Dian Fossey amerikai etológus 90 éve született

Kilencven éve, 1932. január 16-án született Dian Fossey amerikai etológus, a hegyi gorillák életének legjobb ismerője. Az MTVA Sajtóarchívumának portréja:

Mostohaapja akaratával dacolva középiskola után nem üzleti pályára lépett, hanem a Kaliforniai Egyetemen kezdett biológiai és állatorvosi tanulmányokba, egyetemi évei alatt gyári munkásként és laboránsként tartotta el magát. Egy idő után meggyűlt a baja a fizikával és kémiával, így átjelentkezett a San José Állami Egyetemre, ahol 1954-ben gyógytornászként diplomázott.

Egy helyi gyermekkórházban kezdett el dolgozni, közben rendszeresen járt az antropológus Louis Leakey óráira. 1963-ban a házára felvett hitelből utazott először Kelet-Afrikába, s meghatározó élményt jelentett számára az ottani gorillákkal való találkozás. Leakey támogatásával három év múlva ismét Afrikába ment, hogy a ritka, veszélyeztetett főemlősöket tanulmányozza és a National Geographic Társaság megbízásából létrehozza a Karisoke Kutatóközpontot. Terepen végett munkáját Kongóban kezdte meg, de az ottani zavaros viszonyok miatt 1967-ben Ruandába, a Virunga és Karisimbi vulkánok közti hegyvidékre költözött át.

Fossey minden idejét a gorillák életmódjának, szociális viszonyainak megismerésének szentelte, csaknem 18 évet élt közöttük. Kezdetben csak ült és tisztes távolból figyelte az állatokat, eltanulta gesztusaikat, hangjaikat, sajátos etikettjüket. Idővel egyre közelebb húzódott hozzájuk, az áttörés akkor következett be, amikor az egyik gorilla önként megérintette Fossey kezét. A bennszülöttek által csak "az erdő magányos asszonyaként" emlegetett kutató feljegyzéseit, megfigyeléseit 1983-ban megjelent Gorillák a ködben című könyvében összegezte.

Munkájára akkor irányult a figyelem, amikor 1970 januárjában a National Geographic Magazin címlapján megjelent fényképe, amint egy gorillával ölelik egymást. A róla szóló cikket egy olyan kép is illusztrálta, amelyen a Peanuts nevű gorilla megérinti Fossey kezét, mindez eloszlatta azt a köznapi mítoszt, hogy ezek a főemlősök veszélyes vadállatok. A pillanatok alatt világhírűvé vált Fossey ismertségét a végveszélyben lévő hegyi gorillák megmentésére akarta felhasználni, s többször keveredett összetűzésbe a helyi orvvadászokkal és a kormánnyal is, amelyet azzal vádolt, hogy összejátszik a vadorzókkal.

Azon a véleményen volt, hogy az állatoknak az emberek szórakoztatása céljából történő "börtönben" (állatkertben) tartása etikátlan cselekedet. Egy ízben megakadályozta két sebesülten elfogott fiatal gorilla átszállítását a Kölni Állatkertbe, s miután gondjaira bízták az állatokat, meggyógyította őket. A gorillák csak ezután kerültek Kölnbe, ahol kilenc évig éltek, s mindketten ugyanabban a hónapban pusztultak el.

Fossey 1976-ban doktorált a Cambridge-i Egyetemen A hegyi gorillák című dolgozatával, a nyolcvanas évek elején professzorként a Cornell Egyetemen tartott előadásokat. Amikor kedvenc gorilláját, Digitet orvvadászok kegyetlenül lefejezték, létrehozta a Digit Alapítványt, hogy források teremtsen elő az orvvadászok elleni őrjáratok megszervezésére.

A tudóst máig tisztázatlan körülmények között gyilkolták meg 1985. december 26-án. A gyilkosságot egy orvvadászok által is használt bozótvágó késsel követték el, a tettesek sem pénzt, sem értéktárgyat nem vittek magukkal. Az ügyet soha nem sikerült megnyugtatóan tisztázni, a ruandai hatóságok Fossey időközben Amerikába távozott asszisztensét vádolták és ítélték el, aki tagadta bűnösségét, s sokan gondolják úgy, hogy a tettesek orvvadászok voltak, akiket zavart állatvédő tevékenysége.

Fosseyt kedves gorillái között, a ruandai Karisoke Kutatóközpont területén temették el, a sírjára ezt írták: "Senki sem szerette jobban a gorillákat". A Digit Alapítványt, amely a mai napig küzd a gorillákért, halála után Dian Fossey Nemzetközi Gorilla Alapítvánnyá nevezték át. Életéről több könyvet írtak, készült róla opera, dokumentumfilm és tévéjáték is. A legnagyobb sikert a Sigourney Weaver főszereplésével 1988-ban forgatott, Gorillák a ködben című film aratta, a színésznő alakításáért Golden Globe-díjat kapott. Fossey halálának huszadik évfordulóján jelent meg a barátainak és családjának írt leveleiből összeállított, Senki sem szerette jobban a gorillákat című könyv.