2009.01.29. 03:28
Egymást zavaró rádiók
<b>Megyei körkép</b> - A folyamatosan növekvő rádióállomások száma, a megengedettnél magasabb sugárzási teljesítmény egyre jobban zavarja a rádióadást. Az illetékes hatóság mindezt megelégelte.
Az FM-műsorszórás kezdetén Európa-szerte szinte kizárólag közszolgálati rádióadások voltak.
Ezeket a viszonylag kis számú adásokból álló hálózatokat az országok frekvenciagazdálkodási hatóságai úgy tervezték meg, hogy az egymást elérő ellátott területeken az adások 400 kHz vagy annál nagyobb frekvenciatávolságra legyenek. Erre azért volt szükség, hogy ne zavarják egymást.
Az 1980-as évektől kontinensszerte egyre nagyobb számban jelentek meg a piacon a kereskedelmi rádiók. Ezeknek szintén frekvenciákat kellett biztosítani, ezért sűrűsödtek a sávban elhelyezkedő adók. Ennek egyenes következményeként elkezdték zavarni egymást.
A helyzetet nehezítette, hogy a volt OIRT-tagállamok műsorszórása átállt az úgynevezett CCIR sávra (87,5-108 MHz), így tovább sűrűsödött a frekvenciatartomány. A helyzet ezért kritikussá vált.
Az FM-műsorszóró adások maximális lökete és hangossága befolyásolja az egymás melletti adások kölcsönös zavarását. A tolerálható zavartatási helyzetet csak úgy lehetett biztosítani, hogy a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) ajánlásában egyezményesen maximálták csúcslöketet és a hangosságot.
A magyar Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) elhatározta, az adók békés egymás mellett élése érdekében minden FM- adóra érvényesíti az ajánlás betartását, hogy minél több műsort élvezhessen zavartalanul a hallgató.
Az adók az átállást több fokozatban hajtják végre. Ebből a rádióhallgató remélhetőleg egyszerre csak apróbb hangerőcsökkenéseket fog észrevenni.
Végeredményképpen pedig senki sem lesz hangosabb a másiknál, javul az egyes műsorok vételi szelektálhatósága, és ami még nem közömbös, ezzel együtt javul a hangminőség.
