2010.03.11. 07:01
Városaink, falvaink téli lakója a szajkó
Télen gyakran láthatjuk a családi házak kertjeiben és a nagyobb parkokban, zöldövezetben a mátyásmadarat vagy szajkót (Garrulus glandarius).
Ilyenkor a táplálék megszerezésének az érdekében bátrak lesznek az amúgy félénk madarak. Nagy hidegben még a téli madáretetőkön is megjelennek, bátran dézsmálják a cinegéknek kihelyezett magvakat, faggyúdarabokat!
A szajkó egyébként az erdő őre. Biztos sokan tapasztalták, ha túrázva belépnek az erdőbe, rögtön riadót fújnak a mátyásmadarak. Szinte nincs olyan erdei esemény, amely elkerülné a szemfüles madarak figyelmét.
Ősszel a szajkók valóságos élelmiszerraktárt készítenek. Októberi napokon megfigyelhetjük, amint ingajáratban hordják a makkot a tölgyesekből az arra alkalmas helyekre. Ilyenkor akár öt-nyolc makkot is begyömöszölnek torokzacskójukba, amelyet egy alkalmas bokor vagy fa törzse mellé elrejtenek. Németországi kutatók kiszámolták, hogy egy 65 madárból álló csapat, az őszi spejzolásuk idején közel kétszázezer makkot rejtett el. Több helyen is létrehoznak éléskamrákat, amelyekről gyakran megfeledkeznek. Így szinte az erdő ingyen munkásaivá válnak, nagymértékben hozzájárulnak az erdők természetes megújulásához.
Egyes években a tőlünk északra költő példányok tömegesen vonulnak át a Kárpát-medencén, 1972-ben Budapest felett körülbelül ezer példányból álló csapata vonult át.
