Ne segélyt, hanem munkát

Az elmúlt nyolc évben a foglalkoztatotti létszám folyamatosan 3,7-3,9 millió között alakult, miközben több száz milliárd forintot fordítottak munkahelyteremtésre és gazdaságélénkítésre. Ez azt mutatja, hogy a korábbi eszközök nem alkalmasak a foglalkoztatási szint számottevő javítására, kezdte a beszélgetést dr. Czomba Sándor. Az Út a munkához programra a korábbi kormány 117 milliárd forintot fordított, döntő többségében nem értékteremtő munkavégzésre. Az így alkalmazott százezer emberből ezer sem helyezkedett el az elsődleges munkaerőpiacon.

- Mennyiben lesz más az Orbán-kormány foglalkoztatáspolitikája?

- Mi azt kívánjuk elérni, hogy aki bért kap, amögött értékteremtő munkavégzés legyen; aki viszont az államhoz támogatásért folyamodik, miközben munkavégzésre képes, azzal szemben elvárásaink vannak.

- Mi lesz a munkahelymegőrző támogatásokal?

- A megőrzés lényege, hogy a vállalkozók minél gyorsabban kapják meg a támogatást, hiszen a létükért küzdenek. Mégis olyan rendszert működtettek, ahol a pályázat beadásától az elbírálásig akár 4-5 hónap is eltelt.

- Egy vállalkozó ismerősöm úgy fogalmazott, ez ilyenkor már csak a temetési segély...

- Valóban ez volt a helyzet. A munkahelymegtartó támogatásokat nem kívánjuk leállítani, viszont az anyagi forrásokat az elkövetkezendő időszakban egyre inkább a munkahelyteremtés irányába szeretnénk átcsatornázni. Ott kívánunk munkahelyeket teremteni, ahol szabad munkaerő a legnagyobb mennyiségben áll rendelkezésre.

- Ezek főleg a hátrányos helyzetű régiók. Tapasztalatom alapján két álláspont feszül egymásnak, egyik szerint, ha a fejlett régiók támogatást kapnak, húzzák magukkal a többieket. A másik elmélet szerint a leszakadó régiókat direkt módon és egyre jobban kell segíteni. Ön melyikkel ért egyet?

- Az új kormány egyik kiemelt feladata, hogy a leghátrányosabb helyzetű régiókba kiemelt támogatások jussanak az elkövetkezendő időszakban. A jobb helyzetben lévő régióban, mint az önöké, egy 30-50 százalékos mértékű támogatást a munkáltatók remek lehetőségként élnek meg a fejlesztésre. Míg a hátrányos helyzetű régiókban még a 80 százalékos támogatásra sem jelentkeznek be, mert nincsenek működőképes, piacképes vállalkozások. Ahhoz, hogy itt kitörést érjünk el, meggyőződésem, hogy munkalehetőségeket kell odavinnünk! Megjelölünk két-három stratégiai irányt, amire a térségben lévő erőforrás mozdítható, és erre kell kiírni célirányos pályázatokat.

- Igen ám, de a tisztánlátás érdekében prognózisok kellenek. Tudniuk kell, milyen legyen az irány, van-e arra kereslet, van-e hozzá szabad munkaerő. Készült ilyen felmérésük?

- Piaci prognózisok folyamatosan készültek, a munkaügyi szervezetek is készítenek, ezek hatékonysága szintén megkérdőjelezhető. Magyarországon jelenleg nem áll rendelkezésre olyan statisztika, amely megmondaná, az iskolarendszerű képzésben mely szakmákat kellene indítani ahhoz, hogy azzal munkahelyhez is jusson a fiatal. E téren is komoly feladat vár ránk. Mivel valós információkkal a gazdaság szereplői rendelkeznek, velük együttműködve kell meghatároznunk a célterületeket, amelyekre érdemes koncentrálni. Az árvízi problémák megoldását, amely alacsony képzettségű munkaerőt kíván, én kifejezetten kitörési pontnak látom.

- Nyugaton egyre nagyobb a részaránya az atipikus foglalkoztatásnak. Ennek bővítésében nem gondolkodnak?

- Óriási lemaradásunk van ezen a területen. Bármekkora összeget is fordított rá az előző kormányzat, nem sikerült áttörést elérnie. Komolyan számolunk az atipikus foglalkoztatással. Az egyszerűsített foglalkoztatás szabályain augusztus 1-jétől jelentősen könnyítettünk, ezzel egyszerűbbé vált az idény-, valamint az alkalmi munkavállalás. A részmunkaidő foglalkoztatásban ugyancsak komoly lehetőséget látunk. Ehhez a jogszabályi feltételeken változtatnunk kell, hogy a munkáltatóknak és a munkavállaló- nak egyaránt megérje így felvenni munkaerőt.

- Ha már említette a munkahelyteremtést: tíz év alatt egymillió új munkahelyet ígért a kormányfő. Van-e, lehet-e ennek valamiféle ütemezése?

- Ha fejlett, fokozatosan bővülő piacgazdaságot vettünk volna át, akkor megpróbálkoznék a prognózissal. Ma azt tudom mondani, minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a munkaerőpiacra az elmúlt években jellemző zuhanó tendenciát megállítsuk, ami nem kis energiánkat emészt fel. Arra vállalkoztunk, hogy gazdaság szekerének a rúdját abba az irányba fordítjuk, amely reális esélyt ad arra, hogy a munkahelyek száma bővüljön.

- A pénzbeni támogatás helyett nem lehet piaccal segíteni a munkaerő megtartását, a munkahelyteremtést? Lásd BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India, Kína), mindenki ezekre fokuszál.

- Nem véletlen, hogy Orbán Viktor a választások előtt ázsiai körúton vett részt, amelynek során az adódó piaci lehetőségeket térképezte fel. Az utóbbi időben magam is több kecsegtető üzleti tárgyaláson vettem részt. Számomra úgy tűnik, hazánk irányába megvan a bizalmi tőke, amiből mindenképp munkahelyeket kívánunk teremteni. Ugyanakkor azt is látom, a belpiacokra az elmúlt években kevesebb figyelem fordítódott. Olyan termékek özönlettek be az országba, amelyek minősége némely esetben kritikán aluli, miközben a magyar mezőgazdasági termékek a termelő nyakán maradtak. E téren is van tennivalónk.

- A foglalkoztatáspolitika feladata a gazdaság számára szükséges humán erőforrás biztosítása. Az új struktúrában a szakmunkásképzés is a gazdasági minisztériumhoz tartozik. Tervezik-e bővíteni az állami ösztöndíjas szakmák körét?

- Tisztán látható, egyik oldalon jelentős a túlképzés, a másik oldalon pedig hiányszakmák vannak. Az intézményfenntartókat egyféleképpen lehet ösztönözni arra, hogy a munkaerőpiacnak megfelelő szakmát képezzenek: ha hiányszakmát indítanak, nagyobb normatívát kapnak, telített szakma esetén csökkentjük a normatívát. Vissza kell adni a kétkezi munka becsületét. Erősen gondolkodunk azon, hogy visszahozzuk a klasszikus, a hároméves szakmunkásképzést, ezen belül pedig a gyakorlatorientáltságra kívánjuk fektetni a hangsúlyt. Ebben számítunk a kamarák együttműködésére, amely szervezet a jelenlegi 27 mellett akár sokkal több szakma képzését is felügyelné.

- Milyennek ítéli a felnőttképzés színvonalát? Véleménye szerint lehet-e 6-10 hónap alatt, gyorstalpalón ugyanolyan értékű szakmát szerezni felnőttként, mint fiatalként 3-4 év alatt?

- El kell dönteni, egy adott szakma elsajátításához három év vagy három hónap kell. Értelemszerűen a kettőnek nem lehet ugyanaz az OKJ-s szakképesítés a végeredménye. Ez a kérdés minisztériumi szinten is napirenden van. A szakképzést mi egységes koncepció alapján kezeljük, beleértve az iskolarendszerű, az azon kívüli, valamint a felnőttképzést is.

Czomba Sándort hátrányos helyzetű régióból nevezték ki a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárává. 1986-ban szerzett gépészmérnöki oklevelet Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetemen, amit 1996-ban az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskolán (Eger) abszolvált mérnök-tanár diplomával toldott meg. A Műszaki Gazdaságtudományi Egyetemen közlekedési műszaki szakértőként is végzett. Pályáját fejlesztőmérnökként kezdte, majd szakképző iskolában tanított.

1999-től 2006-ig a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Munkaügyi Központ vásárosnaményi kirendeltségét vezette. 2006-ban és 2010-ben Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 8. számú országgyűlési egyéni választókerületének képviselője.