Szalai Attiláért 20 milliót is fizethetnek – így emelkedhet a mieink értéke

Szakértőink szerint Schäfer András és Szalai Attila lehet a bravúros Európa-bajnoki szereplés nagy nyertese – két-háromszorosára is nőhet az értékük, szinte biztosra vehető, meglesz a lehetőségük, hogy európai topligába szerződjenek.

Hirdetés

Egyre többször halljuk – főleg itthon –, hogy még a klubok is hivatkozási alapként tekintenek a német piaci portál, a Transfermarkt becsült értékeire, és az általunk megkérdezett menedzserek szerint is egyre inkább közelítik a weboldal számai a valós értéket.

Megkeresésünkre Christian Schwarz, az oldal piaci értékekkel kapcsolatos koordinátora küldött nekünk segítséget az értékmeghatározás mikéntjével kapcsolatban, természetesen hangsúlyozva, hogy a becsült árak nem egyeznek a valós átigazolási díjakkal. De nem is ez a cél, hanem az adott futballista reális piaci értékének meghatározása. Jó példa erre, hogy egy lejárt szerződésű labdarúgóért nem kell átigazolási díjat fizetni, becsült értéke azonban értelemszerűen számszerűsíthető. Általánosságban elmondható, hogy minden évben kétszer frissítik a becsült értékeket – egyszer az idény után, illetve közben, tehát például közvetlenül az Európa-bajnokság után teljes frissítés nem várható. Az persze előfordulhat, hogy egy kimagaslóan teljesítő futballistánál korábban módosítják a becsült értéket.

Az értékmeghatározáskor a kor és a számokban is mérhető teljesítmény mellett figyelembe veszik, hogy az adott futballista sportszakmai és anyagi szempontból milyen erősségű ligában játszik. Az értéket befolyásolja többek között a népszerűség, a fejlődési potenciál, a sérülékenység, a tapasztalat, az érdeklődő klubok száma, az adott játékos meglévő szerződése, annak hossza, de jelen pillanatban például a koronavírus-járvány is tényező (általános piaci trend ugyanis, hogy a járvány hatására jobban meggondolják kiadásaikat a klubok, járványhelyzetben nem feltétlenül fizetnek annyit a kiszemeltért, mint előtte).

Ennek tükrében megállapíthatjuk, a jó Eb-szereplés önmagában jelentősen nem befolyásolja a magyar futballisták becsült értékét, de ha a jó Eb-teljesítmény klubváltást, erősebb bajnokságba igazolást von maga után, amivel már az érték is nagyban változik.

„A torna előtt minden játékos értékét frissítettük, de közvetlenül az Európa-bajnokság után erre átfogóan nem kerül sor – mondta a Nemzeti Sportnak      Christian Schwarz     . – Persze lesznek kivételek a kimagasló teljesítményt nyújtó játékosoknál, mint például      Robin Gosens      vagy Denzel Dumfries. A magyarok a franciák és a németek ellen is jól tejesítettek, így elképzelhető, hogy egy-két játékos értékét újragondoljuk. Ugyanakkor a csapat legtöbb futballistája idősebb és tapasztaltabb, tehát nem tartozik a leendő sztár kategóriába, ezért inkább ősszel, a tervezett frissítés során változtathatunk a piaci értékükön.”

Most, hogy befejeződött az Európa-bajnokság csoportköre, és láttuk a magyar válogatottat helytállni a címvédő Portugália és a legutóbbi két világbajnok, Franciaország és Németország ellen, adódik a kérdés: mennyit profitálhat az Eb-szereplésből a magyar labdarúgás, mennyivel emelkedhet a kerettagok értéke? Tud-e a közeljövőben több magyar játékos topligás csapatba szerződni, hogy aztán hétről hétre a világ legjobbjai között edződhessen, fejlődhessen? Ez lehetne ugyanis a hosszabb távú előrelépés záloga, ahogy azt az elmúlt három évtized nagy fejlődést bemutató országai közül például a görögöktől vagy a törököktől láthattuk. Görögország 1994-ben még csak otthon játszó futballistákkal szerepelt története első világbajnokságán, tíz év múlva pedig már nyolc nyugat-európai légióssal a soraiban (köztük hét topligás játékossal) lett Európa-bajnok. A törökök Eb-n 1996-ban jártak először, ugyancsak légiós nélkül, hat évvel később pedig tíz topligás játékossal a csapatban bronzérmesek lettek a világbajnokságon.

A magyar válogatott öt éve, 2016-ban is jól szerepelt az Eb-n, csoportgyőztesként jutott a nyolcaddöntőbe, de piaci szempontból átütő változást nem eredményezett a torna. Csak két, jelenleg is stabil válogatott kerettag tudott közvetlenül az Eb után topligás csapatba szerződni: az akkor 21 éves ferencvárosi Nagy Ádám az olasz élvonalbeli Bolognához (a Transfermarkt szerint 1.8 millió eurós vételárával azon a nyáron érte fizették a legtöbbet), a fehérvári Lang Ádám pedig 23 évesen a francia Dijonhoz. Utóbbi esetében egyértelműen az Eb hozta meg az áttörést, hiszen a magyar együttes mindegyik meccsét végigjátszotta, a torna alatt figyelt fel rá a Ligue 1-ben szereplő klub, és a Transfermarkt által becsült értékénél néhány százezer euróval magasabb összegért, 1.2 millió euróért szerződtette a Videotontól. Lang azóta is külföldön játszik, most éppen Cipruson. Rajtuk kívül öt éve Bese Barnabás tudott még az NB I-es MTK-ból Franciaországba, a másodosztályú Le Havre-hoz szerződni, Korhut Mihály pedig Debrecenből ment az izraeli bajnok Hapoel Beer-Sevához.

„A tapasztalatok azt mutatják, a jó csapatszereplés nem jelenti azt, hogy a pályára lépő összes futballista értéke megnő  – ecsetelte a piaci viszonyok kapcsán a Nemzeti Sport megkeresésére  Kövesdi Viktor , a CMG menedzser­iroda társtulajdonosa. –  Már a 2009-es, U20-as vb-n bronz­érmes magyar csapat esetében is láthattuk, azon játékosok iránt növekedett meg az érdeklődés a torna után, akik a vb előtt is külföldön játszottak. 2016-ban pedig az volt a helyzet, hogy a Bolognával Nagy Ádám ügyében már az Eb előtt, a válogatott a németekkel játszott felkészülési mérkőzése idején elkezdtük a tárgyalásokat, de Bese Barnabásért is már a kontinenstorna előtt bejelentkezett a francia klub, egyikük esetében sem volt igazán árfelhajtó hatása az Európa-bajnokságnak, csak megerősíthette az érdeklődők szándékát.”

A játékosügynök az árképzés kapcsán kifejtette: egy labdarúgó jó teljesítménye az Európa-bajnokságon még nem jelenti automatikusan, hogy a piacon magasabb áron tudja értékesíteni a klubja.

„A klub hiába kér többet egy játékosért az Eb után, nem biztos, hogy többet is fizetnek érte, mert ez függ attól is, hány éves, milyen poszton szerepel, meddig van szerződése. Viszont az biztos, ha az Európa-bajnokság után megnő az érdeklődés egy labdarúgó iránt, növelheti az árát, és az sem mindegy, honnan érkeznek ajánlatok. A futball olyan piac, amelyen az árat a vevő kiléte is jelentősen befolyásolhatja, mert azzal mindenki tisztában van, hogy például egy angol csapat jóval magasabb összeget is ki tud fizetni, mint mondjuk egy belga. A játékosok valós piaci értékét tehát a teljesítményükön és az életkorukon kívül az érdeklődők száma, nemzetisége határozza meg, és persze az is, melyik bajnokságban szerepel a szóban forgó játékos. A tapasztalat szerint ha valaki az NB I-ből erősebb bajnokságba igazol, rögtön megnő az értéke, mert »nagyobb kirakatba« kerülhet, több klub felfigyelhet rá.”

Rövid távon kirakatot garantálhat egy világbajnoki vagy Európa-bajnoki szereplés is. Erre volt példa korábban a Ferencváros bosnyák játékosa, Muhamed Besic, akinek 2014-ben, a világbajnokság előtt még 1 millió euró körül mozgott a becsült értéke, de ennek legalább a háromszorosáért értékesítették azután, hogy a vb-n volt három jó mérkőzése. Esetében nyilván árfelhajtó hatása volt annak is, hogy még csak 21 éves volt, és hogy a Premier League-ben szereplő Everton jelentkezett be érte. Az idei Eb ilyen szempontból a DAC középpályásának, a németek ellen gólt is szerző Schäfer Andrásnak jelenthet nagy kiugrási lehetőséget, akit a torna előtt hétszázezer euróra taksált a Transfermarkt. Úgy tudjuk, Nyugat-Európából is jelentkeztek már érte, többek között a francia másodosztályú Toulouse.

Az Európa-bajnokságon tündöklő labdarúgók jó eséllyel tudnak szintet lépni a torna végeztével, azonban nem minden klubváltás sült el jól, az utóbbi két, két és fél évtizedben számos példát találni arra, hogy egy hirtelen felkapott labdarúgó könnyűnek találtatott, miután erősebb bajnokságba, masszívabb csapatba szerződött.

Csak hogy néhányat említsünk: 1996-ban a döntőig menetelő csehek jobb oldali középpályása, a portugáloknak csodálatos átemelős gólt lövő Karel Poborsky a Slavia Prahától a Manchester Unitedhez szerződött. A 3.6 millió fontért megvett játékos azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, másfél év után távozott. 2000-ben a portugál  Nuno Gomes    négy gólt szerzett az Eb-n, majd 17 millió euróért igazolt a Benficától a Fiorentinához, hogy Gabriel Batistutát pótolja, ám két évvel később a firenzeiek lemondtak róla, s visszakullogott a lisszaboniakhoz. Az Eb társgólkirálya (Patrick Kluiverttel párban öt góllal), a jugoszláv Szavo Milosevics is hasonlóan járt, ő a Parma legdrágább nyári szerzeményeként érkezett a távozó Hernán Crespo helyére, ám nem vetette meg a lábát a csapatban, másfél év után rendre kölcsönadták. 2008-ban az orosz Roman Pavljucsenko három Eb-góllal hívta fel magára a figyelmet, a Tottenham 17.4 millió eurót fizetett érte a Szpartak Moszkvának, ám a londoniaknál nem váltotta meg a világot, 78 Premier League-meccsen 21 gólt szerzett négy idény alatt.

Az elmúlt két tornán feltűnő játékosok közül a 2012-es Eb-n lőtt két gólja után a cseh Václav Pilarra a német Wolfsburg csapott le, tétmeccsen viszont nem kapott lehetőséget, de az izlandi Jón Dadi Bödvarsson sem evett meg sok sót az az angol élvonalbeli Wolverhamptonnál, miután szerződtették a német másod­osz­tályból.

„Schäfer András iránt korábban is voltak érdeklődők, és az Európa-bajnokság alatt tovább nőtt a számuk, több országból érkezett megkeresés. Azt most még nem tudjuk megmondani, lesz-e olyan ajánlat, amely a DAC-nak is megfelelő és a játékosnak is szakmai előrelépést jelent. Jól érzi magát Dunaszerdahelyen, de az Eb-n bizonyította, hogy fizikailag és mentálisan is sokkal érettebb játékos lett annál, mint amikor két éve az MTK-tól a Genoához került, és az úgynevezett »box to box« középpályás szerepkörében nemzetközi szinten is képes stabilan jó teljesítményre. Az a prioritás, hogy András továbbra is folyamatosan játéklehetőséghez jusson, és ha klubot vált, egyértelműen azt tartjuk szem előtt, hogy olyan helyre menjen, ahol megugorható feladatok várnak rá. Szerencsére az elmúlt hetekben bizonyította, nincs olyan feladat, amely elől meghátrálna” –      fogalmazott Schäfer képviselője, Kövesdi Viktor.

A menedzser hozzátette, az Eb-keretben szereplő ügyfeleik közül a nemzeti csapatban kulcsembernek számító Nagy Ádám esetében is folynak megbeszélések a jövőjéről, de amíg a DAC-nál a klubpolitika részét képezi a játékosok fejlesztése, továbbértékesítése, az angol másodosztályú Bristol Cityvel tisztázni kell, melyek a hosszabb távú elképzelései. Nagyot még egy plusz egyéves szerződés köti a klubjához, értékét 2 millió euróra becsüli a piaci portál, és ha a Bristol idén értékesítené, erre az Eb után valószínűleg meg is lesz a lehetősége.

A szintén több válogatott játékost, így az Eb-ről sérülés miatt lemaradó Kalmár Zsoltot, Szoboszlai Dominikot és a tornára nevezett Bolla Bendegúzt is képviselő  Esterházy Mátyás   szerint viszont nemcsak az Európa-bajokságon kulcsszerepet kapó játékosok előtt nyithat kaput a jó teljesítmény.

„Az öt évvel ezelőtti csapatunkhoz képest most fiatalabb a keret, ezért is biztos vagyok benne, több ajánlat érkezik a magyar játékosokért, mint 2016-ban. Nemzetközileg most minden korábbinál jobban érvényes, hogy a fiatal játékosokat keresik a csapatok, ők az igazán értékesek. Biztos vagyok benne, hogy a 26 éves Botka Endre iránt az Eb-n mutatott remek játéka után sokkal nagyobb lenne az érdeklődés, és ezáltal a piaci értéke a duplája is lehetne a mostaninak, ha mondjuk 23 éves lenne. Éppen ezért a 23 éves Szalai Attilának vagy a 22 éves Schäfer Andrásnak biztosan meglesz a lehetősége az előrelépésre, mert megugrik irántuk a kereslet. Említhetjük Schön Szabolcsot is, aki 20 évesen nyújtott olyan teljesítményt, hogy már az Eb előtt az Egyesült Államokba szerződött, de Bolla Bendegúz is felhívhatta magára a figyelmet azzal, hogy 21 évesen be tudott kerülni az Eb-keretbe.”

Esterházy szerint a most a Transfermarkt által 7 millió euróra becsült Szalai Attila pályaútja az egyik legjobb példa arra, hogyan lehet az NB I-ből indulva felépíteni egy fiatal magyar játékos karrierjét, s nemzetközi szinten is versenyképessé tenni.

„Sokan azt gondolják, ha egy fiatal játékos jól teljesít az NB I-ben, mindjárt egymillió euróról indul érte a licit, és egy két-háromszázezer eurós ajánlatot már figyelembe sem veszünk. Holott a mai helyzetben, amikor a legtöbb klub sokkal jobban átgondolja a költéseit, minden ajánlatot érdemes megfontolni. Ezen a téren példaértékű volt a Mezőkövesd hozzáállása Szalai Attila pályafutásához, mert azzal, hogy néhány százezer euróért  (a Transfermarkt négyszázezer euróról tud – a szerk.), továbbértékesítési bónuszokkal összekötve elengedték két éve Ciprusra, hozzájárultak ahhoz, hogy nemzetközi meccseken edződve fejlődni tudjon, válogatott játékossá érjen. Ezért tudott aztán a török Fenerbahcéba igazolni, idén pedig, az Európa-bajnokságon nyújtott teljesítménye után már nincs kérdés: kiváló fizikai adottságainak, sebességének, jó bal lábának és a támadásban játszott szerepének köszönhetően minden adva van ahhoz, hogy akár a Premier League-ben vagy a vele hírbe hozott olasz Atalantában, illetve a spanyol bajnok Atlético Madridban is megállja a helyét. Az már csak az ő, illetve a menedzsmentje és a klubja döntésén múlik, hogy ennek eljött-e az ideje, vagy várnak még egy évet. A jelenlegi nemzetközi piaci helyzetben már húsz-harmincmilliós vételár is elképesztően magas összegnek tűnik, de Szalai esetében nem tartom kizártnak, hogy a jelenlegi becsült értéke közel háromszorosát, húszmillió euró körüli összeget is kifizethetnek érte, ami óriási ugrás a két évvel ezelőtti, mezőkközzéteövesdi vételárához képest. De az a lépés kellett ahhoz, hogy idáig eljuthasson.”

Cikkünk bővebb változatát, a játékosok becsült értékeivel, annak változásával – itt találja!

Az NSO ajánlja: Legalább 20 millió eurót kér Szalaiért a Fener – sajtóhír

Az összeállítást készítette: BORSOS László, JUDI Ádám, PÓR Károly, SMAHULYA Ádám