen vágva (vagyis szálára). Minél lassabban nő egy fa, annál jobb belőle a hordó. Virágládának jó a bakonyi tölgy, de hordónak kizárólag az észak-magyarországi Zemplénből származó kocsánytalan tölgyfát használ. Ebben a fában gombaérlelő van, elősegíti a bor forrását. Még az sem mindegy, a hegy napsütötte, vagy árnyékos oldaláról származik!

A jó világ alig egy évtizedig tartott, mondta Hegedűs Kornél. Első mélyütést az olcsó műanyag hordók megjelenése hozta, majd jöttek a saválló edények, 2000 környékén pedig megjelentek a barrique hordók. Ezek mind hazavágták a hazai kádárságot.

A túlélést az biztosította számára, hogy hordókészítési technológiával elkezdett szauna kádakat, szüreti kádakat eperfából pálinkahordókat, tölgyből virágedényeket, virágládák készíteni. Főleg ez utóbbiakban le is tette a névjegyét. „Ezek  húsz évet bírnak a szabadban, tízre garanciát is adok”, mondta. Nem véletlen hát, hogy ahonnan egyszer megkeresték, visszahívják. Dolgozott Balatonalmádinak, Balatonfürednek, Paksnak, Csopaknak, Egernek, Kiskunhalasnak, több fővárosi kerületnek. Amire különösen büszke, hogy a Sándor Palota előtt is az ő edényeiben pompáznak a virágok! Munkája nagy részét ma már ez teszi ki, de azért ha befut egy-két hordó megrendelés, az megmelengeti a szívét.

Zömmel kézzel

Hegedűs Kornél hordói még ma is szinte ugyanúgy készülnek, ahogy az apósától tanulta: kézi szerszámokkal, hagyományos megmunkálással, horgany illetve réz vasalattal. Némi gépesítés azért szükségessé vált, mert nagyon nehéz lenne mindent kézi erővel végezni, de a hordó és a virágedények, virágládák készítése kézműves terméknek minősül. A hordók feneke akár kézzel faragott is lehet. Keze munkája nyomán a Képző-és Iparművészeti Lektorátus által zsűriszámmal ellátott termékek jönnek létre.