2011.09.15. 07:58
Euróválság - német perpatvar, kínai aggály
Kisebb koalíciós vihart keltett Berlinben, hogy a Szabad Demokrata Párt (FDP) elnöke nem volt hajlandó visszavonni a görög adósságválság kapcsán tett "meggondolatlan" kijelentését, noha kormánybeli főnöke, Angela Merkel kancellár erre intette.
Philipp Rösler alkancellár, egyben a szövetségi kormány gazdasági minisztere, hétfőn arról beszélt, hogy a "rendezett fizetésképtelenség" lehetne a megoldás Görögország hatalmas államadósságára (ennek mértéke eléri a hazai össztermék, a GDP 150 százalékát). A kancellári dorgálás nyomán pedig rátett egy lapáttal, kijelentve: "gondolkodási tilalmak" semmiképpen sem segítik elő a probléma rendezését.
Az FDP újsütetű elnöke alkalmasint előre menekül. Pártja népszerűségi mutatói katasztrofálisak, az idei szuper választási évben a liberálisok már több tartományi parlamentből kibuktak. Vasárnap Berlinben lesznek választások, s a felmérések újabb "leégést" vetítenek előre Rösler pártja számára. Ez motiválhatta a párt főtitkárának kiállását főnöke mellett.
Christian Lindner - akit tavasszal a népszerűtlenné vált és lemondott Guido Westerwelle utódaként emlegettek a pártelnöki székben, ám végül alulmaradt Röslerrel szemben - a Financial Times Deutschland szerdai számában leszögezte: mind a németeknek, mind a pénzpiacoknak, mind a görögöknek világos beszédre van szükségük. "Ez pedig nem érhető el úgy, hogy az ember némasági fogadalmat tesz" - lőtt vissza Merkelnek az FDP második embere.
A "görög drámában" a szabad demokraták élvezik a kisebbik uniópárt, a bajor CSU támogatását, ami egyébként ritkán fordul elő a két párt viszonyában. Horst Seeehofer CSU-pártelnök müncheni nyilatkozatában egyértelműen fogalmazott: ha Görögország nem képes teljesíteni a pénzügyi mentőcsomaggal járó feltételeket, akkor lehetővé kell tenni, hogy kiváljon az euróövezetből. A CSU által delegált szövetségi közlekedési miniszter, Peter Ramsauer pedig kijelentette: Athén kilépése az európai valutaunióból "nem volna világvége".
Megfigyelők szerint az FDP és a CSU vezetői - a kancellárral ellentétben - jól érzékelik a lakosság hangulatát. Friss fölmérés szerint a németek több mint 70 százaléka helyeselné, ha a takarékossági vállalásokat nem teljesítő Athént kizárnák az eurózónából. Kérdés, vajon a "vox populi" szajkózása elég lesz-e vasárnap az FDP-nek ahhoz, hogy a berlini tartományi választásokon átugorja az 5 százalékos küszöböt (hétfőn a liberálisok támogatottsági mutatója 3 százalékon állt).
Merkel helyzetét bonyolítja, hogy két kis koalíciós partnere mellett saját pártján, a CDU-n belül is vitatott az euróválságot illető politikája. Ellenlábasainak fő szószólója Wolfgang Bosbach. A Bundestag belügyi bizottságának befolyásos elnöke a ZDF televízióban kijelentette: elvben nem lehet kizárni Görögország fizetésképtelenségét. Az adósságválságra "nem lehet az a válasz, hogy az euróövezet többi állama hosszú távon kezességet vállal, vagy pláne fizet a görögök helyett. Itt az ideje, hogy erősítsük az eurózóna országaiban a felelősségérzetet" - hangoztatta Bosbach.
Egy dolog a német kormánykoalíción belüli vihar - és más dolog az FDP által feszegetett "rendezett fizetésképtelenség". Frankfurti tőzsdeguruk véleménye szerint Görögország már olyan mély válságban van, hogy "rendezett" csődről egyszerűen nem lehet beszélni. Franz Zink, a ZDF televízió tőzsdei tudósítója úgy látja: Athén fizetésképtelensége egyenlő volna a káosszal. Friss hírek szerint az államkassza már csak október végéig tudja biztosítani a közalkalmazottak és -tisztviselők fizetését. Ha nem érkezik meg az újabb mentőöv Brüsszelből, aminek a kritériumok nem teljesítése miatt egyre nagyobb a valószínűsége, csakugyan bekövetkezik az államcsőd. Ennek pedig beláthatatlan következményei lehetnének: az amúgy is vergődő görög gazdaság padlóra kerülése, tömeges elszegényedés, a nyomor miatti elkeseredést követő "éhséglázadás" véres utcai demonstrációkkal.
Ráadásul a következmények nem korlátozódnának egyedül Görögországra és a pénzpiacokra. Európát, az európai eszmét, a földrész államainak közösségét érné súlyos csapás - még ha mindezt valószínűleg nem is lehet annyira közvetlenül érzékelni, mint a pénzpiacok megrendülését.
Deus ex machinaként bukkant fel a keddi hírekben, hogy Kína fontolóra vette olasz államkötvények vásárlását. Bár a hírt később cáfolták (Peking csak olasz konszernek részvényeiből venne jelentős csomagokat), az euróövezet imbolygó tagjainak (Olasz-, Görög-, Spanyolország) állampapírjai csakugyan célpontot képezhetnek a kínai kormány szemében. Pekinget azonban távolról sem holmi altruizmus vezérli. A kelet-ázsiai ország devizatartalékainak (dollárban számolva 3,2 billió) egyharmadát az euró teszi ki. Kína - amely már az USA hitelképességének júliusi leminősítéskor is mérges kirohanással figyelmeztette Washingtont az "ésszerű gazdálkodásra" - nem szívesen látná, ha az európaiak "szerencsétlenkedése" következtében pénzügyi tartaléka jelentős értékcsökkenést szenvedne.
Ráadásul Kínának hatalmi érdeke is fűződik egy politikailag stabil Európához, ahol fontos szerep jut a dollárral párhuzamosan világvaluta rangjára emelkedő eurónak. A hatalmas ország egyre élénkebb diplomáciai-politikai együttműködést folytat Indiával. Zink szerint ez azt jelenti, hogy a két ázsiai (pénzügyi) nagyhatalom nem oldhatja ugyan meg az európai adósságválságot - ám segíthet csillapítani annak rázkódásait, amíg tető alá kerül a második mentőcsomag. Ez pedig annyit jelent, hogy az euróövezetnek valójában már nem 17, hanem 19 tagállama van - Kína és India is "klubtag".