Társát okolják a magyar hegymászó tragikus haláláért

Meglepett, hogy a példakép, a hős, az agyonajnározott sportoló egyik pillanatról a másikra kegyvesztett bűnbak lett. Aztán rájöttem: ez valahol várható volt. Tragédia történt a Magyarok a Világ Nyolcezresein expedíció legutóbbi állomásán: Horváth Tibor az Annapurnán - amely a világ egyik legveszélyesebb csúcsa - életét vesztette. A hegymászó lefelé tartott. Több sem kellett, néhányan azonnal társát, Erőss Zsoltot kiáltották ki bűnbaknak. Láttam olyan véleményt, mely szerint Zsolt rángatja bele a tapasztalatlan mászókat a veszélyes túrákba, így ő a felelős a halálukért. A magyar expedíciót emellett a legkülönfélébb negatív jelzőkkel illették: színtiszta üzlet, önreklám, perverz, öngyilkos hobbi, embertelen orosz rulett. Erőss Zsolt két éve elveszítette a lábát a Tátrában, az addig csodált hegymászó akkor vált hús-vér, élő emberré a nép szemében és lett népszerűsége még a korábbinál is nagyobb.

Miért fordult mindez a visszájára? Pofonegyszerű. Az átlagember felfogását bőven meghaladja az olyan mértékű akarat és önfeláldozó képesség, amellyel más típusú emberek, mint Erőss Zsolt bírnak. Nyilvánvaló, bőven akadnak olyanok, akikből a kolosszális lelki és fizikai teljesítmény, a korlátnélküliség irigységet, sőt gyűlöletet vált ki. Mit akarnak ezek? - kérdik az "amit nem értek, azt sértésnek veszem" gondolkodásmód képviselői, akik rögtön válaszolnak is maguknak. Nem elsők és nem is fedeznek már fel semmit, amúgy is örültséget csinálnak. Hiszen a Himalájában nem életbiztosítás sem a tökéletes felkészültség, sem a modern technika. Na és hol az? Sportolók halnak meg szinte nap mint nap labdarúgópályán, medencében, hajóban, levegőben és aszfalton. Az ő emléküket nem gyalázzák meg azzal, hogy vétlen társukat okolják életük elvesztéséért. Valahogy így kell megölni valakit, aki már nem él.