A szolgálat szentje: Márta

Szent János evangélistától tudjuk, hogy Jézus szerette Mártát, és testvéreit, Máriát és Lázárt, akik Betániában, Jeruzsálem közelében éltek, s valahányszor Júdeában hirdette az igét, betért tanítványaival otthonukba megpihenni. Az evangéliumok három alkalommal is megemlékeznek erről.

Az első találkozás történetét Szent Lukács evangéliuma alapján ismerjük (10, 38-41.): Márta hűséggel szolgált az Úrnak, minden vágya volt Jézus és tanítványai maradéktalan ellátása. Egy alkalommal Márta nem jó néven vette nővérétől, Máriától, hogy csak tétlenül hallgatja a Mestert, s nem segít a vendégek kiszolgálásában. Arra kérte Jézust, hogy feddje meg ezért őt. Jézus azonban védelmébe vette Máriát, mondván: a tevékenykedő szolgálat elterelheti az embert az Istentől, az elmélkedő magatartás, az ima viszont közelíti őt az Úrhoz. A két nővérben az egyház a lelki élet két alaptípusát látja: Márta a jótékonyságban tevékeny, aktív, Mária a szemlélődésben elmerülő, kontemplatív életforma típusa.

A második alkalom, amikor Mártával találkozunk, Jézus legnagyobb csodája: Lázár feltámasztásának története. Erről Szent János evangéliumából értesülünk (11,17-44.): Lázár nagy beteg volt, a nővérek megüzenték Jézusnak, és kérték, jöjjön, segítsen rajta. Ő azonban csak késve érkezett meg, Lázár már négy napja meghalt. A Mester hívó szavára azonban előjött a sírboltból, ahová temették. Ebben a csodás epizódban Márta mély bizalommal megvallja hitét Jézusban: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jött . Ilyen vallomást Krisztusról addig csak Péter tett, s Isten most Mártának is kinyilatkoztatta. Harmadik alkalommal Lázár feltámasztása után hat nappal találkozunk Mártával, amikor a testvérek ünnepi vacsorát rendeztek a Megváltó tiszteletére. Ismét Szent János ír erről evangéliumában (12,2-8.).

Mártát a keresztény hagyomány a háziasszonyok, a szakácsok és pincérek védőszentjeként tiszteli.