Kőbe vésett szavak - Kopjafát állítottak Ács Jánosnak

A bazaltba vésett szavak visszaköszöntek a beszédekben, az Erdélyben faragott kopjafa hivatalos felállítása alkalmából. A 2008-ban elhunyt tapolcai polgármester egy korábbi beszédének elhangzása után emlékét először Császár László polgármester idézte fel.

- Akinek egyszer is a vállára tette a kezét, akit csak egyszer is biztatott, a csak rá jellemző szófordulatokkal, nem felejti őt. Tetteivel az élet tankönyvét hagyta ránk, az őszinteségét, a bátorságát, a közvetlenségét, és elhivatott volt a határainkon túli nemzetrészek magyar közösségei irányába is - mondta Császár László tapolcai polgármester.

Mindezt személyes tapasztalatai alapján megerősítette a kárpátaljai Aknaszlatináról érkezett Puliszka Éva. Az ottani Szent Anna óvoda vezetője könnyek között, el-elcsukló hangon beszélt, hiszen a jó szívéről, adakozókészségéről közismert Ács János utolsó útja hozzájuk vezetett. Kollégáival pénzadományt vitt a nehéz körülmények között működő óvodának. A segély célba ért, de a polgármester már nem térhetett haza. Az autóban lett rosszul, és életét orvosi segítséggel sem tudták megmenteni.

Megszólalt az erdélyi Zaboláról érkezett Ádám Attila is, a tapolcaiak régi barátja. Az elhunythoz is szólt: János, nem így beszéltük meg ezt a kopjafát, nem úgy, hogy neked lesz, utalt egy pár évvel ezelőtti, köztük lezajlott beszélgetésre.

A felvidéki Marcellházát szintén egy régi barát, Keszeg Béla képviselte.

A rendezvényen Szabó Emőke református lelkész és Csere Sándor kanonok szintén szólt az egybegyűltekhez, majd özvegye, Gabriella és leányai, Orsolya, Zsófia, egy-egy szál fehér virágot helyeztek el a kopjafa mellett.

A velük emlékezők, barátok, munkatársak, ismerősök szintén virágot tettek a kopjafához.