Diákolimpikonok

Az elmúlt években egy új folyamatnak lehetünk a szemtanúi, aminek egyértelműen a sport és a diákok a győztesei. Mind több iskolában a testnevelő tanárokat is a pedagógustársadalom egyenrangú tagjainak tekintik, s nemcsak a tanulmányi versenyeken remeklőkre, hanem a diákolimpikonjaikra is büszkék.

Kétségtelen, hogy napjainkban felértékelődött az iskolai sport, s így a diákolimpia szerepe. A tanulmányi versenyekhez hasonlóan pluszpontokhoz jutnak a legjobbak, ami aztán remekül kamatozik később az egyetemi-főiskolai felvételinél.

Mindeközben nem elhanyagolható tényező, hogy mára kitolódtak a korhatárok. Az alsó szintet a hatosztályos gimnáziumi rendszer, a felsőt pedig a szakirányú (tovább)képzés testesíti meg. Vagyis egy 13–14 esztendős tanuló akár húszévessel is szembekerülhet a pályán, s legyen bármilyen tehetséges, az életkori különbségekből adódóan az esélye szinte a nullával egyenlő.

Volt idő, amikor még a középiskolások is két korcsoportba osztva (1–2., illetve 3–4. osztályosok) versenyeztek egymással, biztosítva a nagyjából azonos erőviszonyokat.

A 2003–2006 közötti időszak különösen emlékezetes marad Kaposváron: ez volt az a négy egymást követő évjárat, amikor a helyi Munkácsy Mihály Gimnázium leányröplabdázói nyerték mindkét korcsoportban a diákolimpiai bajnoki címet. De jó visszaemlékezni 2013-ra is. Az egyik legnagyobb kaposvári röplabdás ígéret, a most Franciaországban légióskodó Gergye Roland már többszörös bajnoknak és Magyar Kupa-győztesnek vallhatta magát, amikor az iskolájával végre a diákolimpián is a csúcsra jutott. Nemcsak e sorok írója vallja:

érdemes lenne fontolóra venni a régi, sokkal igazságosabbnak tűnő diákolimpiai rendszer visszaállítását.

Merthogy mindig vannak és lesznek – nem is kevesen – olyan gyerekek, akiket könnyedén meg lehet(ne) nyerni a sportnak. Elég, ha csak példaképeket találunk nekik. Így gondolhatják ezt többek között a siófoki kézilabdaklubnál is.

A válogatott, sokáig sérüléssel bajlódó Erdősi Ildikót bátran lehet példaképként állítani a diákok elé, mint ahogy a tavaly nyáron igazolt olimpiai ezüstérmes – s most már világbajnok – francia Estelle Nze Minkót is. A bő évtizede még NB II-ből indult Siófok KC ma már ott tart, hogy az utánpótláscsapatai­ban több mint háromszázan játszanak, s csak kizárólag lányokról beszélünk. Ebből azért már lehet meríteni…