A lélek nem öregszik

Soha nem láttam rongyos harisnyában, félretaposott cipőben, foltos blúzban. De láttam gumicsizmában, kapával, ásóval a kezében, láttam ültetni és betakarítani, baromfit, disznót nevelni, aztán este kamillás krémmel kenni a kezét. És láttam hosszú téli délutánokon horgolni, kötni, hogy a lábunkra meleg zokni, a kabátunkra szép kitűző, az ünnepi asztalra díszes terítő, a kanapéra míves párna kerüljön. Láttam szomorúnak, és a vége felé láttam a fájdalmát is. De nem láttam csüggedni és nem hallottam káromkodni. Hallgattam korholását, de soha nem hallottam, hogy egyetértett volna valakivel, aki az unokájára egy rossz szót mert szólni. Amikor elment, egész kincsestárat hagyott ránk: a kétkezi munka, az anyaföld becsületét. Azt, hogy a családot a nő, az asszony tartja össze, akinek a legnehezebb körülmények között is nőnek kell maradnia. Azt, hogy a test elfáradhat, de a lélek, ha törődünk vele, sose öregszik meg. Azt, hogy az idős ember nem teher, hanem biztos alap, amely nélkül sem a család, sem a társadalom nem létezhet.