Marco Rossi rendszerében Szalai Ádám nélkülözhetetlen

Magyarország befejezte szereplését az Európa-bajnokságon, de a különböző cikkek, elemzések és véleménymegosztások kommentszekcióiban az egyik legtöbbször visszatérő téma a magyar csapattal kapcsolatban Szalai Ádám személye. A szurkoló lélektanát megértve, de szakmabeliként értetlenül állok a jelenség előtt. Szalai Ádám az egyik legfontosabb, leghasznosabb és legpótolhatatlanabb tagja a jelenlegi magyar labdarúgó-válogatottnak. Ahhoz, hogy reálisan lássuk Szalai Ádám teljesítményét, következzen az Európa-bajnokságon látott megmozdulásainak rendszerezése és elemzése következik.

A futballteljesítmény, mint fogalom, nagyon nehezen meghatározható, hiszen maga a játék is kiemelkedően szubjektív természetű. Egy játékos teljesítményét holisztikus módon, teljes egészében kell kezelni. Ezért ez a fogalom sem csak számokban (pl. futásmennyiség), sem esztétikai jellegű érzésekben (pl. Patrik Schick a világ legjobb támadója) nem fejezhető ki.

Két játékos közül annak a teljesítménye jobb, aki jobban képes illeszkedni a rá kiosztott szerepen belül az adott csapat elvárásaihoz. Például: más szerepe van egy izlandi kapusnak a saját válogatottján belül, mint a spanyol válogatott kapusának, akinek folyamatosan játékban kell lennie lábbal is.

Ezért Szalai Ádám értékelése is a saját szerepén, a vele szemben támasztott szakmai elvárásokon keresztül lehetséges. Azaz: megteszi-e azt, amit Marco Rossi és az általa képviselt „védekezz és kontrázz” futballstílusában megkövetel a 3–5–2-es felállásban játszó éktől a magyar válogatottban.

Ebben a stílusban és felállási formában Szalai Ádám szerepét nagy bizonyossággal körbe lehet határolni a játék momentumain keresztül. A következőkben Szalai viselkedésformáit vizsgálom meg védekezésben, támadásban és a rögzített szituációk adta helyzetekben.

SZALAI ÁDÁM JÁTÉKA LABDÁVAL

A magyar csapat mélyen a saját térfelén, sokszor a saját tizenhatosának előterében horgonyzott le és tartotta ellenfeleit relatíve távol saját kapujától. A mérkőzések nagy részében az ellenfeleknél volt a labda, a magyar csapat csupán másodpercekre volt képes megtartani. Az InStat adatai szerint egy-egy labdabirtoklási fázisban a magyar csapat átlagban 11.6 másodpercig tartotta meg egyhuzamban a labdát ellenfeleivel szemben. Tizenegy másodperc nem sok idő, így mindegyik játékosnak a lehető leghatékonyabban kell felhasználnia saját erőforrásait annak érdekében, hogy ebben a rövid időben hasznossá tudjanak válni.

Szalai szerepe ebből kifolyólag erősen behatárolt. Szalai elvárt viselkedésformái akkor, amikor a labda a magyar csapatnál van:

♦ Magyar labdaszerzésnél azonnal mutatnia kell magát, neki kell lennie annak a játékosnak, aki megtartja a labdát, hogy legyen elegendő ideje a magyar csapatnak a felzárkózáshoz.

♦ Segítenie kell a csapat és a labda feljebb jutását, tulajdonképpeni lépcsőfokként kell funkcionálnia, tipikusan azokban az esetekben, amikor a magyar csapat át akarja játszani a letámadó ellenfelek vonalait.

♦ Összhangban kell lennie árnyékéktársával, liftmozgásokkal megteremtve a lehetőséget arra, hogy ha ő maga visszalép, akkor a másik (jellemzően Sallai Roland) be tudjon indulni a Szalai által üresen hagyott területekbe.

Ehhez a feladategyütteshez hozzátartozik az, hogy gyakran találja magát elszigetelten a többi csapattársától távol. Nagy felelősség az övé: úgy kell megtartania a labdát, hogy nincsenek segítő társak, ráadásul az ellenfelek állandóan emberfölényben vannak körülötte. Szalainak minden rutinjára szüksége van ahhoz, hogy ezeket a helyzeteket sikerrel oldja meg: szabálytalanságokat, bedobásokat, illetve leterhelt védőjátékosokat eredményez a magyar válogatottnak Szalai Ádám játéka.

A TELJES ELEMZÉST IDE KATTINTVA OLVASHATJA EL!