Testvérek a széleken - Hét év után szerepelnek ismét egy csapatban

Elsősorban a hajuk különbözik zavaróan. Fekete és göndör az egyik, barna és egyenes szálú a másik. Földes Kata és Földes Viktória mosolygósan várja a kérdéseket. Nem vágnak egymás szavába, általában Kata mesél szívesebben. Pedig ő a fiatalabb (22 esztendős), Viktória négy évvel idősebb.

Körmenden kezdtek el sportolni, ahol kézilabdázó édesapjuk rendre magával vitte őket az edzésekre. A meccseken is persze szurkoltak, aztán lassan változtak a szerepek: a szülők kezdtek szorítani két lányukért, akik a korosztályos csapatokban léptek pályára.

Nyolc évvel ezelőtt elváltak az útjaik: az Országos Serdülő Bajnokságban Kata játéka megtetszett a győrieknek és leigazolták. Kollégiumba került, kiszakadt a megszokott környezetből.

- Szabadidőmben állandóan a telefonon ültem, kollégiumban laktam - meséli az ifjabbik Földes. - Szerencsére rendesek voltak a csapattársaim, akikkel egy osztályba is jártunk. Négy évig maradtam Győrben, nem sokat játszottam ugyan, de az NB I-ben is bemutatkoztam. Onnan Hódmezővásárhelyre kerültem kölcsönbe, majd végleg. Ott viszont meglehetősen nehezen múlt az idő, mintha másik világba csöppentem volna.

- Szombathelyen folytattam a játékot, közben főiskolára jártam - vette át a szót nővére. - Az NB I/B-ben voltunk, aztán négy év után Németh Gábor hívott Veszprémbe. Ez 2006 nyarán történt. Később megemlítettem, hogy a húgom is kézilabdázik, leinformálták és már Gyurka János idejében leigazolták.

A családegyesítés hét esztendő után történt meg ismét, természetesen azóta a szülők is rendszeresen megnézik csemetéik mérkőzéseit. A testvérek együtt laknak, elárulják, hogy időnként vásárolni is közösen mennek, de szó sincs olyan kapcsolatról, mint az ikrek között.

- Persze, beszélgetünk a kézilabdáról is, megosztjuk a tapasztalatainkat kinek, hová érdemes lőni. Egymás góljainak örülünk, de az egész csapatért szorítunk. Igaz, akkor nagyon megijedtem, amikor a Hunnia ellen összeestél és ápolni kellett - néz szeretettel Kata Vikire.

A lányok jól érzik magukat Veszprémben, noha Viktória elárulja: ő eredetileg irányító, ám most balszélsőként számítanak rá. Ez viszont kiszolgáltatott helyzet, a másik sokkal közelebb állt a szívéhez.

- Kata minden korosztályos válogatottban szerepelt, de soha nem jutott eszembe a féltékenység, sokkal inkább büszke voltam rá. Mindkettőnknek volt sikerélménye, így az irigység, vagy egyéb ilyesmi szóba sem került - mondja Viktória.

Aztán kiderül: szívesen játszanak egy csapatban, de a pályafutásukat nem igazítják ehhez. Egyszerre jelentik ki, hogy a nyolc közé jutást tartják jó eredménynek, mindent megtesznek ezért. Jövőre, együtt, vagy külön? - kérdezem. Mindegy, csak jól játsszunk  vágják rá közösen.

*

Földes Viktória a 94. az NB I-es játékosokat felsoroló statisztikai lapon, tizenhat találkozón 25 gólt lőtt.

Húga, Kata ugyanezen a listán a 63., tizennyolc mérkőzésen (vagyis ő valamennyin pályára lépett) 41 alkalommal volt eredményes. A szélsők között mindketten a jobbak közé tartoznak.