Felháborodott a vak férfi - Nem engedték be a ruhaüzletbe

- A bevásárlásaimat munka után, a délutáni órákban szoktam lebonyolítani - mondja Sándor. 

- Így volt ez a közelmúltban is, amikor négy óra körül unokaöcsémmel és kutyámmal az egyik ruhaüzletbe szerettünk volna bemenni. Az ajtóig jutottunk, mert egy erélyes férfihang Hektor miatt megállított minket, és kijelentette, hogy oda kutyával nem szabad bemenni, mert a vevők félnek az állattól.

Sándor megmutatta a hámon lévő vöröskeresztet, és a több mint fél éve életben lévő, a vakvezető kutyákra vonatkozó kormányrendeletre is hivatkozott, ami lehetővé teszi, hogy a kutya a gazdájával bárhova bemehessen. Mindezt hiába tette, akkor nem nyert bebocsátást. 

- Nagyon ideges lettem. Megint azt tapasztaltam, hogy nem tudom megértetni az emberekkel, hogy mi, fogyatékosok segítségre szorulunk. Ez a segítség az én esetemben a kutyám. Kitűnően képzett vakvezető, a társam. A törvény nem tudása még nem mentesít a törvény alól - mondja felháborodottan a vak férfi.

- Bejelentést tettem az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál, hiszen az üzlet szabályt sértett. Fogyatékkal élő emberek mindig lesznek. Az egészségeseknek azt kell megérteniük, hogy ennek ellenére mi ugyanolyan emberek vagyunk, ugyanúgy élünk, eszünk, alszunk, mint ők. Csak segédeszközt használunk az élethez.

A ruhaüzlet külföldi vezetői és magyar dolgozói később elnézést kértek Sándortól. Mint mondták, a problémát a nyelvi nehézségek okozták, mert a kérdéses időszakban magyar alkalmazott nem volt a közelben, aki segített volna a megoldásban. Bármikor szívesen látják Sándort és kutyáját, Hektort a boltban.