Az ajándék ló foga - Megnéztük, milyen ajándékot vihet haza a nyaraló

Az ajándék, pontosabban szólva a szuvenír igenis fontos része szerintem egy adott turisztikai célterület arculatának. Hiszen ezzel (is) azonosítják a nyaralóhelyet, ebből kifolyólag az a jó, ha sikerül olyan terméket találni, amelyik abszolút jellemzi a vidéket. 

Találó, frappáns, egyedi, és az sem baj, ha vicces. A feladat egyrészt nem könnyű, másrészt viszont mégiscsak az: rég rossz, ha nincs leg- alább egyetlen olyan dolog, tárgy, nevezetesség, netán íz, amelyik lehet a vidék arca .

Ebből kiindulva a gyönyörű kis görög szigeten, Zakyn- thoson, amely az ál-cserepesteknősök - latin nevük: caretta caretta - szaporodóhelye, gyakorlatilag minden a teknősbékák körül forog: plüssből, rongyból, gipszből, kagylóból, agyagból, kicsi, nagy, színes, színtelen, ameddig csak a szem ellát, s amennyit csak el tudunk képzelni ezek variációiból. 

Rómában például a pápa képével lehet eladni szó szerint bármit, Amerikában pedig szegény Michael Jackson halálából csináltak bizniszt, de az elnök, Barack Obama is az egyes számú kedvenc, nemcsak mentolos cukorkát, még óvszert is árultak a képével. 

Nem is kell mondani, a giccs mindenhol nagy úr, s egyáltalán nem könnyű feladat valami értelmes ajándékot összevadászni.

Nincs ez másként sajnos a Balatonnál sem. Almádi központjában (is) lófrálva számos boltba betértem, mi az, amit most turistaként szívesen hazavinnék magammal emlékbe. 

Az első üzletben mindjárt egy hatalmas gyomrossal ért fel a kínálat: aranyszínű Buddha-szobrocskák, fáraók, giccses kék delfinek várták a gyanútlan turistát, de a piramisos hógömb már végképp kiverte a biztosítékot. (Egyiptomi cuccok Almádi belvárosában, könyörgöm?!) Aztán a helyzet csak tovább romlott: a konyhai dísz üvegcsék (első látásra úgy tűnt, paprika és más zöldség úszik olajban) egyenesen Kínából érkeztek, és amikor végre találtam egy étolajat, benne fűszernövényekkel, akkor nagy örömmel konstatáltam: ez legalább Zalaegerszegen gyártott termék. Aztán végre néhány helyi termék: almádis hűtőmágnes és váza, utóbbi viszonylag elviselhető külsejű. 

Jöttek még balatonos poharak, hamutartó, mindegyik minősíthetetlen kivitelezésben 1120, illetve 1020 (!) forintért. 

A kétcentes (maximum féldecis) kupica is 500 forintba került, bármelyik említett termék nyugodtan pályázhatna valamelyik előkelő helyre a Fábry-show dizájn centerében. No de jöjjön az én személyes kedvencem: a hűtőmágnes. 

Apróság, mégis kedves kis ajándék, rengeteg ötletes variációt találni belőle világszerte adott terület jellegzetességeivel díszítve. 

Általában olcsó, 1-3 euróért (270-800 forint) és ugyan- ennyi dollárért (190-600 forint) lehet kapni töméntelen variációban. 

Nos, én nem tudom, de én egyetlen olyat nem találtam, amit szívesen kitettem volna a hűtőmre, ráadásul a legolcsóbb volt 450 forint (nagyon ronda), a többség inkább 750-900 forint. Egyetlen hűtőmágnes! 

A másik favorit a bögre, ebből sem volt túl nagy a választék, 1200- 1500 forintot kértek el egy darabért. Már csak az összehasonlítás kedvéért is: New Yorkban legalább 20-30 faj- ta bögre közül lehetett variálni, (persze ott is akadtak rondák!), nagy részük három, legfeljebb öt dollárba került (nagyjából 600-1000 forint).

Aztán még találtam rengeteg nyakláncot, karkötőt, plüssmacit, kacsát, kutyát, találni (még mindig!) felfűzött fokhagymát meg paprikát - sajnos egyik sem balatoni jellegzetesség. 

Úgyhogy a múltkor kifejezetten üdítő meglepetés volt számomra egy kis zsáknyi tihanyi levendula vagy egy jófajta helyi bor.

Nem tudom, lehet, hogy én látom rosszul, de nagy dolog lenne kitalálni és legyártani valami kedves, ízléses, nem túl drága igazi balatoni ajándékot?