Kötelességünk emlékezni

Sírhelyének megkoszorúzása, majd a Római Katolikus templomban tartott emlékmise után a szép számmal megjelent résztvevőket, köztük a család megjelent tagjait dr. Horváth Imre, egykori helyi lakos köszöntötte.

A szónok beszédében emlékeztetett a főjegyző életének főbb állomásaira, idézett 1945. március tizenötödikei beszédéből, amelyben a hazafias eszmék döntő szerepet kaptak. Ekkor ugyan még nem tudhatta, hogy néhány nappal később, március 27-én, fiatalon itt hagyja a földi létet.

Dr. Horváth Imre hangsúlyozta, hogy közszolgálat teljesítése közben, hősként halt meg, kötelességünk  emlékezni rá. Munkája végeztével indult vissza motorkerékpárján Tördemicről Szigligetre, amikor orosz katonák lelőtték. Motorját, ruháit elvették, majd ott hagyták az út szélén, elvérezni. Felesége, másfél és fél esztendős kislányai hiába várták haza.

Kondor Katalin, egykori rádióelnök azt hangsúlyozta, hogy egy népet úgy lehet végleg tönkretenni, ha elveszik annak történelmét. A dicső magyar történelmet már többször igyekeztek tőlünk elvenni, de az, hogy most itt állunk és emlékezünk egy helyi hősre, azt bizonyítja, hogy ez nem sikerült, fogalmazott.

Majd Wittner Mária, 56-os halálraítélt, országgyűlési képviselő szólt a megjelentekhez. Bibliai példát, Jézus és a gyilkos Barabás közti választást állította párhuzamba a magyarság sorsával. Úgy vélte, amikor válaszút előtt állt népünk, mi nem Jézust, hanem a Barabást választottuk, és ezért a sok szenvedés a Kárpát-medencében.

A beszédek után az emlékezők és a 65 éve meggyilkolt főjegyző hozzátartozói, családtagjai koszorút, virágokat helyeztek el a nagy kőkereszt mellett kialakított emlékhelyen, majd a család nevében dr. Péczer Sándor egyik leánya mondott köszönetet.