Lépésről lépésre építkeztek

Éppen 75 éves múltra tekinthet vissza a pápateszéri téglagyár, amelyet családi vállalkozásként két testvér alapított még 1936-ban. A társaság ma is magyar tulajdonban van. Az egykori hagyományos téglagyárra rá sem ismernének az alapítói, hiszen az elmúlt tíz évben jelentős horderejű, a jövőjüket meghatározó beruházás sorozatba kezdtek a Pápateszéri Téglaipari Kft-nél, aminek eredményeként ma a téglaiparban található legkorszerűbb technológiával dolgoznak.
Valdinger Imre ügyvezető igazgató a Naplónak elmondta, mivel komplett technológiaváltásra nem tudtak pályázni, ezért elképzeléseiket több lépcsőben valósították meg. Elsőként a hagyományos széntüzelésű Hoffmann kemencét szerelték át gázüzeműre, majd beüzemelték a műszárítót.

Ezt követően automatizálták a nyerstégla gyártását, amit számítógépes rendszer vezérel. Végezetül a korábbi Hoffmann kemencét felváltotta a teljesen korszerű alagút kemence. Utolsó „simításként tovább emelték a technikai színvonalat, növelték a gyártási rendszer biztonságát, fejlesztették az anyagmozgatást és a csomagolást.

A megújulásnak köszönhetően 13-féle terméket tudnak gyártani, a legkorszerűbb falazóelemektől kezdve a hagyományosig, de gyártanak kerámia födémrendszert, béléstestet és áthidalókat is. A beruházások eredményeként a kapacitásuk folyamatosan emelkedett, ma évi 25 millió kisméretű téglaformátum-, valamint 500 ezer méter födém és áthidaló gyártására képesek.

Az ügyvezető igazgató arról is beszélt, hogy a kapacitást ma nem tudják kihasználni. A válság miatt mindössze kilenc hónapot dolgoznak, azt is csak középszinten. Hazai piacaikat nem tudták bővíteni. Termelésük harminc százaléka már exportra megy: Szlovákiába, Lengyelországba, Romániába, Szlovéniába, Ausztriába. Ennek köszönhetően nem kellett leépíteniük, a létszámuk 35-40 között mozog. Szerencséjükre ma már széles a termék szortiment, a nagy választékból pedig valami mindig megy.

A technológiaváltás irdatlan pénzzel járt, tíz év alatt közel egymilliárd forintot költöttek fejlesztésekre. Ennek 80 százaléka önerő, vagy hitel, a többi pályázati támogatás. A téglaiparban a megtérülés általában öt éven túli, ilyen piaci körülmények között akár tíz év is lehet. Hosszú távra terveznek, 70-100 évre elegendő bányavagyon áll a rendelkezésükre, azért is merték vállalni a beruházásokat.

- Nagyon nagy bajban van a téglaipar, a gyártók a végét járják. Tavaly mindössze 17 ezer építési engedélyt adtak ki hazánkban.

- Valdinger Imre szerint évi negyvenezer építési engedély kiadására lenne szükség, az építőipari kapacitások ugyanis ehhez épültek ki.

- Mivel ennek egyelőre csak a töredéke van, gyárakat állítottak le, amelyek egy része soha többet nem indul újra.

- Több kisebb magyar gyártó is befejezte, így az Észak-Dunántúlon már nincs is magyar gyártó rajtuk kívül.

- Ha valami csoda folytán az építési engedélyek száma 25-30 ezerre nőne, a mai működő kapacitás kevés lesz. 2014 már lehet az az év, ami elmozdulást hozhat. A varázslat: ezt az időszakot túlélni.

- A gyártók az utolsó tartalékaikat mozgósítják, mindent minimalizálnak, optimalizálnak, hogy ki tudják bírni. Nekik az a szerencséjük, hogy a beruházásaikkal az önköltséget úgy le tudták szorítani, hogy a jelenlegi árverseny nem fojtotta meg őket. Ha nincs a hatékonyságnövelő technológiaváltás, akkor már lehúzhatták volna a rolót.