Mindenki hibázott - Nem kockáztatják a saját biztos állásukat

Bauer Tamás szerint a Fidesz kitart amellett, hogy amíg Orbán Viktor be nem ül a miniszterelnöki székbe, nem mondja meg az igazat, és azzal áltatja az országot, hogy ismer fájdalommentes megoldást. Létre kellene hozni egy, a 2010-es választásig tartó politikai együttműködési keretet a szocialisták és az SZDSZ - de akár az MDF - között. 

Meg kell állapodniuk, hogy a hátralévő évben mit tartanak támogathatónak. Az ország gazdasági válsága jelentős részben a magyar politikai osztály elmúlt tízéves teljesítményének az eredménye. 

A fő felelősség az Orbán Viktor-Torgyán József, illetve a Medgyessy Péter-Magyar Bálint fémjelezte kormányé, ahhoz az időszakhoz képest, amikor az Antall József és a Horn Gyula vezette kormány is alapjában véve felelős módon politizált. 

Az Orbán-kormány a politikai hatalom megszerzésének és megtartásának rendelt alá mindent, és az első perctől fogva fokozódó mértékben tette félre az ország távlati érdekeit, hiszen már az első időszakában visszacsinálta az előző kormány tandíjra, egészségügyre, családtámogatásra irányuló reformjait. 

Ugyanakkor a saját programjában szereplő reformokat - mint az adó vagy az egészségbiztosítás beígért átalakítása - levette a napirendről. A Matolcsy György gazdasági miniszter által levezényelt fordulat indította el a belföldi keresletösztönzésre alapuló növekedésgyorsítás elhibázott politikáját. 

Ezt folytatta a Medgyessy-kormány politikai megfontolásból - ez volt a jóléti rendszerváltás. Az első Gyurcsány-kormány ezzel nem tudott szakítani, egyetlen fontos pozitív lépése a jövedelempolitika átalakítása volt, tehát a családtámogatás módosítása. 

Nem folytatta a szegényektől a gazdagokhoz való jövedelemátcsoportosítás politikáját, amit a Medgyessy-kormány még megtartott, hanem a gazdagoktól a szegényekhez való jövedelemátcsoportosítást választotta. 

Ez az egy váltás, ami a két Gyurcsány-kormány eddigi öt éve alatt biztosította a jövedelmi olló szűkülését. Először fordul elő a rendszerváltás óta, hogy egy viszonylag hosszú periódusban Magyarországon a jövedelemkülönbségek csökkennek és nem nőnek.

Végre 2006-ban a szocialista párt rászánta magát egy fordulatra, ami azonban végig következetlen volt, s már 2007 közepén megrekedt. Nem a népszavazás miatt vetettek véget a reformoknak, hanem már több mint fél évvel korábban elpártoltak tőlük. 

Ezt jelezte az egészségbiztosítók körüli hosszú kötélhúzás. A szocialista frakció célja első perctől kezdve a reform megakadályozása volt. 

Rövid távú, egyensúlyjavító megszorító intézkedésekre mindig készek a szocialisták, olyan hosszú távú szerkezeti reformokra azonban, amelyek az egyes területek erős lobbijával állítanák őket szembe, nem. 

Hajlandók voltak a vizitdíj megszavazására, ami a betegektől vesz el pénzt, de nem voltak hajlandók az egészségbiztosítók reformjára, ami az orvosi lobbi érdekeit sérti. 

Amikor 2007-ben az MSZP-frakció bejelentette, hogy nincs ingatlanadó - és ezt nem a miniszter vagy a pénzügyminiszter tette, hanem a párt költségvetési munkacsoportjának egyik vezetője -, akkor világossá vált, hogy a szocialista frakció nem támogatta a miniszterelnök és a pénzügyminiszter reformjait, mert féltették a személyes népszerűségüket. 

Gyurcsány Ferencet a válság emelte ki a bénultságból. Az első óvatos korlátozó lépések októberben történtek, a második a költségvetés, valamint a tizenharmadik havi fizetés és nyugdíj részleges elvétele volt, s a harmadik a februári csomag, az adó- és a szociális rendszer átfogó átrendezése. 

Jól látszik, hogy ezek a lépések nem elegendők ahhoz, hogy meg tudjuk tartani a hitelezőinket. Magyarország helyzete abban más a többi eladósodott országénál, hogy zömében nem a bankoknak tartozunk, hanem magánszemélyeknek. 

Azok az emberek, akik a várható hozam reményében államkötvényeket vettek, nem tudják átcsoportosítani a követeléseiket. 

(Fotó: Gáspár Gábor)